2016.

Új sorozatunkban egy csodálatos központi gondolat alapján szeretném Jézust több oldalról is, mint élő, és ható Urunkat megismertetni veletek. Az Ige, amelyet mindnyájan ismerünk, elméletileg kiválóan tudunk ez: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Első hallásra egyszerűnek, érthetőnek tűnik ezen Ige, de a mélyére nézve azt láthatjuk, hogy nagyon nehéz a gyakorlatban megérteni e szavakat. Hogy miért? Azért, mert Jézust tegnap, azaz múltban, a Biblia alapján hatalmasnak, mindenhatónak látjuk, aki úr az ember félelmei felett, aki előtt nincs lehetetlen.

De, mi a helyzet ma? Hogy látjuk Őt, kusza, sokszor zavaros világunkban, mindennapjainkban, otthon és munkahelyen, utcán vagy akár a gyülekezet közösségében?

Erre a sok kérdésre szeretnénk választ találni, azáltal, hogy különféle életterületeken mutatjuk meg Jézust a tegnapban, hogy ez által a mában bizonyítsuk örök hatalmát!

A mai alkalom témája, Jézus a templomban.

Több olyan bibliai hely is van, amely azt adja elénk, hogy Jézus egykor hogy élt a templom adta lehetőségekkel.

 Ezek közül a legismertebb a templom megtisztításának története, ahol Jézus megmutatja, hogy mi is a templom eredeti rendeltetése.

Ugyancsak ismert történet az özvegyasszony két fillérje, ahol Jézus a templom ajtajában állva figyeli, hogy az emberek hogy élnek az adakozás lehetőségével. Némelyek nagy összeget adnak, de ezt a feleslegükből teszik. Az idős özvegyasszony viszont összesen két fillért dob a perselybe, de azt magától veszi el, és őszintén, tiszta szívből adva teszi ezt. Jézus példaként állítja áldozatvállalását a tanítványok, és mindenkori követői elé!

Tudunk arról, hogy a Jeruzsálemi templomban tanított, és arról is, hogy a templom rendjét elismerte, a kialakult ősi szokásokhoz – feltéve, ha azok nem ellenkeztek Isten parancsaival – ragaszkodott.

Egy alkalommal, amikor tíz leprást gyógyított meg, felküldte őket a templomba, hogy ott a mózesi törvények szerint mutassák meg magukat a papoknak, és gyógyulásukért mutassanak be hálaáldozatot az Úrnak.

A mai alkalommal, egyetlen igevers alapján szeretném szólni Istenünk üzenetét, hiszem, hogy mindannyiunk lelki épülésére, a tegnapi napra kijelölt újszövetségi igeszakasz egy versét. A Lukács 4, 16-bn ezt olvashatjuk: „Szokása szerint szombat napon bement a zsinagógába”.

Több tényre is rávilágít ez a lényegtelennek látszó mondat, amely nem más, mint egy történet bevezetés-felvezetése.

1. Ízlelgessük először ezt a szót: szokása szerint. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen, lehetőségei szerint minden szombaton ott volt a zsinagógában. Rendszeresen részt vett az istentiszteleti alkalmakon, az esetek döntő többségében nem igehirdetőként, hanem gyülekezeti tagként, tudjuk ezt, mert azok az alkalmak, amikor prédikált, fel vannak jegyezve az evangéliumokban. Érdekes, hogy ez volt a szokása, gyermekkorától kezdődően, bár Isten Fia volt, Mennynek és Földnek Ura. Igénye volt arra, hogy Istennel és az Ő népével közösségben legyen, egy olyan helyen, amelyet e célból építettek, erre szenteltek.

Nézzünk most őszintén magunkba, és tegyük fel a kérdést saját magunknak, elcsendesedve, mennyire rendszeres cselekvés a mi életünkben a templomba járás?

2. Sok ember, aki nem vagy csak ritkán jár templomba, legtöbbször az időhiányra panaszkodik! Majd ha időm engedi, ott leszek az istentiszteleten, majd ha több időm lesz, eljutok a templomba is. Gondoljuk végig, Jézus alig élt többet e földön, mint 30 esztendő! Gyermekkorától kezdve, édesapja korai halálától kezdve kemény fizikai munkát végezve tartott el a családját, anyját Máriát, és testvéreit. Amikor küldetését megkezdte, pontosan tudta, hogy nincs sok ideje már hátra ezen a földön. Folyton úton volt, mindig szolgált, mint prédikátornak, mint tanítónak, csodatévő gyógyítónak évei a példa nélküli túlterheltség, fáradtság évei voltak. Sokszor még arra sem volt ideje, hogy egyen, vagy aludjon. Ha valaki, hát Ő soha nem ért rá! És, mégis azt olvashatjuk róla, hogy szokása szerint elment a zsinagógába! Úgy, ahogy minden szombatnap tette! Ne hivatkozzunk hát soha túlterheltségre, fáradtságra, arra, hogy el vagyunk havazva, mert Jézusnál jobban senki nem volt elfoglalt, mégis mindig ott volt az isteniszteleten! Tartsuk Őt ebben is példának!

3. Sokakat az istentisztelettől az tart távol, hogy az igehirdetés számukra nem jelent lelki élményt. Nem elégedettek a lelkész, a pap beszédével. Elgondolkoztam, hogy Jézus, aki a valaha élt legnagyobb igehirdető volt, aki ezreknek prédikált úgy, hogy azok számára megállt az idő, és elfeledkeztek minden körülményről, vajon mennyi gyenge prédikációt hallhatott az évek alatt a templomban, a zsinagógában! És ez a tény sem tartotta távol Őt az istentiszteleten való részvételtől! Ott volt, mert nem lelki, nem szellemi kielégülésre vágyott, nem retorikai csodát ment hallgatni, hanem az Istennel való igazi kapcsolatra vágyott, a vele való élő találkozás lehetőségére! Ez pedig minden istentiszteleten, ha olyan lélekkel vesz részt az ember, elérhető cél!

Nagyapám azt mondta, hogyha egy istentiszteleten nem történik más, csak felolvasnak egy igét, elénekelnek egy zsoltárt, egy dicséretet, imádkoznak, együtt, mondjuk az Úrtól tanult imádságot, akkor már nem volt ott hiába az ember, feltéve, ha az Istenre nyitott lélekkel volt ott.

4. Mások távol állnak az egyháztól, a gyülekezettől azért, mert olyan sok tökéletlen tagja van, vagy mondjuk más szóval, olyan sok bűnös tagja van az egyháznak. Ez azonban így volt Jézus idejében is! Volt nagyon sok egyháztag Názáretben, aki nagyon bűnös, és gyarló ember volt. És, Jézus bár megítélte a bűnt, ez nem tartotta vissza attól, hogy a templomba menjen, és ott a bűnös emberek társaságában hallgassa Isten Igéjét! Ha Őt ez nem tartotta vissza, Őt, aki nem volt bűnös, mi akik bűnösök vagyunk,miért méricskéljük-vizsgálgatjuk mások bűneit, és miért ítéljük meg  a másik embert? Miért tart sok embert vissza a templomba járástól a másik ember bűne?

Elgondolkoztató az a tény is, hogy bár Jézus részese volt az isteni természetnek, de az emberi testben szüksége volt a kegyelem eszközeire! Ezen eszközök közül az egyik az istentisztelet! Mennyivel inkább szükségünk van rá akkor nekünk!

Szeretett Testvéreim! Jézus többféle téren példát adott elénk! Példát mutatott többek közt az imádkozásban, a hosszútűrésben, a mindent elfedező szeretetben, és a templomba járásban is! Olyan gyakran mondjuk el, hogy olyan közel érezzük Őt magunkhoz, mert valóban emberré, testvérünkké lett! Gondoljunk rá sokszor, amikor templomba hívogat minket a harang szava, amikor templomba megyünk, és amikor a templomban az Ő nevében együtt vagyunk. Ámen

Juhász András