2016.

Kedves Testvérek, Szülők, Kedves Gyerekek!

A nyári meleg elől sokan menekültünk a vízpartra. Voltak, akik a Tisza- parton hűsöltek, voltak, akik Sándorfalvára mentek strandolni. Sokaktól hallottam, hogy Horvátországban töltöttek rövidebb- hosszabb időt, de olyanok is voltak, akik Aquaparkba mentek, vagy Balaton partra és olyanok is, akik a kertben fürdették egymást a locsolócső segítségével.

Amikor melegünk van, jólesik a víz közelsége. Mert lehűt, felfrissít, enyhülést ad.

Ha körülnézünk a vízparton, könnyen észre lehet venni, hogy nem csak mi, emberek szeretünk ott lenni. Vannak ott kacsák, a medencék kivételével általában halak is, apróbb bogarak, estefelé felébrednek a szúnyogok is. Ami pedig az egészet széppé varázsolja, az a sok gyönyörű fa, bokor, fű, nád, egyszóval a növények.

Az élővilág minden tagja szereti a vizet, és érzi áldásos hatását.

Otthon a kertben, vagy az erkélyen is az a virág nő gyorsabban, melyet meglocsoljuk. Sőt, szoktuk azt is mondani, hogy húsvétkor azért locsolkodunk, hogy a lányok jó nagyra nőjenek és szépek legyenek.

Jeremiás próféta azt írta, hogy aki Istenben bízik, az olyan lesz, mint azok a víz mellett élő, gyakran meglocsolt fák.

Milyenek ezek a fák? Erősek. Terebélyesek. Zöldek. Élettel telik. A folyóparton növő fa mindig kap vizet, akkor is amikor minden kiszárad körülötte. Aki pedig Istenben bízik, hozzá imádkozik, az szintén így jár.

Na nem azt mondom, hogy sosem kell többet innia, hanem, hogy megerősödik, élettel teli lesz, és bármilyen nehéz helyzetbe is kerül, nem lesz elhagyatott.

Elkezdődött a tanév. Vannak, akik már sokadjára léptek be az ovi, vagy a suli ajtaján. De vannak olyanok is, akik lehet, hogy ebben a templomban is most vannak először, nem hogy az óvodában, vagy az iskolában. Nektek még nagyon új minden. A tanév elején még minden ismeretlennek tűnik, nehéznek, idegennek. Új osztálytársak, új tanárok, új tanterem. Semmi sem a megszokott. Ez az érzés idővel elmúlik majd. Addig azonban van egy jó hírem. Nem kell egyedül lennetek. Van Valaki, aki szeretne benneteket is úgy táplálni, mint a vízparti fákat. Van Valaki, aki szeretné, hogy ti is épp olyan erősek és élettel teliek legyetek.

Isten, mindnyájunk gondoskodó Atyja, aki bátorságot tud adni minden új dolog kezdetén. A bátorság mellett bölcsességre is szükségünk lesz, és szorgalomra. Istentől mindegyiket tudjuk kérni. Ő tud nekünk bátorságot adni, hogy merjük megmutatni önmagunkat az iskolában. Ő tud nekünk bölcsességet adni, hogy megértsünk mindent, amit meg kell tanulnunk. Ő tud nekünk szorgalmat adni, hogy ha valami nem megy elsőre, akkor addig próbáljuk, amíg nem sikerül.

Nem is gondolnánk, hogy milyen fontos lehet Isten az iskolában.

Pedig ezt ígéri nekünk az ige. Hogy Isten semmilyen helyzetben nem hagy magunkra. Nem hagy reménység nélkül. Hogy aki tudja, kihez kell segítségért fordulni, az biztos legyen a sikerben.

Ez igaz a mindennapokra is, nem csak az iskolások számára. Isten mindnyájunknak ígéri, hogy ha Benne bízunk, akkor napról napra felüdít bennünket az Ő szeretetével. Ha mindennap keressük az Ő Igéjének üzenetét, ha nap mint nap elmondjuk neki érzéseinket, félelmeinket, örömeinket, vágyainkat, ha hagyjuk, hogy bennünk és általunk munkálkodjon, akkor Ő Szentlelke által megerősít minket, és napról napra táplál.

Miért fontos ez?

Mert Isten nélkül a sok feladat és követelmény között, a reggeli koránkelés és a délutáni szakkörök, edzések után, csak beesünk az ágyba, és magunkon érezzük a terhet. Érezzük, hogy nem akarjuk ezt továbbra is így végezni, nem szeretnénk iskolába járni, mert nem ad örömet.

Kedves Gyerekek! Isten nélkül valóban nagyon nehéz dolog iskolásnak lenni. De képzeljétek, Isten nélkül nagyon nehéz dolog felnőttnek is lenni. Mert a felnőttek életében is sok a teher. A felnőttek napjainak végén is ugyan olyan nehéz a pihenés, és ugyan úgy nem szeretnek menni dolgozni, mint ti iskolába.

De ennek nem kell így lennie. Istenhez fordulva, hozzá imádkozva, Ő meg tudja könnyíteni a terhünket.

A felolvasott hosszabb igeszakaszban, a lekcióban arról olvastam, hogy milyen nagy öröme Jánosnak, hogy a gyülekezet az igazságban jár. Nagy öröm is az, amikor azok, akiket szeretünk, jó úton járnak. Ezért vagyunk ma együtt. Ünnepelünk. Titeket, gyerekek. És örvendezünk. Mert ti, jó úton jártok.

Kedves jelen levő Szülők!

Isten útjára nevelni egy gyermeket nem könnyű feladat. De nem is kell egyedül végeznetek. Isten megáldó és megelevenítő szeretete veletek van minden nap. Veletek van otthonaitokban, veletek van az óvodában, iskolában. Veletek van itt a templomban és a gyülekezeti hittanórákon. Ő kínálja ezt a társaságot, és segítséget is kínál nektek. Itt van a gyülekezet.

Ezek a gyermekek ennek a gyülekezetnek is gyermekei. Mind együtt örülünk annak, hogy itt vannak.

És mind együtt kérünk áldást erre az előttük álló, sokszor nehéz, kihívásokkal teli, ugyanakkor sok lehetőséget magában rejtő és kalandos tanév kezdetén.

Mert nekünk, gyülekezetnek megerősítés ez. Megerősítés abban az értelemben, hogy szolgálatunk, a világban történő forgolódásunk egyszersmind magvetés. Ugyanakkor megerősítés abban az értelemben is, hogy mint közösség, meg tudjuk-e tartani azokat a családokat, akik gyermekeiken keresztül találkoznak először az élő Istennel.

Mert Isten szeretete szólhat egy gyermeken keresztül is. Éppen ezért, ti, gyerekek, nagyon fontos tagjai vagytok a mi gyülekezetünknek. Mi pedig, csak ígérni tudjuk, hogy imádságainkban hordozunk benneteket, örömeiteket, nehézségeiteket, és dolgos, fáradhatatlan szüleiteket, nagyszüleiteket.

És hisszük, hogy a mi imádságainknak, és a ti Istenhez fordulásotoknak gyümölcse lesz. Olyan gyümölcse, amilyen csak egy folyton vizet kapó, ápolt és gondozott fa tud hozni.

A felszólítás pedig mindenkinek szól: ha úgy érzed, egyedül egy lépést sem tudsz megtenni, vagy a feladataid hegye elborítani látszik, akkor végy egy mély lélegzetet, hunyd be a szemed, és imádkozz. Mert aki az Úrban bízik, az olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.

Legyünk mi is ilyen gyümölcstermő, zöldellő fák, hogy mindenki, már messziről láthassa rajtunk, nekünk bizony van mennyei kertészünk, aki sosem hanyagol el bennünket. Ámen

Szappanos Kitti