2017.
Kedves testvérek!
Végig hallgatva, végig nézve a gyermekek műsorát, mindenkiből más és más érzéseket válthatott ki ez az angolszász vidékről származó jelenet. Voltak bizonyára, és itt a szülőkre, nagyszülőkre, családtagokra gondolok, akik büszkeséggel figyelték szemük fényét, amint a jól begyakorolt szöveget mondja.
Azután voltak, bizonyára sokan, akik kíváncsisággal figyelték a történéseket, azon töprengve, hogy az évről évre végigélt szentesti gyermekműsor hogyan is lehet mindig más és más, még azok számára is, akik gyermekként maguk is szerepeltek ilyen darabban.
Azután, vannak azok, akik megkönnyebbüléssel élték meg ezt a 30 percet, örvendezve azon, hogy a sok - sok felkészüléssel töltött óra, bizony, most megtermi gyümölcsét.
Amikor a szövegkönyvet a gyermekek a kezükbe kapták, és még csak ismerkedtek a történettel, a feladatokkal, a saját mondandóikkal, akkor többek is félhangosan morfondíroztak azon, hogy jó jó, nagyon hangzatos ez az egész, de amikor ezeket a tárgyakat először használták karácsonykor, akkor vajon tudták, hogy ezt jelenti?
Nagyon, nagyon jó kérdés. Szerintem a jelen levők között is van, akiben ez megfogalmazódott.
Miért is jó ez a történet?
Az idei advent idején a textusként felolvasott igeszakasz újból és újból eszembe ötlött, majd amikor a mai alkalom üzenetén töprengtem, hirtelen összeállt a kép.
Az első karácsony esti történések összefoglalását adja az az ószövetségi prófécia, amit Máté evangéliuma idéz: fiú születik, akit Immánuélnak neveznek, ami azt jelenti: Velünk az Isten.
Azon az első estén megtörtént az, amit addig csak vártak az emberek. Isten végtelen szeretetének megnyilatkozása a földre érkezett. A megváltás első lépése meg lett lépve, Velünk van az Isten.
Hogyan van velünk? Hol van velünk? Miben nyilvánul meg?
Erre adja meg a választ a gyermekek színdarabja.
Velünk az Isten.
Velünk van minden helyzetben, és minden nap. Erről beszéltek nekünk ezek a gyermekek. Velünk van az ünnepet megelőző rohanásban. Velünk van a hol kellemes, hol inkább kínos családi találkozásokban. Velünk van, amikor ünnepi csendben ravatal mellett kell, megálljunk. Velünk van, amikor egyedül vagyunk, és velünk van a közösségben.
Velünk az Isten! Az első karácsony csodájának ez az örömteli üzenete számunkra. És lehet, hogy elsőre erőltetettnek tűnik, hogy na persze, még a nyalóka színe is Jézus vérére utal. Ugyanakkor, annak a ténye, hogy Isten értünk kiontott drága vérének bíbora azzal az ígérettel van a mi irányunkba, hogy bizony, Isten velünk van, már nem is tűnik olyan hiábavalónak.
Velünk van az Isten.
Kedves Testvérek! Kell-e ennél nagyobb örömhír ennek a világnak? Hányan mondják, hogy azért történnek rossz dolgok, mert nincs Isten, vagy mert nincs velünk, nem foglalkozik velünk. Akik ezt mondják, tévednek.
„Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” – írja János, és ezek az Igék bele vésődhetnek a szívünkbe.
Velünk az Isten, és azt szeretné, hogy mi is Vele legyünk.
Vele legyünk, amikor a csodaszépen ragyogó fát álljuk körbe. Vele legyünk, amikor az elkészített mézeskalácsokat majszolgatjuk. Vele legyünk, amikor teli pocakkal már csak csoszogva tudunk közlekedni a lakásban. Minden ünnepi pillanat alatt vele legyünk. Örvendezzünk, szeressük a családtagjainkat, örüljünk az ajándékoknak, ugyanakkor vezessük be ebbe a körbe az Úr Jézust. Épp úgy, ahogy a gyermekek tették.
Az Isten irgalmasságának megmutatkozása a karácsony. Egyszerre szól szegénynek, s gazdagnak, családosnak, s magányosnak. Eljött az Isten, hogy senki se legyen többé egyedül, hanem jelenlétével gazdagít meg minket. Áldott legyen ezért. Érezze mindenki, Isten mindig velünk van, hála a karácsonynak.
Ne hagyjuk ki épp a főszereplőt a karácsonyi ünnepkörből, hanem hívjuk be az ünnepünkbe, adjunk helyet neki is.
Ámen
Mándi Kitti