2016.

Péter apostol leveleit az elmúlt napokban olvashattuk, Bibliaolvasó kalauzunk vezetését követve. mintegy búcsúzva e levelektől, egyik kedvesn részletét, egyetlen versét hoztam ma közétek.

Mint kiderült a felolvasott igeversből, a gondokról szeretnék szólni, azok megoldásáról.

Mai alkalmunk tulajdonképpen a gond fogalma köré épül. Ha kimondjuk e szót „gond” mennyi minden juthat eszünkbe. Fiatalon gondjaink vannak az iskolában, gondot jelent a továbbtanulás kérdése, gondot jelentenek a szülőkkel való konfliktusaink, a munkahely és utoljára, de egyáltalán nem utolsó sorban a párválasztás kérdései is.

Középkorúan az ember gondjai két irányba terelődhetnek optimális esetben: e két gond, a család és a munkahely megtartása, az ottani helytállás.

Idősebb korban, az embernek gondot jelent a fokozatos testi gyengülés, az aggodalom unokákért, gyermekekért, és természetesen a betegségek is – jó, ha csak ekkor jelennek meg, (bár a régi mondás szerint ha 30 év felett arra ébredsz, hogy nem fáj semmid, akkor nem is élsz már).

Ha e nézetből tekintjük az emberi életet, akkor azt mondhatjuk, hogy nem más mint sok-sok gond összessége. Péter tanítása tehát, amelyben az aggodalomtól óv, és az isten gondviselésére mutat rá, ma is, és minden ember számára hihetetlenül időszerű!

Péter egyetlen mondata szinte visszhangozza a jézusi tanítást, amelyet a Hegyi Beszédben állított követői elé: az aggodalmaskodás egyedüli megoldása: Isten. Mégis, miben más Jézus szava, és Péter tanítása? Azt hiszem, hogy egy dologban: Jézus, bár emberként tanít, mégis Isten fiaként szól. Tudását – biztos tudását mondja el az Atyáról, hiszen Ő és az Atya egy. Péter azonban emberként szól, tehát tapasztalatból, egy egész élet tapasztalatából hozza elő tanítását. Amelyben volt bőven gond: üldözések, börtön, megveretések, szenvedés. És, mégis mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért? - tudja a választ egyetlen megoldása van a gondoknak, ha azt Istenre vetjük.

Ha a görög eredetiben megnézzük a szöveget, akkor a vetni ige helyén egy olyan görög szót találunk, amely a következő jelentésekkel bír: elengedni valamit, lemondani róla, eldobni, elhajítani, eltaszítani, lehelyezni valamit. Így kell tehát a gondokhoz is állnunk! Istenre terhelhetjük azokat, rávethetjük, rádobhatjuk azokat, mi magunk pedig megszabadulhatunk ezektől. Éppen úgy, mint amikor az ember egy számára feleslegessé váló tárgytól szabadul meg. Számtalan történet szól erről az elengedésről az Ószövetségben, de az Újszövetségben is. A legismertebb talán Salamon imája, amikor az ország hirtelen reá nehezedő összes gondjával szembesül, az „Istenre veti ezeket”, elé viszi imádságban.

Ha a gondjainkat Istenre tudjuk vetni, akkor egyszeriben megszabadulunk az aggodalmaskodástól, attól a tévképzettől, hogy mi magunk mindent meg tudunk oldani, hogy aggodalmaskodással, a gondok körül forgolódva gondolatban elérhetünk valamit.

Tulajdonképpen, amikor rá vetjük gondjainkat azzal megvalljuk az Isteni gondviselésbe vetett hitünket. Megvalljuk azt, hogy az Ő gondviselése mindenütt jelenvaló és mindenható erő, nemcsak egy elvont fogalom a számomra. Megvalljuk azt, hogy a mi urunk minden elképzelhető emberi gond és félelem felett áll.

Új értelmet nyer Jézus aggodalmaskodással kapcsolatos szava is a Hegyi beszédből: „Keressétek először Isten országát, és a többi, ráadásként megadatik néktek!” Mindez azt jelenti, hogy ha eléviszem gondjaimat, őt terhelem velük, akkor életemben Ő van az első helyen, őt kerestem, tehát garantáltan megoldásra számíthatok kérdéseimben, Ő maga a megoldás, ő, akinek gondja van reánk.

 Hogy miért nem ezt tesszük?

Hitetlenségből.

Az ember egyik legnagyobb és leggyakoribb bűne ugyanis az aggodalmaskodás, hiszen amikor aggódok, tulajdonképpen kételkedek, amikor kételkedek, akkor hitetlen vagyok. El sem tudom képzelni, hogy az én gondjaim is megoldódhatnak, akkor, ha emberi ésszel, leleménnyel, furfanggal nem látok kiutat életem zsákutcáiból. Pedig van kiút! „Minden gondotokat őreá vessétek!”

Még egy nagyon érdekes dologra figyeltem fel a levél e versének olvasásakor: Péter nem azt mondja, hogy gondjaitokat vessétek Istenre, hanem azt, hogy MINDEN gondotokat vessétek rá. Nem csak azokat tehát, amelyeket reá tartozónak gondolunk, amelyeket általa megoldhatónak vélünk, hanem minden gondunkat. Minden testi és lelki gondunkat, teljes valónkat, beengedve Őt életünk minden területére. Bátran merjük ezt megtenni!

Szeretett testvérem!

Nem látod, hogy mit hoz a jövő számodra?

Nem tudod, lesz-e munkád, állásod még jövőre is?

Nem látod munkád, tanulásod eredményét?

Nem látod gyülekezeted, egyházad, néped-nemzeted jövőét?

 Ez aggaszt?

Kevésnek tűnik a pénzed?

Gyötör a bizonytalanság?

Egyedül vagy?

Nem vagy képes megbékülni magaddal, vagy a másik emberrel?

Rettegéssel tölt el testi-lelki gyengeséged?

Betegségek gyötörnek?

Ellenségeid vannak, akikkel nem tudsz mit kezdeni?

 Egy megoldás van: „Minden gondotokat őreá vessétek!”

Vajon miért kéri Isten, hogy szabaduljunk meg a gondjainktól?

Azért, mert más minőségű életet szeretne számunkra adni, olyat, amely ha csak kis pontokban is, de emlékeztet a teremtésben elhangzó „JÓ”-ra.

Hogy is mondtam igehirdetésem elején? Az emberi élet, ha  e nézetből tekintjük sokféle gond összessége. Most fordítsuk meg, az elmondottakat: az emberi élet, az Istenre vethető, leküzdhető, megoldható gondok összessége. Van tehát megoldás! Nem egyedül kell helyt állnunk! Így legyen, Ámen

Juhász András