2016.

Egyházunkban március első vasárnapja hagyományosan a Biblia vasárnapja. Tulajdonképpen a hívő, és vallását gyakorló ember számára minden vasárnapnak, sőt minden napnak a Biblia napjának kellene lennie, hiszen mindannyian tudjuk azt, hogy mennyire fontos a naponkénti, elmélyült Bibliatanulmányozás-olvasás a mi életünkben. Ezen túlmenően minden vasárnapon, minden református gyülekezet szószékéről a Biblia alapján szól a lelkészek igehirdetése-bizonyságtétele. Mégis, e nap több és más a többi napnál, vasárnapnál, amelyen érdemes megállnunk, és végiggondolnunk, hogy mit is jelent számunkra a Szentírás.

Ha városunk utcáin most végigmennénk, és megkérdeznénk az embereket arról, hogy hallottak-e a Bibliáról, és hogy értékelik annak jelentőségét, valószínű, hogy az első kérdésre igenlő válaszokat, míg a másodikra igen eltérő válaszokat kapnánk:

Biztos lennének olyan emberek, akik a Bibliáról úgy beszélnének, mint egy irodalmi alkotásról, lennének olyanok, akik az egyetemes emberi kultúrtörténet kincsei közé sorolnák, beszélve arról, hogy ismerni kell a Bibliát az általános műveltség miatt is. Biztos, hogy sokan tudnák azt is, hogy a Biblia az emberi történelem legtöbb nyelvére lefordított könyve, és tudnák azt is, hogy e könyv a legismertebb a világon. És biztos vagyok benne, hogy lennének olyanok is, akiknek a számára a Biblia több ennél, akik számár a Biblia nem más, mint Isten Igéje.

A mi számunkra, reformátusok számára a Szentírás különösen drága és fontos. Hitvalló eleink felismerték, hogy mennyire fontos az, hogy a Szentírás minden nép számára a saját nyelvén legyen elérhető. Ezért bibliafordítások, kiadások születtek. Ugyancsak a reformáció vívmánya volt a SOLA SCRIPTURA- az Egyedül a Szentírás elvének hirdetése, amely, mint kijelentést elveti a szent hagyományt, és egyedül a Bibliát fogadja el az emberi hit és élet zsinórmértékének. A Szentírás tehát,  Isten igéje, az Írott Ige, és talán még ennél is több: olyan könyv, amelynek alapján a prédikáció- a hirdetett Ige szól, és amelyben a Testté lett Igével- Jézus Krisztussal találkozhatunk. Luther Márton szép gondolatát szeretném idézni: „A Szentírás bölcső, amelyben Jézus fekszik”. Láthatjuk tehát, hogy miért fontos számunkra a Biblia, és így érthetővé válik az is, hogy miért kell ezt legalább évente egy alkalommal tudatosítanunk magunkban.

Azonban, ma nem csak Bibliavasárnap van, hanem böjt negyedik vasárnapja is, amely alkalom egyben gyülekezetünk böjti úrvacsorás alkalma is. Nagy dilemmában voltam, hogy miként kapcsolhatnám össze a bibliavasárnapot a böjt mondanivalójával, egészen addig, amíg Isten Lelke nem vezetett ehhez a bibliai igéhez, és így nem nekem kell összekapcsolnom e két ünnepet, hanem a Lélek teszi meg azt!

1. A felolvasott bibliai részben egy prófétai könyv keletkezésének és elpusztításának lehetünk tanúi.

Azért is nagyon izgalmas ez az igehely, mert nincs másik a Bibliában, amely arról a hatalmas titokról, amelyet Pál apostolon keresztül Isten jelent ki, azaz a teljes Írás Istentől ihletett, legalább egy kicsit is fellebbentené a fátylat. Mert, valljuk be magunknak testvérek: minden gondolkodó embert érdekel, hogy állt elő az a könyv, amelynek legidősebb részei több mint 3000 esztendősek, de a legfiatalabbak is közel 2000 évesek, mégis, hihetetlen tökéletes egységet képeznek, minden korokban aktuális mondanivalót hordoznak, megszólítják az embert, és emberek millióinak életében hoztak és hoznak pozitív változásokat.

Jeremiás próféta az Úr parancsára egy irattakercset vesz elő, amelyre Bárúk, az íródeákja ráírja azokat az igéket, amelyeket Jeremiás, mint isteni kijelentést kapott. Mindazokat a kijelentéseket, amelyeket Isten Júdáról és Izráelről mondott. Az irattekercsre írt szavak ítéletet tartalmaztak, amelyeket Bárúknak fel kellett olvasnia böjt idején a Templomban. Amikor a tekercs felolvasásának híre eljut a király fülébe, Bárukot a palotába rendelik, ahol a tekercset elvéve tőle, azt beviszik a királyhoz, aki felolvastatja magának az egészet, és részenként levág belőle egy-egy darabot, és azt a tűzbe vetve elégette. Azt olvashatjuk, hogy az eseten senki nem botránkozott meg különösebben, senki nem tépte meg ruháját, sem a tekercs megsemmisítése, sem a tekercsben foglaltak miatt. Döbbenetes még olvasnunk is e történetet! Isten népének felkent királya, Isten Igéjét elpusztítja! Ő, akinek feladata az lett volna, hogy a népet az Isten útján tartsa, vezesse őket - felelősséggel, ő az aki az Isten szavát figyelembe sem véve, szinte cinikusan mindent megtesz azért, hogy a tekercs elpusztuljon!

A  tekercs tűz martalékává válik, és a király lezártnak tekinti az ügyet. Ám, Isten újra szólítja Jeremiást, aki Bárúkkal újra leírattatja az isteni üzenetet.

Isten igéjét, az Ő szavát nem lehet elpusztítani, nem lehet figyelmen kívül hagyni!

Pedig mennyien próbálták és próbálják meg ma is ezt! Hány és hány rafinált formája van annak, hogy az ember Isten Igéjét, amely megítéli őt, megpróbálja elhallgattatni! Ezek közül a próbálkozások közül a legprimitívebb az, amikor fizikálisan próbálják Isten Igéjét elpusztítatni. Szinte minden diktatúrának útjában volt a Szentírás, és ezért gyakran lobbantak fel a Bibliákból rakott máglyák, tiltották olvasását, zúzták be példányait. Isten Igéjét azonban sem Jeremiás korában, sem azóta, sem ma nem lehet elhallgattatni! Eszembe jut egy történet a Duna-delta mocsaras táborába zárt lelkészekről, köztük Csiha Kálmánról, akiktől elvették a Bibliát, először azt vették el tőlük, és mégis, csodálatosképpen szívük hústáblái alapján fel tudták idézni annak szavait!

Azt mondhatjuk, hogy a mi számunkra e durva fogások már nem léteznek. És valóban, Európában ma már nem így igyekszenek elhallgattatni a Bibliát. A mi módszereink másfélék, akkor, amikor nem akarunk tudomást venni Isten akaratáról a mi életünkben. Ma is veszély az, hogy Isten Igéjét próbálja elhallgattatni az ember:

Beszélgettem erről az igéről pénteken a hittanosokkal, és megkérdeztem tőlük, hogyan hallgattatja el az ember Isten Igéjét. Azonnal tudták sorolni, meglepő tisztánlátással. Azzal kezdték: amikor nem olvassuk. Aztán azzal folytatták, amikor nem megyünk a templomba, ahol Isten Igéje szól, vagy elmegyünk, de másra figyelünk.

DE

- elhallgattatjuk, amikor Isten Igéjét a saját szolgálatunkba állítjuk, amikor Isten szavát saját hasznunkra igyekszünk használni, eltorzítva Isten Igéjének jelentését.

- elhallgattatjuk, amikor csak azt fogadjuk el belőle, ami tetszik, ami simogatja a mi lelkünket, ami megítél, azt pedig átlapozzuk!

- elhallgattatjuk, amikor nem vesszük komolyan a lapokon keresztül megszólító isteni üzenetet.

- elhallgattatjuk, amikor a Biblia betűi között elveszve, éppen üzenetét nem vesszük észre.

Legalábbis, mi azt hisszük, hogy elhallgattattuk. Jeremiás könyve azonban arra is figyelmeztet bennünket, hogy nem lehet Isten Igéjét elhallgattatni, nem lehet elpusztítatni, mert Isten védi az ő kijelentését. Védi, és ha kell újra és újra kijelenti akaratát. Jójákim példája óvjon ettől, és segítsen abban bennünket, hogy a Bibliára, mint Isten igéjére, mint az Örök Élet beszédére tekintsünk. Segítsen bennünket abban is, hogy ne vesszünk el e könyv betűi között, de egyetlen betűjét se hagyjuk a földre esni.

Igehirdetésem elején arról szóltam, hogy Isten kapcsolta össze számomra a Bibliavasárnapot a böjttel. Hogyan? Úgy, hogy a felolvasott Igében azt olvassuk, hogy az országban elrendelt, rendkívüli böjt napján olvasták fel a tekercs igéit. Azon a napon, amikor az Úr előtt tartottak böjtöt. Mit jelent ez? Azt, hogy a böjt Isten akkori népe számára, ha azt Istennek kedves módon végezték, az Úr előtt zajlott, nem emberek kedvéért, azok tetszésének elnyeréséért. És, nem passzív módon végezték, hanem aktív módon. Megszomorodott szívvel, elfordulva a bűnöktől, odafordulva Istenhez! Hozzá kapcsolódott az ima, és látjuk, Jeremiás nem véletlenül viszi a böjtölők közé Isten Igéjét, hanem azért, hogy a lelkileg tisztulást vágyó emberek útmutatást kapjanak Isten Igéjéből!

Drága testvérek!

2016. böjtében is csak így érdemes böjtölnünk! Nem embereknek tetszve, nem vallásos teljesítményeket hajszolva, hanem Isten előtt megalázva magunkat!

Nem misztikus, meditatív módon, hanem egy racionális gyakorlatot megélve, imádkozva, az Igét – Isten szavát, kijelentését még elmélyültebben tanulmányozva, elfordulni a kapott útmutatás szerint a bűnöktől, és még inkább odafordulni Istenhez! Ámen

Juhász András