2016.

Kedves Testvérek!

Ha bekapcsoljuk a televíziót, vagy fellépünk internetre, hírek tömkelege zúdul ránk. Egy email megnyitása sem történhet meg úgy, hogy ne lepnének el minket a hirdetések. Ezeknek a témája jobbára hasonló: boldogság, pénz gyarapítás, családi élet javítása. Gyakran szoktuk a hivatalban is megmosolyogni azoknak a reklámleveleknek a címeit, melyeket abban a reményben küldenek a magánszemélyeknek, hátha sikerül pénzt kicsalni tőlük. Van azonban még valami, ami irdatlan mennyiségben ellepi az internetet. Ez pedig a spiritualitás, vagy ismerősebb szóval élve: ezotéria. A csapból is ez folyik. Sajnos azonban nem véletlenül. Ugyanis ennek bizony keletje van a mai piacon.

Előszeretettel hangzik el különféle beszédekben, hogy a mai világ olyan szekuláris. Szekuláris, azaz nem egyházi. A szekularizáció során a vallási dolgokat kiszorították a társadalom mindennapjaiból, és magánüggyé tették a világnézetet. Mégis, kedves Testvérek, most azt kell, mondjam, a szónak ebben az értelmében nem teljesen tekinthetjük szekulárisnak a mai társadalmakat. Miért? Mert kiszorítás alatt nem azt értjük, hogy a délelőtti műsorsávot jósokkal töltik meg, és a hírek olvasása közben meditációs nagykoncert hirdetés bukkan fel- fel, szinte eltüntethetetlen módon.

Ez nem szekuláris világ. Ez sóvárgó, lelki tartalmakra éhező világ. Mit tesz, aki éhezik? Táplálékot keres. Hol keresi? A legközelebb magához. Manapság mi van a legközelebb az emberekhez? Az internet. Már az idősebb generáció is kezdi megtanulni, miként is működnek a dolgok. Az interneten keresztül pedig minden és bármi elérhetővé válik. Hangsúlyozom: MINDEN és BÁRMI.

A francia filozófus és fizikus Blaise Pascal egyszer azt mondta, hogy minden ember szívében van egy Isten alakú űr. Sajnos azonban nem köztudott, hogy Isten alakja van. Az ember, aki érzi az űrt, és a posztmodern ember mindenkinél jobban érzi, keresni kezd. Valamit, ami betöltheti azt. Van valaki, aki minden áron szeretné a kereső embert félre vezetni, ez pedig a Sátán. Erre a feladatra pedig általában mindig ugyan azokat veti be: a tévtanítókat. A tévtanítók a kereszténység születése óta épp oly szerves részei ennek a világnak, mint maga az egyház. Ennek pedig egy oka van: a Sátán célja minden időben az volt, hogy eltávolítsa az embert Isten közeléből. Erre pedig a legagyafúrtabb módot választotta, a félrevezetést.

Ez a tanfolyam csak a gyorsolvasásra tanít meg… ez a kurzus gyógy masszőrnek képez… ez a zene szimpla művészet… ezek a dolgok mind tudományos alapokon nyugszanak… ezek közül semmi sem egyház, semmi sem rendelkezik olyan régi és bonyolult múlttal, mint a kereszténység. Ez új, ez jó, ez könnyű, ez a divat, mindenki ezt csinálja. Azután, mire legközelebb körbe pillantunk, már mindenki buddhista jógaművész, reiki mester, aki agykontrollal irányítgatja az időjárást, és esténként alpha hullámokon mozog, hogy könnyebben tudjon kommunikálni az angyalokkal, akik elmesélik neki az előző életében történt dolgokat, hogy sámándob segítségével megtisztítsa a házát, amit sikerült egy nagy energiájú vízér fölé építeni, ezért nem ment az elalvás akármilyen számsort is írt a homlokára.

Első hallásra mulatságosnak hangzik ez, szándékos volt az eltúlzás, csak sajnos nem annyira túlzás. Biztos vagyok benne, hogy az itt jelen levők mindegyike ismer legalább egy olyan személyt, aki kipróbált valamiféle új módszert, vagy homeopátiás gyógyszert. Mivel az esetek többségében nincs szó Istenről, világnézetről, vagy egyházról, ki gondolná, hogy valójában milyen erők munkálkodnak mindezek mögött?

Péter, a felolvasott levelében erre próbál figyelmeztetni mindenkit. Lesznek, minden időben lesznek olyanok, akik el akarják téríteni az embereket az Igazságtól, valamiféle féligazsággal. Mert ebben jó a Sátán. Fél igazságokat mond, és ezáltal átejt és félrevezet. A textusban olvasott tévtanítás ugyan más típusú volt, abban azonban egyezett a korábbiakkal, hogy könnyebb utat ígért. Nagy veszélyforrása az embernek, hogy a könnyebb út mindig csábít. Ha gyorsabban tanulhatsz, ha kevesebb alvással is beéred, ha jó lenne tudni, mit gondol a másik, ha nem kellene többé gyógyszert vásárolnod, ha egy számsorral megoldódna a párkapcsolati problámád… Mennyivel könnyebb lenne. De nem lenne valódi. A Teremtés könyvéből tudhatjuk, hogy minden fáradtsággal lesz megszerezhető. Nincs olyan, mint a mesében. Aki ezt álltja, az féligazságot mond.

Nem szabad bedőlni nekik. Figyelmeztet a levélíró, hogy tévútra vetődés sosem jár jó következményekkel. De mégis honnan tudhatnánk, hogy mi tévút, és mi nem az? Kálvin János fogalmazta meg, amikor kortárs tévtanítókkal vitázott, hogy „Akik a Szentírást visszautasítva, mit tudom én, milyen Istenhez vezető utakról ábrándoznak, nemcsak tévelygések rabjai, de őrült bujtogatók is.”Tehát, a Szentírás, a mi Urunk drága Igéje legyen a mécsesünk a sötét világban haladva, hogy le ne térjünk a keskeny ösvényről, melyet kijelölt nekünk az Isten.

Ki az, aki a legkönnyebben áldozatául esik a különféle tanításoknak? Mindig azok, akiknek a szívébe még nem költözött be Krisztus teljesen. Azok, akik vagy félelemből, vagy erőtlenségből, vagy érdektelenségből, nem akarják odaadni Neki az életüket, nem szeretnének mindent feladni az Isten Országáért. Na, ők hamarabb választják az egyszerűbbnek tűnő utat, mely azonban nem oda vezet, mint amire számítana az illető. Hanem épp a másik irányba. Egy kicsit félelmetesnek tűnhet az Ige, hogy valaki a tiszta fehér ruhát is el tudja dobni magától, és el tud bukni. Szeretném itt a Testvérek félelmeit eloszlatni. Itt nem arról van szó, hogy ha vétkezünk, akkor kiesünk a kegyelemből. Itt azokról van szó, akik bár hallotta Istenről, tudják, hogy ki Ő, mégis inkább úgy döntenek, hogy nem tudják fel adni a könnyebbség lehetőségét, és a mindenkinek felkínált fehér ruhát, vagy az Úrvacsora által lehetőségként kínált bűnbocsánatot elvetik, mindennek hátat fordítanak, és visszatérnek oda, ahonnan elindultak. A bűnös, szennyes világba.

Rendkívül szemléletes a kép, szinte látjuk magunk előtt a nem túl ízléses képeket. De hogy máshogy is lehetne megérteni egy ilyen nehéz szakaszt, ha nem érzékletes, mindennapi képekkel. A kutya és a disznó is, tudjuk, tisztátalan, utálatos állatok voltak. Az ő történetbe hozásuk sem véletlen. Jelentéstartama viszont ugyan az. Aki hátat fordít isten kegyelmének, az olyan, mint az oktondi állat, a legszebb, legtisztább, legdicsőségesebb valami piszkolja be, amit csak kaphatott. Hiszen ki látott már illatos disznót, és jól ápolt kóbor kutyát?

Soha ne veszítsük el szemünk elől a Szentírás mércéjét, és ne dőljünk be a könnyebbik útnak. Amennyiben a próbát sikerül kiállni, és véglegesen az Urat tudjuk választani, nos, ebben az esetben mi is együtt mondhatjuk a hitvallást Józsuéval és a néppel. Sőt, átvehetjük majd mennyei fehér ruhánkat, és hivatalosak leszünk a Bárány menyegzőjére.

Kedves Testvérem!

Tudom, a világ olyan bonyolult. Tudom, néha olyan jó lenne, ha csak úgy pikk- pakk megtörténnének a dolgok. Ha nem azon kellene gondolkodni, mikor akar a Kísértő megkörnyékezni. Tudom. Én is átélem. Nekem sem egyszerűbb. Most mégis, arra kérlek, gondolkodj el: megéri? Ismered az Urat, itt ülsz a templomban, vasárnapról vasárnapra hallgatod az Igét, imádkozol és énekelsz, magasztalsz és dicsőítesz. Mondd, ott van még az űr a szívedben? Hiányzik még valami? Hol keresed? A világban? Guruknál? Meditációban? Mantrában? Jógában?

Hidd el, nincs ott. Aki hiányzik, az nem emberi gyakorlatokban él. Nem lehet megtanulni, elérni a magad akaratából. Ő nem kér tőled speciális étrendet, vagy mozdulatokat. Ő egyet kér. Merj elindulni felé. Ne hátra tekintgetve, ne a múlton nosztalgiázva, hanem ahogy Pál apostol tette, előre nézve Felé. Mert Ő helyet készített Neked is, vár magához téged is. Hogy többé ne kelljen keresd a hiányzó darabot szívedbe, hanem Szentlélekkel megerősítve, szilárdan állhass, Testvéreid közösségében. Nincs ennél hatalmasabb, tisztább, és dicsőségesebb lehetősége senkinek sem. Ez nem féligazság, mert a világ Világossága hív magához. Nevezd Őt annak, aki: Uram, Atyám!

Ámen

Szappanos Kitti