2016.
Folytatjuk tovább az elmúlt hetekben elkezdett sorozatot, amelynek központi Igéje: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Azaz, nincs benne változás! Hatalma, ereje, csodás lénye öröktől fogva van, és örökké megmarad! Célunk, hogy lássuk Jézust ma is, és hitünk ne csak a tegnap Krisztusában legyen, hanem életünk személyes uraként, megváltójaként kapcsolódjunk hozzá!
Ma, Jézus családjáról szeretnék szólni, a tegnapban és mában!
Család! Mennyi melegség, oltalom, bizalom és összetartozás van ebben a szóban! Isten egyik legnagyobb ajándéka e földön! Hogy az embernek vannak hozzátartozói, szülei, társa, gyermekei, unokái, testvérei. Egészen titokzatos az a kapcsolat, amit az a bizonyos közös vér teremt ember és ember közt! Nagy-nagy ajándék, néha talán teher, hiszen nehéz elviselni egymás közelségét, olykor talán még panaszkodunk is egymásra, de, hogy mégis mekkora ajándék vagyunk egymás számára egy családon belül, azt igazán akkor látjuk, ha valaki hiányzik.
Egy filozófus mondta egyszer, hogy az ifjúsággal úgy vagyunk, mint amikor az ember menetiránynak háttal ül a vonaton, és a szépségét a tájnak csak akkor veszi észre, amikor az már majdnem eltűnik.
Így vagyunk sokszor a családdal is: akkor kezdjük meglátni értékét, szépségét, amikor valaki kikerül belőle, elköltözik messzire, vagy meghal. Becsüljük hát meg e drága köteléket, és örüljünk neki, amíg lehet.
Jézusnak is volt családja, volt édesanyja, korán meghalt földi apja József, és voltak testvérei is. DE, amint a felolvasott igéből kiderül: Jézus körül kialakult egy másik családi közösség is, egy lelki család, Isten nagy családja. Jézus, Isten egyszülött fia azért jött, hogy az ő Atyját a mi Atyánkká is tegye, és így bevonjon örökségébe. Tehát, akik vele és általa Isten gyermekeivé lettek, olyanok, mint egy nagy család tagjai. Aki Jézushoz tartozik, az tehát nem lehet egyedül, annak családja van. Itt az összetartó kötelék nem a közös vér, hanem a közös Atya, az egy Úr. Nem a vér szava, hanem az Isten szava. Olyan kapcsolat ez, amely átnyúlik országhatárokon, kultúrákon, egy közösségbe vonja a hívőket, akik a földkerekségen mindenhol így imádkoznak: „Mi Atyánk!”
Nekünk is, akik itt vagyunk ma, szól az egykor a házban ülőknek szóló Jézusi mondat: „Íme az én anyám és testvéreim!”. És, hogy a Jézus által való összetartozás mennyire valós, mutatja az is, hogy sokszor egy lelki testvér közelebb tud kerülni hozzánk, mint egy vérszerinti, sokszor az egy lelki közösség tagjai jobban megértik egymást, mint a vérszerinti családtagok.
Így volt ez Jézus családjában is. Arról szól e rövid történet, hogy épp Jézus édesanyja és testvérei azok, akik nem értették meg őt.
1. Olyan sokat jelentő módon írja le Márk, Lukács és Máté is: édesanyád és testvéreid odakint állnak. Képzeljük el e helyzetet! Bent van a gyülekezet, a lelki család, és odakint a vérszerinti rokonok. Kívül a lelki közösségen!a család tagjai kívülállók! Kívül maradnak azokból az áldásokból, amiből mások részesednek. Akik vérségileg a legközelebb állnak hozzá, lelkileg azok állnak tőle a legtávolabb! A szó legmélyebb értelmében odakint állnak!
El tudjuk képzelni, hogy milyen mély szomorúság lehetett e miatt Jézus szívében? Hiszen az a teher a legroskasztóbb, ami az otthonában nehezedik az emberre, az a fájdalom a legfájóbb, ami az embert otthonában, vagy az otthoniak miatt éri.
És, amikor a kint álló vérségi család igényt tart Jézusra, akkor Jézus a bent lévő lelki család felé fordul, azok felé, akik cselekszik a mennyei Atya parancsolatait. A lelki köteléket felé helyezi a vérségi köteléknek!
2. Elgondolkoztam, hogy vajon annak mi oka lehet, hogy egyes családtagok bent vannak, mások odakint állnak. Több ok is lehetséges!
Az egyik egy titokzatos ok, amit a Szentírás így fogalmaz meg: „annakokáért sem nem azé aki akarja, sem nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Mert előfordul, hogy a leghívőbb családban lesz fekete báránnyá a gyermek, és az is előfordul, hogy hitetlen közegből kiindulva valaki a legátadottabb életű szolgáló keresztyén lesz. Nem az ember hatalmában áll ez! Isten csodája, kegyelme első renden, hogy valaki hozzá tartozik-e!
De, annak, hogy az ember családtagjai közül vannak akik megállnak kint, lehet más oka is: hogy annak a családtagnak az élete, aki templomba jár, a gyülekezetben buzgólkodik, aki odabent van Jézus mellett, annak a viselkedése elriasztja, visszatartja a többieket. Sokszor hallok kemény kritikát megfogalmazni a világ részéről. Ha ilyenek akik Jézussal vannak, akkor inkább kinnmaradok.
Tudom, hogy a hitünket a legnehezebb otthon megélnünk! Azokkal, akikkel csak ritkán találkozunk könnyű kedvesnek, előzékenynek, szeretetteljesnek lenni! De, nagyon igaz a bölcs mondás ez esetben is: „Lakva ismerjük meg egymást!”otthon mutasd meg hitedet, és ne szavakkal, hanem cselekedetekkel! Ott, ahol tényleg ismernek, ahol álarcok és szerepek nélkül élsz. Vajon nem mimiattunk marad-e kint valamely családtagunk, mert nem látja hitünket hitelesen megéltnek?
3 Mi a megoldás akkor? Amikor Jézus fölébe helyezte a lelki köteléket a vérséginek, nem lazítani akar a vérségi kapcsolaton, hanem elmélyíteni és megszentelni akarja a családi kötelékeket.
Hiszen a bűn rontása annyira erős, hogy a különböző egyéniségű, mentalitású viselkedésű emberek összetartására kevés a vérségi kötelék! Gondoljunk Kainra! Az emberiség történetének első gyilkossága egy testvérgyilkosság! A vér szavánál erősebb a bűn szava! Képes meglazítani a testvéri kapcsolatokat, apát gyermek ellen, gyermeket szülő ellen fordítani, házastársakat elidegeníteni egymástól. Feszültség támad ott is, ahol egymás számára teremtett emberek élnek együtt. A feszültség összekülönbözéssé fajul, elkeseredéséé válik, akár gyűlölet is lehet belőle. Ennyire félelmetes hatalom a bűn!
Itt csak egy segítség van! Jézus családjában is az történt, hogy később megnyerte édesanyját és testvéreit.
A mennybemenetel utáni híradásokból kiderül, hogy az első gyülekezet alap tagjaivá lettek Jézus testvérei és Mária is!
Tehát Jézus családja már nem kívül, hanem belül állt! A vérségi család beolvadt a lelki családba!
Nagy biztatás ez a számunkra is: lehet másképp, mint ahogy most van!
Legyen hát legfontosabb missziói terület a számunkra vérszerinti családunk! Kövessük Jézus szavát, legyünk világossággá otthonainkban, nem véka alá tett gyertyákká, hanem ragyogó fényességgé!
Joó Sándor mondta egykor: Ha a gyülekezet nem egyéb, mint Jézus körül kialakult nagy család, akkor családunk legyen Jézus körül kialakult gyülekezet, amelyben a vérségi kapcsolatokat megszenteli, és elmélyíti a Jézushoz tartozás lelki köteléke. Ámen
Juhász András