2016.

A tegnapi napra kijelölt újszövetségi igeszakasz egyetlen versét hoztam közétek. Egy olyan igeverset, amelyet gyakran hallunk, amit sokan idéznek, de vajon belegondoltunk abba, hogy mit is jelent ez az igevers? Belegondoltunk, hogy milyen örömüzenetet, milyen biztatást, milyen bátorítást ad ezen egyetlen versen keresztül, ha valóban komolyan vesszük szavát?

Mindenek  előtt, néhány gondolatban szeretnék arról szólni, hogy kiknek és miért íródott eredetileg ez a levél?

Ha szigorúbban megnézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy nem is levél, hiszen nincs címzése. Ellenben van búcsúzása, záradéka. Arra gondolnak a kutatók, hogy nem más ez a bibliai könyv, mint egy hosszabb lélegzetvételű prédikáció, vagy tanítás, amelyet elküldtek aztán gyülekezetekbe, és ezért van levél jellege is.

A keletkezéséről szintén nem tudunk biztosat, az azonban bizonyos, hogy Kru. 100 körül már idézték több részletét, így biztosan korábban keletkezett.

Tartalmi felépítését tekintve az egész levél az Ótestamentumra épült fel: az ótestamentumi áldozattal, a főpapi tiszttel, az ószövetségi istentisztelettel foglalkozik. És, mindezekből, mint előképekből Krisztust igazolja!

Szerzője is homályban marad, csak azt tudjuk, hogy egy nagyon komoly hellenista műveltséggel áthatott, és egyszerre zsidó írásmagyarázatban is jártas személy írhatta. Luther úgy gondolta, hogy Pál munkatársa Apollós lehetett, akit említ a Korinthusi első levélben az apostol.

És mit jelent a Zsidó megjelölés a címben? Erre nézve sem tudhatunk biztosat. Talán hitükért üldözött zsidókeresztyéneknek íródott, de az is lehetséges, hogy a zsidó elnevezést, ahogy a görög cím elénk adja a „hebraioi” értelmezhetjük átvitt értelemben. Azaz, míg Izrael, a zsidóság Isten választott népe volt, addig az új Izrael, a keresztyénséget jelenti, mert Jézus Krisztusban a kiválasztás minden emberre kiáradt. Minden Krisztus követő kiválasztott, az új-szövetség részese!

Valószínű, hogy mindkét válasz igaz lehet, egyrészt tehát zsidókeresztyének a címzettek, és egyben pogányokból lett keresztyének is, akik együtt alkotják az új Izraelt, Isten választott népét. Így szólít meg bennünket is e levél, amelynek talán az egyik legismertebb versét szeretném ismét szívetekre helyezni: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!”

Mit jelent ez a sokat idézett mondat?

1.Egyrészt jelenti azt, amire a Filippibeli gyülekezethez írott levél csodálatos Krisztus-himnusza rávilágít: Jézus kezdettől fogva létezett, és létezni is fog! Létezése átfogja a múlt, a jelen és a jövő minden történését. Nem csak az első karácsonyon került a világba, minden előzmény nélkül, de mindig is volt, az Atyához hasonlóan! A történelmi Jézust megelőzte a préegzisztens Krisztus! Az, hogy az első karácsonyon emberré lett, hogy emberi testet öltött magára, nem azt jelenti, hogy létezése csak ettől a ponttól datálható. Kezdettől fogva létezik! És, létezése nem szűnt meg akkor, amikor nagypénteken a kereszten meghalt, amikor eltemették, hiszen feltámadt, és feltámadása után a mennybe visszatért! Kezdettől létezik, és létezésének az Atyához hasonlóan soha nem lesz vége! Ahogy Ravasz László csodálatosan megfogalmazza: „Ura az időnek és az örökkévalóságnak!”

Csodálatosan harmonizál ez a mondat: tegnap, ma és mindörökké, azzal, amit Isten Mózesnek kijelent magáról. Olyan, mint a hórebi kijelentés újszövetségi visszacsengése.

Emlékszünk az égő csipkebokor történetére? Mit mond magáról Isten, mi a neve, amikor Mózes arról érdeklődik, hogy Izrael fiainak mit mondjon, ki is küldte őt? Isten ezt válaszolja: „Echje, aser echje” azaz „Vagyok, aki vagyok!” Ez a név, a héber igeidők több jelentése miatt jelenti azt is: voltam, aki voltam, leszek, aki leszek! Azaz, kezdettől fogva léteztem, és létezni is fogok. Ugyanez igaz Jézusra is, kezdettől fogva és végtelenül, vég nélkül létezik!

2. Jézus szeretete is állandó! Tegnap, ma és örökké ugyanúgy szeret! Mi motiválta Krisztust? A szeretet! Szeretetből, érettünk érzett szeretetéből lett emberré, hogy megváltson minket a kárhozattól. Szeretet hatotta át egész földi életét.

Minden szavában és mozdulatában Isten szeretete testesült meg, ahogy beteget gyógyított, ahogy a gyermekek fejét megsimogatta, és ezt mondta: „engedjétek hozzám jönni a gyermekeket”, ahogy bűnöket bocsátott, ahogy az elesetthez fordult.

De ugyanez a szeretet sugárzik ahogy türelmesen tanított, ahogy az ötezernek enni adott, ahogy démonokat űzött.

És, ez a szeretet látszik legtisztábban a kereszten, és az oda vezető úton. a passiótörténet minden momentuma, minden részlete erre mutat. Úgy szeretett minket, hogy életét áldozta értünk.

Úgy szeretett minket, hogy semmiféle kísértés hatására nem tért le a szenvedés útjáról!

Úgy szeretett minket, hogy önként letette életét értünk!

Ez a szeretet látható feltámadásában, amellyel az örök ellenség, a halál erejét megtörte!

De ez a szeretet mutatkozik meg mennybemenetelében is, mert elment, hogy helyet készítsen számunkra, ahogy búcsúbeszédében tanítványainak mondja, hogy minket is oda vigyen, ahol ő van! Hogy a vele való kapcsolat soha ne érjen véget!

És, ez a szeretet hatja át, abban is, hogy vár eljövetelével – elmondta, hogy el fog jönni, így nem érhet minket készületlenül eljövetele – de vár, mert eljövetele egyben az ítéletet is elhozza a földre, és ő nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy a bűnös megtérjen és éljen!

Legyen szemünk előtt mindig, ez a kimondhatatlan, felfoghatatlan szeretet, ahogy ő fordult és fordul felénk, és ne szűnjünk meg hálát adni érte!

3. És, drága testvérek, ennek a mondatnak, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, következménye van a mi mindennapjainkra is.

Elgondolkodtam, hogy mennyi ember számára Jézus csak a tegnapban létezett! Jézus, a tegnap szereplője. Úgy gondolnak rá, mint egy történelmi személyre, aki a múltban valamikor az időszámítás fordulóján született, szent életet élt, majd koholt vádak alapján, koncepciós perben kivégezték őt. Erre építve úgy gondolkodnak róla, hogy nem más ő, mint egy régen élt vallásalapító. Aki így gondolkodik, annak számára Krisztus csak a tegnap embere, akinek a jelenhez legfeljebb annyi köze van, hogy követői egy vallást alapítottak tiszteletére, emlékére.

Az így gondolkodók számára, Jézus csak egy régen élt bölcs, szent ember, de nem több mint ember, egyszerű ember.

Azon gondolkodtam el, hogy mennyi keresztyén él úgy, mintha Krisztus csak a tegnapnak lenne ura! Mintha hatalma, szeretete csak a tegnapban hatna, és a mához, vagy éppen a jövőhöz köze sem lenne! Mit értek ezalatt? Oly sok templomos ember érzékenyül el Jézus születésének kétségkívül szép történetén, áll meghatódva csodálatos történeteit olvasva, hallgatva, szemléli tanítását, a gyógyítási történeteket, rendül meg a szenvedésén és kereszthalálán, fogadja el akár Krisztus feltámadásának tényét is, de a mában nem érzi, nem látja, és nem tudja Őt cselekvő Úrnak, Istennek!

Olyan ez az állapot, mint amikor valamit megtanulunk az iskolában, és, elméleti szinten jól megy. Ilyen például a százalék számítása. Sokszor rácsodálkozok, hogy egy áruházban, ahol nettó árakkal számolnak, de bruttó összeget kell fizetnünk, mennyien állnak értetlenül. Mert, amikor ki kell számolniuk, hogy például egy nettó árnak mennyi a bruttója, mennyi az adó, akkor csak néznek maguk elé. Van egy ismeret, amely ismeretet az iskolapadban tudnak, de a hétköznapi életben nem! Sokszor vagyunk így, kedves testvérek, a lelki élet területén is!

A templompadban, hittanórán, konfirmációi képzésen csodálatos tudásanyag birtokába jutunk, de a hétköznapokban miért nem használjuk? Úgy gondolom, hogy ennek oka a kicsinyhitűség! Ha valóban elhinnénk, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, akkor nem aggodalmaskodnánk éltünk felől, mert tudnánk, hogy nem csak múltban, de a jelenben és a jövőben is ugyanúgy Úr! Jó ezt elvinnünk magunkkal egy új esztendő kezdetén!

Ura a hétköznapoknak ma is, és a jövőben is!

A tegnap Jézusa, gyógyított, megállt a legreménytelenebb helyzetben lévő ember mellett, és ha akarta meggyógyította! Miért nem hisszük el, hogy ez ma is megtörténhet? A tegnap Jézusa bűnöket bocsátott, miért nem tudjuk elhinni, hogy ma is megteszi ezt, ha őszintén leborulunk előtte? Miért hallom oly sokszor, „olyan bűnt követtem el, amit nem tudok megbocsátani magamnak” Nem is nekünk kell, a tegnap, ma és mindörökké Úr Krisztus bocsánata ma is érvényes!

Jézus halottakat támasztott fel, miért nem hisszük el, hogy minket is egyszer fel fog támasztani? Mert Ő, a jövőnek is ura! Ha elhinnénk, akkor nem csak a földi életben gondolkodnánk, hanem a jövendő felé tekintve megnyílna számunkra az örök élet dimenziója is. Ha így tennénk, a gyász terhe is könnyebb lenne, hiszen tudnánk, hogy szeretteinktől nem végleg váltunk el!

Szeretett testvéreim!

Volt egy meglehetősen cinikus osztálytársam, aki a gimnáziumban sokszor elmondott egy mondatot: „Nincs baj amíg engem látsz, ha meg baj van, úgy sem látsz!” Megmosolyogtató, és annyira emberi gondolat! Mert, nagyon gyakran ránk, emberekre ennyire lehet számítani, vagy mi ennyire számíthatunk másokra!

Jézus szempontjából e mondat így hangzik: „Nincs baj, amíg engem látsz, ha pedig baj van, akkor is látni fogsz” Mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

Csak merjük ezt elhinni, és a hit szemével látni fogjuk Őt, nem csak mint a tegnap, hanem mint a ma és a jövő Urát is! Ámen

Juhász András