2016.

Kedves Testvérek!

Örök dilemmája az emberi nemnek, hogy Kicsoda Isten? S a kérdés felvetődésének is jó oka, indoka van, mégpedig, hogy Istent soha senki nem látta. Akkor mégis honnan tudunk róla, mi keresztények ismeretet szerezni? A Szentírásból. Minden, amit Istenről tudunk, a Szentíráson alapul. Onnan kezdődően, hogy megteremtette ezt a világot, el egészen odáig, hogy miként fog visszatérni.

I. Izrael népe, a választott nép volt. Róluk Isten különös gonddal gondoskodott, óvta őket, vigyázta népét. Ismerjük az ősatyáktól megkezdett kiválasztást, Ábrahám utódainak szövevényes, és körülményes életét, s most fejeztük be a pusztában vándorló nép 40 éves tor-túrájának olvasását. Nemzedékek óta tart a kapcsolat Isten és az Ő népe között. Mi mindent tanulhatott ez alatt a sok együtt töltött év alatt Ábrahám népe?

-          Megismerhette a kiválasztó, és ígéretét betartó, lehetetlent nem ismerő Istent, Izsák születésénél.

-          Megismerhette a gondviselő Istent Jákob bujdosása során.

-          Megismerhette a mélységből felemelő, a rosszat is jóra fordító Istent, József életén keresztül.

-          Megismerhette a fogságból szabadító, új otthont ígérő Urat Egyiptom határában.

-          Megismerhette a törvényadó, országalapító Urat a Sínai hegy lábánál.

-          Megismerhette a minden élethelyzetben megtartó, csodatevő Urat a pusztában.

Mindezek közepette érezhették a szeretetét, törődését, könyörületét és türelmét. Ahogy Mózes énekében, a felolvasott hosszabbik igeszakaszban láthattuk: hű, igaz, egyes Ő, aki teremtett, alkotott és erőssé tette népét.

Mindezek ellenére hányszor és hányszor fordultak el Tőle? Hányszor és hányszor nem hallgattak szavára? Ismerjük a választott nép viselkedését. Bár őket az Úr elsőként választotta ki minden nép közül, elkövették azt a hibát, hogy Istent valahogy kívül hagyták az életükön. Más lett a fontos, más lett a lényeges. Az Ószövetségben prófétai könyvek hosszú sora szól arról, miként kerülgette egymást a nép és az Úr. Miként tértek meg, majd hagyták el újra Őt. Amikor pedig eljön a Megváltó, Jézus a színre lép, és a nép még egyszer esélyt kap arra, hogy felismerje Urát, nos, tudjuk, mi történik. A keresztre küldés volt talán a legnagyobb következményekkel járó istentagadás.

II. A következmény pedig a mondat, mely Ézsaiásnál fogalmazódik meg először: „Nem népem.” Az Úr lemond választott gyermekeiről, a teremtett világ javára, és a feltámadást követően, a mennybemenetel előtt elhangzott missziói parancsban a küldetés minden népre vonatkozóvá válik. Így pedig a pusztai vándorlás alatt hűséges nép, melyről azt nyilatkozza még Mózes is, hogy nem volt előtte idegen isten, nos, ez a nép jobban ragaszkodik a törvényhez és a prófétákhoz, mint Istenhez. Számukra már csak a kiüresedett liturgia maradt. A törvénykezés betűi. Nem Isten és ember közötti párbeszéd, hanem önigazolás, öntörvénykezés, emberi gondolatok túldimenzionálása, misztikummal való felruházása. Érdekes dolog ez. A Szentírás sajátossága ugyanis, hogy minden olyan dolgot, amit a környező népek vallásai misztikummal ruháznak fel, azt mitológiátlanítja. Például az égitestek, melyeket a legtöbb ókori vallás istenként tisztel, a teremtéstörténetben viszont látjuk, azok is Isten teremtményei. Vagy a házasság intézménye, mely a legtöbb vallásban a termékenység kultuszhoz kapcsolódik, de Mózes első könyvében olvashatjuk, hogy Isten miként, és mire teremtette egymásnak a férfit és a nőt.

A Szentírás segítségével a mi Urunk meg kíván óvni minket mindenféle téves tisztelettől, imádattól, nehogy Őtőle eltávolodjunk.  Mit tesz ezzel szemben az ember? Hatalommal, erővel, meg nem érdemelt tisztelettel ruház fel emberi dolgokat, cselekedeteket, személyeket. Cselekedetét pedig ugyan arra a Szentírásra kívánná alapozni, melyről az előbb mondtam el, hogy mitológiátlanít.

Épp ez az, amire Jánost is figyelmezteti az angyal a felolvasott textusban. Mert bizony, aki megismer egy prófétát, meglát egy angyalt, az bizony nehezen gondolná azt, hogy ő is olyan, mint én. Hogyan is lehetne egy Isten által választott személy hozzám hasonló? Hiszen ő embereknek prédikál, míg én lehet, hogy egy irodában rendezem az aktákat.

Ezzel kapcsolatban két dolgot tudnunk kell:

-          az első, hogy minden ember az Isten dicsőségére munkálkodik, legyen az próféta, lelkipásztor, egyetemi docens, vagy épp bolti eladó. Mert a mi Urunk azt kéri tőlünk, hogy akár hova helyez bennünket, ott minden erőnkkel azon legyünk, hogy az Ő dicsőségére éljünk.

-           A másik, amit tudnunk kell, hogy éppen ezért, az Úr szemében egyforma munka mind, és egyformaképp lesz számon is kérve. A bolti eladótól, hogy miként bánt a rábízott dolgokkal, a prófétán pedig, hogy miként tett eleget hivatásának. Ezért mondja az angyal, hogy szolgatársak vagyunk. Mert szolgálatunk, minden keresztyén ember szolgálata Isten dicsőségéért van. Ebben pedig nincs különbség tanár és diák, vezető és beosztott között.

Szép példákat lehet azonban látni arra egyes keresztény felekezeteknél, melyektől óva int az angyal. Létrejönnek olyan szavak, olyan tárgyak, olyan aktusok, melyek nem rendelkeznek ugyan bibliai alapokkal, mégis, a hagyomány, a szokásjog, vagy épp egy tisztelt személy szava által több lesz, mint egyszerű hétköznapi.

Egyszerű példa erre a népegyház gyakorlata. A lelkipásztor, Isten Igéjének szólója a népegyházban esetenként fontosabbá válik mindennél, és mindenkinél. Piedesztálra emelik. Félreértés ne essék, nem a gyülekezeti tagok szeretetére gondolok, hiszen az minden lelkipásztornak igen nagy boldogság, hanem azokra a gyülekezetekre, ahol a lelkész személyét már-már kultusz övezi, és nem a szolgálatát tartják szentnek, hanem őt magát. Mert ezt egy idő után ők is elhiszik, és különbnek fogják tartani magukat a többi embernél.

Sajnos az ember hajlamos arra, hogy elrugaszkodjon a valóságtól, és újra és újra. Ugyanakkor itt még nincs vége a történetnek. Jézus által ugyanis lehetőségünk van arra, hogy újra kezdjünk mindent. Hogy minden korábbi utunk ellenére Felé indulhassunk. A választott nép nem a megfelelő irányba indult. Mózes sem. A megfelelő irányt Jánosnak mondták meg: Istent imádd. Ennyire egyszerű az egész. Csak Istent imádd.

III. Kicsoda Isten a mai ember számára?

-          Vannak, akik valamiféle természetfeletti erőként azonosítják.

-          Vannak, akik számára valamiféle balga, és gyermeteg mese, illúzió, népbutítás, és agymosás.

-          Vannak, akik számára egy szigorú, parancsokkal teli, könyörtelen, és irgalmatlan hadvezér.

-          Van, aki szerint egy kényúr, aki abban leli örömét, ha a mi szenvedéseinket látja.

-          És vannak azok, akik számára az életet, a megváltást, a kegyelmet jelenti.

Sokan, sokféleképp értelmezzük Isten létét, személyét, az Ő hozzáállását a teremtett világhoz. Istent soha, senki nem látta. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk. Mindenki, aki hozzá fordul, mindenki, aki elfogadja a Jézusban minden ember számára elkészített ajándékot, tagja lesz az Ő választott népének. Mely többé nem függ országhatártól, nemzetiségtől, csak a hittől és az odaszánt élettől. Aki pedig az Ő népévé lesz, ugyan olyan kegyelemben, türelemben és szeretetben részesül, mint amilyenben a választott nép, Mózes éneke szerint. Körülvesz, és gondja lesz rád, hű, igaz és egyenes Ő, aki teremtett, alkotott és erőssé tett téged.

Kedves Testvérem!

Te döntöttél már? Elengeded emberi elképzeléseidet, és átadod az irányítást az Úrnak? Hagyod, hogy felismertesse veled is, kicsoda az Isten valójában?

Ha pedig már egyszer döntöttél az Úr mellett, vizsgáld meg szívedet, nem került oda olyan dolog is, mely háttérbe szorítja az Urat?

Számodra kicsoda Ő? Hagyd Rá az életed, hogy igaz legyen rád is az Ige: az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.

Ámen

Imádkozzunk:

Gondviselő Istenünk, mennyei édes Atyánk a Jézus Krisztus által. Köszönjük, hogy Igédet ma is adtad mi elénk. Köszönjük, hogy tanításoddal életünkre irányítod a figyelmünket. Köszönjük Urunk, hogy Te a gyermekeidnek mindig adsz esélyt, mindig türelemmel vársz ránk, hogy ha lassan is, kerülő utakon is, de hozzád érkezzünk meg.

Köszönjük, hogy szereteteddel tőlünk el nem távozol. A Te kezedbe tesszük a mi életünket, mert Nálad jobban senki nem tudja, mire is szánsz bennünket.

Drága Urunk! Mint a te néped közössége, könyörgünk másokért. Segítsd a gyász terhét hordó testvéreinket, hogy benned találjanak vigaszt. Segítsd az összetört szívűeket, hogy merjék a te kezedbe helyezni, tőled várni a gyógyulást. Segítsd a testi – lelki szükséget szenvedőket, áldásod szaporítsad rajtuk.

Őrizd gyülekezetünket, egyházunkat, magyar nemzetünket. Segítsd az evangélium terjedését szerte ezen a világon, de főleg itt, Európában, ahol nagy szükség van rád.

Te légy Urunk, őrízőnk, alkotónk, hű és igaz, egyenes Isten.

Ámen

Szappanos Kitti