2016.

Ezekben a napokban olvassuk Ezékiás király történetét, aki Júda legistenesebb uralkodója volt, ahogy arról a  Királyok könyvének 18. része szól: „bízott az úrban, Izrael Istenében, nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait”. Apja, Áház után ő állítja helyre az istentiszteletet, kinyitja a bezárt templomot, újra páskát ül a nép, és kemény akarattal Istenhez vezeti a tévelygő Izraelt.  Izrael legszentebb életű uralkodója volt, és mégis mindezek ellenére halálos beteg lett. Sok oldalról lehet és érdemes megközelíteni Ezékiás történetet, az Istenhez való hűség, a reá mért betegséggel együtt például feszegeti a teodicea, Isten igazságosságának kérdését, vagy lehet arról szólni,  hogy vajon mi lehet Isten célja a betegséggel, nyomorúsággal, szenvedéssel. És, vajon a hitünket nehéz, nem szeretem élethelyzetekben meg tudjuk-e mutatni.

Ma, egy más oldalról szeretném történetét szívetekre helyezni, az Úr asztalához készülve, először arról szeretnék szólni a történet alapján, hogy vajon Isten megváltoztatja-e ítéletét, egyáltalán a véleményét egy ember életével kapcsolatban.

1. Amikor a Királyok második könyve leírattatott, különösen is fontos probléma volt ez. Izrael népe visszatekintve a múltba, igyekszik elemezni azokat a történéseket, amelyek a fogsághoz vezettek. És azt látják, hogy Isten több alkalommal meghirdette ítéletét népével kapcsolatban, a bűnök miatt. Úgy gondolták sokan a nép fiai közül, hogy ezen a meghirdetett ítéleten változtatni úgysem tudtak volna. Ám, ennek a korszaknak egy emblematikus, istenhívő királyának története ezt nagyon konkrét formában cáfolja! Ezékiás királlyal kapcsolatban Isten megváltoztatta ítéletes kijelentését!

Amikor a Szentírók visszatekintenek, egyben a jövőre nézve is igyekeznek tanulságokat levonni! És, így kerül elő ez a történet, két helyen is a Bibliában, amely arról szól, hogy a változhatatlan Isten megváltoztatja elhatározását!

Ez a kérdés egy ellentmondást feszeget. De vajon tényleg ellentmondásról, vagy csak látszólagos ellentmondásról van szó? Hiszen Istenről több helyen azt írja a Szentírás, hogy nem olyan mint az ember, aki  folyamatosan változik, hanem változatlan. Nem olyan, mint mi emberek, akik egy-egy érv hatására gyakran változtatjuk véleményünket. Mindenhatóságának következménye, hogy döntései tökéletesek, és minden időben megállják helyüket. Ezen igehelyek közül a legismertebb a Jakab levele 1. részének 17. verse, ahol ezt olvashatjuk: „Minden jó adomány, és tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek, sem árnyéknak változása”

A 308. dicséret is szépen rámutat erre: „Igaz Isten ígéretedben változhatatlan valóság. Amit Te a te beszédedben megmondasz az mind valóság. Könnyebb megavulni. Végképpen elmúlni a természetnek, mint semmibe menni, az igaz isteni szent ígéretnek.”

Ha pedig Isten tervei, szándékai, döntései, ítéletei helyesek, akkor miért olvashatunk arról e történetben, hogy Isten megváltoztatja ítéletét Ezékiás királlyal kapcsolatban?

Érdemes megnéznünk mindenek előtt azt, hogy van-e még ilyen történet a Szentírásban? Van-e olyan történet, ahol Isten megváltoztatja szándékát, akaratát, döntését?

Vannak ilyen történetek!

Ezek közül a legismertebb Ábrahám története, amelyben Isten el akarja pusztítani Sodomát és Gomorát, a két bűnös várost. Ám, Ábrahám alkudozik az Istennel, sokszor a tiszteletlenség határát súrolva kérleli Istent, hogy könyörüljön meg a városon, ha talál ott igaz embereket. Az alkudozást 50 igaz emberrel kezdi, és odáig jut el Istennel  alkudozva, hogy Isten elállna az ítélet végrehajtásától, ha 10 igaz ember lenne ezekben a városokban. Nem Istenen múlik, hogy nincs 10 igaz ember a városokban, ám isten még így is kegyelmes, Lótot és családját kimenekíti Sodomából.

Mózessel kapcsolatos a másik történet! Mózes második könyvének 32. részében olvashatjuk azt a történetet, amikor Izrael népe aranyborjút készíttet magának, míg Isten éppen a törvényt adja Mózesnek a Sinai hegyen. Isten haragjában el akarja pusztítani népét, hiszen ilyen fokú engedetlenség után jogos lenne az ítélet! Isten szeretetének egy újabb bizonyítéka a Törvény, Izrael pedig a Törvényadás idejét is engedetlenségre, rút lázadásra használja! Isten így szólt Mózeshez: „És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük!” Mózes azonban könyörög Az Úrhoz, aki a könyörgés hatására megváltoztatja döntését, és csak a bűnösöknek kell elveszniük bűneik miatt.

Mindkét történetnek van egy közös motívuma, amely megtalálható Ezékiás király betegségének történetében is! Ez a közös motívum az imádság!

Ábrahám történetében egy önzetlen közbenjáró imádságról olvashatunk, Mózes történetében is egy ugyanilyen imádságnak lehet tanúja a Biblia olvasó vagy hallgató ember. Mózes könyörög népéért, imaharcot folytat övéiért! Ezékiás király is könyörög, a saját gyógyulásáért, és Isten ezen könyörgések, őszinte imádságok miatt megváltoztatja eredeti elhatározását, ítéletes döntését.

Ezékiás király gyógyulásának kulcsa ez az őszinte szívvel elmondott, sírva megfogalmazott könyörgés! Nem érdemei miatt tartatik meg az uralkodó, nem azért mert jó király, istenes uralkodó volt, hanem könnyei miatt.

Előhozakodik igyekezetével, tetteivel, hitével, mindezeket a szavakat azonban az őszinte könnyek fohászai teszik kedvessé az Úr előtt.

Mindebből kiderül, hogy van lehetőség arra, hogy Isten haladékot adjon nekünk, hogy ítéletes véleményét megváltoztassa. Ennek a feltétele az őszinte bűnbánat!

Ha megváltozik Isten ítéletes véleménye rólunk, az ezen túl még az Ő kegyelmének a következménye! Annak, hogy kegyelemmel és irgalommal fordul felénk! Nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy letérjünk gonosz útjainkról, és hagyjuk abba hiábavaló cselekvéseinket. Nem úgy fordul felénk, ahogy érdemelnénk!

Ennek a kegyelemnek a legteljesebb megjelenése Jézus Krisztus! Hiszen benne igazán megváltoztatta Isten az ítéletes véleményét az embervilággal szemben! Mit érdemelnénk? Büntetést, halált és kárhozatot, hiszen a bűnnek ez a következménye, Isten igazságossága a bűnre büntetést kívánna! Ám, Ő elküldte az Egyszülött Fiút, akiben való hit által, akiben való élet által megváltoztatja ítéletes véleményét rólunk! Ennek kézzel fogható jele, bizonyítéka az Úrnak asztala, amely így hívogat ma is minket, ha őszintén bánjuk, hogy vétkeztünk, és fohászkodunk Isten bocsánatáért!

Szeretett Testvéreim!

Amikor úgy érezzük, életünk történéseinek súlya alatt összeroskadunk, amikor a megpróbáltatások, a szenvedések elviselhetetlen terheket raknak ránk, fohászkodhatunk úgy, őszintén, akár könnyek közt is mint Ezékiás tette, hogy a nehéz időszak érjen véget számunkra, hogy tudjunk tovább lépni a holnap felé.

A mellettünk vagy környezetünkben élő szenvedő emberért mondott őszinte, közbenjáró imádság pedig egyenesen keresztyéni kötelességünk!

Ha így tudunk imádkozni – láthatjuk Ezékiás, Mózes, és Ábrahám példájából egyaránt – akkor akár Isten a próbatévő,  figyelmeztető megfeddő, dorgáló szándékot is megváltoztatja!

Így legyen, Ámen

Juhász András