2016.
Ezekben a napokban olvassuk Ezsdrás és Nehémiás könyvét. A két történelmi személy elválaszthatatlan egymástól. Mindketten vezetői a népnek, a kutatások szerint Ezsdrás Kre. 457-ben, míg Nehémiás 12 évvel később, Kre. 445-ben tér haza a fogságból. Nevük is beszédes, az Ezsdrás név héber jelentése ezer, arám jelentése segítség, Nehémiás nevének jelentése pedig: Isten vigasztalása. Mindkettőjüket jelentős feladatokkal bízza meg az Úr, olyanok ők Izrael számára, mint a számunkra a tatárjárást követően IV. Béla volt, új honalapító, újrakezdő. Ezt az újrakezdést, a babiloni fogság gyötrelme után mindketten csak Istennel tudták elképzelni, és ezért sikerült elvégezniük azt, ami rájuk bízattatott!
Ezsdrás feladata a templom újjáépítése, és az istentisztelet újbóli helyreállítása volt. Papi leszármazottként hívta el erre az úr. Nehémiást pedig Jeruzsálem kőfalainak helyreállítás volt a feladata, ám ezen túl egy karizmatikus, egy rátermett vezető lelki arca is elénk kerül személyét vizsgálva!
Nagyon nehéz történelmi helyzetbe visz el bennünket Nehémiás könyve, amelynek egy részletén keresztül kívánom Istenünk üzenetét szívetekre helyezni.
Jeruzsálem romokban hever. A babiloni seregek már több mint 140 éve lerombolták. A város falai lerontva, kapui bedöntve és megégetve.
Igaz, hogy minden zsidó ember álma a templom már áll, lakosai is vannak a szent városnak, sőt Nehémiás személyében alkalmas, karizmatikus vezetője is van a városnak, de a falak még romokban, így a benne lakó nép védtelen és kiszolgáltatott. A körülöttük lakók terrorcselekményekkel zavarják napjaikat kísérletet téve megfélemlítésükre - hiszen egy megfélemlített népet nagyon könnyű irányítani.
Tudjuk ezt mi is, Magyarországon, de azt hiszem, hogy igazán ezt a tényt, a Trianoni határokon kívül rekedt testvéreink tudják, talán leginkább a Délvidéken, ahol még mindig élő sebek az 1944-es vérengzés sebei, ahol a halottakat sem volt szabad gyászolni, ahol ma is napirenden van emberek megverése, és ezáltal egy nép megfélemlítése. Vagy éppen Kárpátalján, ahol a kisebbséghez tartozó magyarok katonának behívása, frontvonalra vitele ma is aránytalanul nagy számban történik meg, a létszámarányukhoz képest, csak azért mert nem a többségi nemzethez tartozik valaki.
A falak ugyanis a védelmet szolgálják! Régen, akik fallal körülkerített városokban laktak, biztonságban érezhették magukat a támadásokkal szemben. Úgy gondolom, hogy ma is szükség van falakra! Sokan azt mondják, hogy a falak elválasztanak. Van benne igazság, de az elválasztás oka is a védelem első renden. Mi ezt itt, a déli határ mentén különösképpen is tudjuk…
De szükségünk van lelki értelemben felhúzott falakra is! Idén 450 éves a reformátusság egyik alapvető hitvallása a II. Helvét hitvallás. A napokban kerül újra fordított változata nyomdába, a ma emberének nyelvére lefordítva. A hitvallás is egy kerítés, amely a tanok határát mutatja, és védelmet biztosít! Nem véletlenül foglalkoztunk ezzel egy héten keresztül a berekfürdői csendes héten. Vegyük komolyan így, ebben az értelemben is hitvallásainkat, ismerjük meg őket jobban, lássuk meg világosan megfogalmazva, hogy mit is hiszünk, hogy a tévtanításoktól el tudjunk határolódni!
És, ugyanilyen kerítések a világi és bibliai törvények parancsok, amelyek védenek bennünket! Világos határokat mutatnak számunkra!
Kellenek a kerítések tehát, még ha ezek miatt maradinak, bezárkózónak tartanak is minket egyesek!
Ha ugyanis nincsenek falak, fenyegetett a létünk!
És azt is tudjuk drága testvérek, hogy a fenyegetettség, a félelem légkörében minden nehezebben indul, minden nehezebben alakul, minden nehezebben fejeződik be.
Ezért nagy dolog az, hogy perzsa engedéllyel és Nehémiásnak a király helytartójának vezetésével és támogatásával megindul a város lerombolt kőfalainak újjáépítése. A nép nagy lelkesedéssel vesz részt a munkában.
De mint mindig és mindenhol minden jó kezdeményezésnek vannak gáncsvetői, így az építkezés nem haladhat zavarmentesen itt sem.
Tóbiás és Szanballat, a két ammónita vezető a falak lerontására, az építkezés megállítására törekszik. Megfélemlítik az építőket és a teherhordókat és a félelem légkörében nehezebben halad a munka.
De Nehémiás átlátja szándékukat és három védekezési módszert alkalmaz ellenük, melyek hatékonyak és számunkra is figyelemre méltóak, követendők.
Követendők, mert a világ az elmúlt évezredek alatt semmit sem változott: az ember és főként bűne, ahogy embertársai léte és Isten ügye ellen tör nem változatlan formában létezik, mióta ember van a földön!.
1. Az első módszer, amit Nehémiás követ, az imádság. Felsorolja, hogy milyen nehéz helyzetbe jutott a nép a háborgatói miatt, hogyan zaklatják őket és csak ennyit tesz hozzá panaszához: " De mi imádkoztunk..."
Ismerős ez a magatartás, hiszen a hit megnevezett és névtelen hősei is követték ezt. Bajaikkal, problémáikkal Istenhez fordultak:
- Salamon király uralkodását, hatalomra jutásakor imádsággal kezdi. Erőt kér a reá váró nehéz feladatok megoldásához.
- Ezékiás király az asszírok fenyegetésére válaszul zsákruhát ölt és felmegy az Úr házába. Csodálatos a kép ahogy szétteríti az asszírok levelét az Úr előtt és imádkozik. A történet folytatását ismerjük: azon az éjszakán 185.000 asszír harcos halt meg Jeruzsálem falai alatt.
- Ha az Újszövetséget nézzük, a tanítványok csodatetteit mindig az Istenhez való fordulás előzte meg
- De példát ad elénk Jézus egész földi élete is. Minden nehéz feladat előtt, de egész földi élete alatt mindig, az imán keresztül kapcsolatban volt Mennyei Atyjával.
- És, előttünk vannak drága hittanosaink, akik kérdezték két hete, mit tegyenek, mert rossz álmaik vannak, mert nehezen alszanak el. Azt mondtam nekik, imádkozzatok, majd leírtuk füzetükbe az esti imádságot. Múlt héten csillogó szemmel mondták: „András bácsi! Minden este imádkoztam, és jól alszok, nyugodt és szép az álmom!”
Előttünk vannak a példák, követhetjük őket. Életünk, hétköznapjaink tele vannak kihívásokkal a világ részéről, egyházunk és nemzetünk romokban, sok a tennivaló, de sok az ellenség is. Merjük Urunkat szólítani, kérni Őt, bizalommal fordulni hozzá.
2. De Nehémiás nem elégszik meg ennyivel. Nem helyes Isten támogatását kérnünk, ha mi magunk nem tesszük meg mindazt amit megtehetünk. Nehémiás így őrséget is állít, mégpedig nem is akármilyet. Minden emberét, és Jeruzsálem lakosait és a falra trombitást állít a riadóztatáshoz. Állandó készültségben vannak emberei, állandóan vigyáznak figyelnek, éberek és így nem érheti őket váratlanul az ellenség támadása. Ő maga és emberei sem vetették le ruháikat és a fegyvereiket is csak a tisztálkodás idejére tették le. A harcosok kész vannak arra, hogy bármikor a fal bármely pontjára bevetésre indulhassanak. Nem véletlen, hogy Jézus is ezt tanítja az övéinek: „Vigyázzatok és imádkozzatok!”
3. A készültségük, az őri feladatok ellátása nem csak csendes szemlélődés. Az őrállás mellett az emberek dolgoznak is. Szinte egyik kezükben a vakolókanál a másikban a kard. Aktívak a munkában az építésben és bármikor aktivizálhatók a harcra is.
Tudják, hogy az Úr segítségét csak akkor várhatják, ha ők is teljesen-teljes emberként dolgoznak.
Ezért olyan helytelen az a gondolkodásmód amit sokan követnek: imádkozom és ez elég.
De ugyanilyen veszélyes a másik álláspont is, amikor mi a saját erőnkre támaszkodva végezzük munkánkat, azt hisszük, hogy erőnk végtelen, pedig véges voltáról már annyiszor megbizonyosodhattunk. Gyakran, csak munkánkat végezzük és imáinkban nem fordulunk Istenhez.
Pedig ezt a két dolgot össze kellene kapcsolnunk! Erre mutat a Debreceni Kollégium híres jelmondata is: ORANDO et LABORANDO - Imádkozva és Dolgozva.
Szeretett Testvéreim!
Nehémiás példáját szemlélve magunk előtt láthatunk egy olyan életvitelt, amit mi XXI. sz.-i Magyar Református Keresztyének is gyakorolhatunk, hisz, mint Nehémiásnak és népének nekünk is küldetésünk van.
Nekünk kell felépítenünk nemzetünk és egyházaink lerombolt, sőt ma is pusztuló, egykor erős kőfalait. Azokat a kőfalakat, amelyek egykor biztos várként őriztek bennünket: mindent, ami népünk-nemzetünk, egyházunk, gyülekezeteink jelenlegi és jövőbeni védelmét szolgálja.
Előttünk a világos példa:
Imádságos szívvel munkálkodva
mindig készen arra,
hogy Isten ügyéért harcoljunk. AMEN.
Juhász András