2016.

Karácsonyt ünneplő Gyülekezet!

A napokban történt, hogy egy kedves ismerősöm nagyon legyengült, gyötörték a testi fájdalmak, szedte a gyógyszereket, megjárta a kórházat, majd karácsony előtt pár nappal hazamehetett, hogy otthon erősödjön és gyógyuljon. A doktornő valami hasonló szavakkal bocsátotta haza a kis beteget: „Nagyon sajnálom, hogy ez a betegség, és a lábadozás elrontotta az ünnepét! Azért, a körülményekhez mérten, boldog karácsonyt kívánok!”

Az ismerősöm először felháborodott, és szó nélkül ott hagyta az orvost. Majd otthon leült, elcsendesedett, és az fogalmazódott benne, hogy ő sajnálja inkább ezt a doktornőt, mert neki biztos nem lesz igazi karácsonya! Hiszen ennek a kedves ismerősnek már a szívébe költözött az Úr Jézus, és ünneplését nem az rontja el, hogy nem süröghet-foroghat a fa körül, hanem pontosan az emeli fényét, hogy maga az Úr Jézus világít a szívében, még a betegágyon is…

Szeretett Testvéreim, pontosan ez a karácsony lényege! Ez a történet a hétköznapokból üzent nekünk, de mai Igénk is szépen summázza a karácsony lényegét: „mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Tit 2, 11). Mire kell hát nekünk ebből figyelnünk? Mit tanulhatunk belőle? Vizsgáljuk meg együtt ennek az Igének szavait!

Amit először ki kell hangsúlyoznom, az a KEGYELEM. Hihetetlen mélységű szó ez! Másabb kifejezés a szeretettől. A szeretet ugyanis nem mindig érződik mindkét oldalról. Van, hogy csupán az egyik fél fejezi ki szeretetét a másik felé. Az más, hogy ha nincs viszont-szeretet, akkor ez a fél-oldalas szeretet kevés erővel bír.

A kegyelem azonban mindig csak az egyik oldalról jön. Nem nyújthatunk „viszont-kegyelmet”. Pontosan ez a lényege! A kegyelem nem kér semmit viszont, csak adni akar. Mindent ad.

Ha így tekintünk Isten kegyelmére, akkor érezhetjük át igazán: milyen csoda, hogy Isten kegyelme megjelent nekünk! Nem „viszont-kegyelmet” vár, csak adni akar. Mindent odaadni magából! Isten kegyelmében benne foglaltatik az Ő határtalan szeretete is, melyre mi válaszolhatunk viszont-szeretettel!

Mivel ez a kegyelem már megjelent, változtatni nem tudunk rajta. Nem kérdezett minket Isten róla, egyszerűen részesített benne minket. Ezen az isteni tényen senki és semmi nem változtathat! Sem betegség, sem aggodalom, sem orvos, sem rosszakarók… Isten kegyelme megjelent! A kegyelem itt van köztünk!

Isten kegyelme egy élő személyben jött el hozzánk. Pontosan ez az a tény, melyet sokan nem hisznek, tagadnak, és nem tudnak vele mit kezdeni. Pedig a karácsony egyedül Róla szól! Nem a mi karácsony előtti tortúráinkról, fizikai készülődésről, majd pedig az ajándékokról és az emberi szeretetről… Isten kegyelme Krisztusban jelent meg, így a karácsony egyedül Isten szeretetéről szól!

A kegyelem megjelenése nem egy szép, mennyei látomás volt! Hallottuk az előbb a karácsonyi történetet. Különleges elemek, angyali jelenések vannak benne, mégis a valóságot mutatják! Mindez nem valamikor és valahol, valami bizonytalan megfoghatatlanságban történt, hanem a térképen ma is ismert Betlehemben és a profán történelemből is jól ismert Augustus római császár idejében.

Ha így tekintünk az ünnepre, egészen más, valami különleges, mégis reális perspektívából kezdjük el látni az ünnepi fényeket. Nem csak az utcai kivilágításig vagy a karácsonyfa csillogásáig látunk, hanem meglátjuk az Úr Jézust úgy, mint a Világ Világosságát, Aki beragyogta az emberek életét az első karácsonyon, és azóta is világít a szívünkben! Ezt a csodát nem lehet becsomagolni, s a fa alá tenni. Ezt az az ismerősöm is jól tudja, aki most is betegen, otthon lábadozik, de szívében nagy a hála, mert ismeri Jézust!

Isten kegyelme megjelent ebben a világban. De áll még ott egy nagyon is fontos szócska: üdvözítő. „mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme…” Úgy is mondhatnánk: boldogító. Boldoggá tesz minket ez az isteni üdvözítő kegyelem itt e földön, és majd egykor az örökkévalóságban. Üdvösség=örök boldogság, teljesség Istenben. Ezt jelenti Krisztus megszületése ebbe a világba!

Oly gyakran érezzük magunkat árvának. Lelki értelemben mindenképpen, de sokan itt közöttünk azt is tudják, mint jelent az árvaság, a szülő-nélküliség állapota… Nos, Jézus, Isten atyai szeretetének megtestesülése. Isten az első karácsony óta velünk van! Ahogy a tegnapi napon is elhangzott erről a szószékről, az Immánuél név is ezt jelenti: „Velünk az Isten!” Micsoda szeretet, micsoda gondoskodás ez, Testvérek!

Isten atyai kegyelme, amely visszavonhatatlanul megjelent, ahol engedik kiáradni, ott az embereket nagy boldogság éri! Nem csupán az történik, hogy elviselhetőbbé lesz az élet számunkra. Ez a drága, üdvözítő kegyelem teljessé teszi életünket, és megtanít küzdeni a próbákban, és hálát adni az örömökben. Megtanít az alázatra és megtanít az elégedettségre.

mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Tit 2, 11). Minden embernek. Azoknak is, akik nem hiszik el; azoknak is, akik közömbösek Isten dolgai iránt; azoknak is, akik olykor kételkednek benne. Jézus minden emberért megszületett!

Minden emberért szegényé lett, hogy mindnyájunkat gazdaggá tegyen. Az azonban egy másik kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a ténnyel. Mindenesetre az Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek, és ezzel a lehetőséggel bármikor élhetünk! Veszélyes ez a „bármikor”. Azért, mert nem tudjuk, hogy meddig tart földi életünk.

Azért szól Isten Igéje akár karácsonykor, akár húsvétkor, akár vasárnap, akár csütörtökön, mert napról napra készíteni akar minket a mi mennyei Atyánk! Nem ragadhatunk le csak a látható dolgoknál, mert akkor soha nem fogjuk észrevenni Isten üdvözítő, boldogító kegyelmét magunk körül!

Időzzünk még a jászolnál. Foglaljunk helyet ott mellette. Gyönyörködjünk az Úr Jézusban. Hódoljunk Előtte, mint a pásztorok. Vigyünk Neki ajándékot, mint a napkeleti bölcsek! De most nem aranyra, tömjénre és mirhára gondolok. Tegyük oda a szívünket. Az elrontott, bukdácsoló életünket. S a pompás ajándékok helyett adjuk át Neki bűneinket, szennyünket, elrontott kapcsolatainkat. Mert Ő ezért született!

Egy kisgyermeknek hódoljunk? – juthat eszünkbe a nagyon emberi kérdés. Lukács írja: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2, 12). Nos, ez is a karácsony csodája, és egyben Isten kegyelme, hogy ebben a kisgyermekben láthatjuk meg a hatalmas Istent! A mindenható Isten olyan kicsivé, olyan szegényessé lett, hogy mindenki mehessen Hozzá! A leghitványabb is; a legszegényebb is; a bűnösök is… mindenki mehet Hozzá, mert vár ránk!

Igénk gazdagsága, hogy nem csak az örömhírről számol be, hanem figyelmeztet is minket. „…és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban…” (Tit 2, 12).

Most, hogy lassan múlóban a karácsony, arra is figyelnünk kell, hogy ez az ünnepi hangulat ne illanjon el szívünkből, mint a kámfor. Van ugyanis egy nemes feladatunk! Az Isten köztünk megjelent, üdvözítő kegyelme arra nevel minket, hogy megtagadjuk a hitetlenséget!

Arra kell törekednünk, hogy soha el ne aludjon hitünk lángja, akkor sem, amikor visszatérünk a hétköznapokba; akkor sem, amikor betegség tör ránk és akkor sem, amikor támad a sátán! Ne feledjük: Krisztusban az Atya szeretetét kaptuk ajándékul, ami azt jelenti, hogy Ő mindig velünk van! Nem csak karácsonykor, hanem mindig!

Szeretett Testvérek! Szabad holnap is hódolni a kis Jézus előtt; szabad holnapután is dicsőíteni Őt! Sőt! Szabad meglátnunk a hétköznapokban a felnőtt Megváltót, Aki a kereszten megszerezte a mi üdvösségünket, örök boldogságunkat! Elfogadjuk ezt az üdvözítő kegyelmet? (Ámen.)

Lovász Adrienn