2016.

Ünneplő Gyülekezet! Szeretett Testvéreim!

Ha az előbb hallott karácsonyi történet leírására gondolunk, akkor talán nem túlzás azt állítani, hogy a szakasz második fele meseszerűnek tűnik. Hiszen egy angyal jelenik meg néhány pásztornak. Elmond egy nagy és örvendetes hírt, majd azután angyali seregek sokasága is megjelenik. Nyilvánvaló, hogy a gyermeki szíveket megdobogtatja egy ilyen történet, de hogy mennyire nem mese ez az egész, hanem nagyon is valóságos dolog, azt éppen a szakasz első feléből láthatjuk meg.

Lukács evangélista azzal kezdi a történetet, hogy belehelyezi a történelembe ezeket az eseményeket, elmondja azt, hogy mikor, hol, és miképpen történt az Úr Jézus Krisztus megszületése. Ebben a bibliai részben azt olvastuk, hogy az Úr Jézus még meg sem született, és már közölték vele: számára nincs hely. Ahogy olvastuk, a római császár elrendelte, hogy számolják össze a birodalom lakóit. Nem arra volt kíváncsi, hányan vannak, hanem arra, hogy hány adófizető van, és a népszámlálás, amit négy-ötévente tartottak, mindig az adó felemelését is jelentette. Néha még azt is bevallatták az emberekkel, amijük nem volt, mert sokszor kínzásokkal kötötték össze ezt az összeírást. Óriási felfordulással járt egy ilyen adóösszeírás, mert mindenkinek oda kel-lett mennie, ahonnan származott. Abba kellett hagyniuk az embereknek a munkát, ott kellett hagyniuk az otthonukat. Menni kellett az asszonyoknak is, s mi lesz addig a gyerekekkel, főleg a picikkel. Egyáltalán nem volt könnyű megoldani ezt. Ha már összeírásról, népszámlálásról hallottak, mindenkiben a harag, a keserűség, a gyűlölet szólalt meg.

József sem jókedvéből indult el onnan fentről, északról délre, Betlehembe, hogy összeírják Máriával együtt. Mária pedig akkor egészen közelre várta a kisbabáját. Minden héten megszülethetett az Úr Jézus. Hogyan menjenek? Autó nem volt, vonat nem volt… Nem olvasunk a Bibliában barátságos csacsiról sem. Azt csak a művészek találták ki, és odafestik a képeslapokra meg a különböző híres festményekre. De még ha csacsi hátán ült volna is Mária, akkor is melyik jobb a szülés előtt néhány héttel vagy nappal: gyalog meg-tenni egy ilyen hosszú utat, vagy rázatni magát egy kis szamár hátán? Mind a kettő egyformán rossz volt, és József mérges és keserű volt, hogy erre kötelezik most őket. Imádkoztak, hogy épségben megérkezzenek, s ha lehet, ne útközben, az árokparton jöjjön világra ez a kisbaba, hanem majd ha megérkeznek Betlehembe, talán valamelyik távoli rokon csak befogadja őket, és lesz ott egy csendes, nyugodt hely, ahol megszülethet az első gyermeke.
Azt mondja, hogy a nagy Római birodalomban, éppen Augusztus császár uralkodott. Milyen érdekes abba belegondolni, hogy egy ilyen nagy ember, mint a Római birodalom első embere, a császár, akarva akaratlanul is az Isten kezére dolgozott.

Miért is mondom ezt? Az, hogy egy ilyen politikai eseményt az Úr Isten arra használt fel, hogy azt, ami több évszázaddal korábban az Isten által meg lett ígérve, hogy a júdeai Betlehemben fog megszületni a Megváltó, megvalósulhasson, na, az a karácsonyi történet egy legcsodálatosabb momentuma.

Kedves Testvérek!

Valamilyen szinten így is van, de végső soron nekünk, hívő embereknek mindig azt kell látnunk, hogy az Úr Isten mindent a kezében tart, sőt bölcsen igazgat.
Hallottuk tehát a leírást, annak rövidségét, tömörségét, hogy hogyan is születik meg az Úr Jézus Krisztus. Nem Betlehem városának valamely nagyszerűen felújított kórházában, nem magánklinikán, nem egy három- vagy négycsillagos szállodában, hanem egy egyszerű istállóban. Ez mutatja meg leginkább, hogy Isten mennyire közösséget vállal velünk, emberekkel. A lehető legmélyebbre hajolt, hogy a magát a legmélyebben érző ember se mondhassa: mennyire nem tudja átérezni Isten az én életem nyomorúságát. Mert áttudja, átérzi és ezért jött közénk ilyen körülmények között.
Azt írja Igénk, hogy nem volt számukra hely. Nyilvánvalóan azt kérdezi a mindenkori embertől, hogy a mi életünkben van-e hely Jézus számára? Nyilvánvalóan, mi, akik itt vagyunk, az istentiszteleten, egyértelműen azt mondhatjuk, hogy igen, van hely az Úr Jézus Krisztus számára az életünkben. Hiszen egyébként otthon maradtunk volna ebben a téli hidegben, miért is jöttünk volna el otthonunkból a templomba, mégis megdöbbentő arra gondolni, hogy sokaknak a lelkében, szívében nincs hely Jézus számára. Ma is sok helyen adnak karácsonyi hangversenyt, van egy- egy ünnepi műsor, és nincs is ezzel semmi baj. Csak sokszor éppen a lényeg hiányzik belőlük, sokszor még utalás sincs az Úr Jézus Krisztusra. Benne van a tél öröme, a karácsonyfa ragyogása, a szeretet, netán még a család említése, de az, hogy a karácsony Jézus Krisztus miatt ünnep, az nincs benne. Mert sokaknak nem erről szól az ünnep.
Ám nekünk, Isten gyermekeinek éppen azt üzeni a karácsony és az Úr Jézus Krisztus megszületése, hogy érdemes egy kicsit a kényelmünket elhagyni. Érdemes egy kicsit hátra hagyni mindazt, amit az otthonunknak nevezünk, hogy eljöjjünk az Isten házába, és az Úr Isten mellett tudjunk ünnepelni, mert ezzel egyértelműen kifejezzük azt, hogy a mi életünkben van hely Jézus számára.

Kedves Testvérek!

Hallottuk a történetet, hogy hogyan is folytatódik, amikor néhány pásztornak megjelenik egy angyal, és azt mondja nekik, hogy „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz!” Az angyal tehát nagy örömet hirdet, a pásztoroknak, és ha úgy belegondolunk a saját életünkbe, akkor azt látjuk, hogy kis örömeink vannak ebben az életben.
Ha a mostani napokra tekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy az iskolás gyermekek szempontjából egy kis öröm, hogy téli szünet van, nem kell menni az iskolába, nem kell korán kelni, nem kell leckét írni, egy kis ajándékban is bizonyára részesülnek. A felnőtt emberek számára egy kis öröm, hogy nem kell bemenni a munkahelyre, van néhány munkaszüneti nap, lehet pihenni. Együtt lehetünk a családdal és gondolhatunk még egyéb örömökre is, még egy jó film is örömet tud szerezni számunkra karácsonykor.
De látnunk kell azt, hogy az angyal nem kis örömöt akar nekünk hirdetni, hanem nagy örömöt. És ez egy óriási különbség. Hiszen a nagy öröm az egy el nem múló öröm. Az független a külső körülményektől, független az időjárástól, független attól, hogy most éppen életemnek boldogabb, vagy kevésbé boldogabb szakaszát élem. A nagy öröm ezektől független akar lenni, mégpedig azért, mert ez nem egy földi öröm, hanem ez egy mennyei öröm.
Valójában az ember örömének igazi forrása, az Úr Isten jelenléte, ha kérünk belőle, ha akarjuk, hogy az Isten velünk legyen! Karácsonykor, de azelőtt vagy azután is!

Kedves Testvérek!

Ettől lehet tartós, hiszen az angyal nem azt mondja, hogy nagy örömöt adok nektek! Hanem nagy örömöt hirdetek! A nagy öröm nem lehet mindenkié. Csak azoké, akik megkeresik az öröm forrását. Akik elmozdulnak, hiszen az Úr angyala hirdette ezt a nagy örömöt, de a pásztoroknak kellett elindulni Betlehem felé és találkozni az élő Krisztussal. És ők ezt megtették. Mint ahogyan azt mondhatom, hogy mi is mindnyájan megtettük ezt. Hiszen mit érne egy nagy örömhír számunkra, ha nem indulnánk el, és néznénk meg azt, hogy tényleg úgy van-e?

Azt szeretné Isten, hogy megértsük és elhiggyük, hogy mindaz igaz volt, ami ott történt, és ma is igaz. Sőt, ebből lehet igazán élni, lelkileg gyarapodni, újra és újra megerősödni. Jézus Krisztus szeret, eljött, hogy megkeressen és megtartson. Amit Ő mond, az megtörténik, szava igenné válik. Akarata testet öltött, s mindez történt Jézus személyében.

Mi volt a betlehemi mezőn elhangzott igehirdetésnek az üzenete? Az angyal azt mondta a pásztoroknak: Hirdetek nektek nagy örömet, annak mindenki más is örülni fog. Megszületett a Megváltó, az Üdvözítő, Isten beváltotta a szavát. Vége van a várakozás, a csodavárás időszakának, átélitek Isten szabadítását. Vagyis az üzenetből az első, amit a szívükre helyezett, az a biztatás volt. Olyan nagy szükségük volt ott, akkor a megszállás alatt élő embereknek, hogy isteni biztatást kapjanak. Mi már nem élünk külső megszállás alatt, de annyifajta nyomorúság terhelheti az emberek életét. Annyifajta bűn, keserűség, befelé fordulás, magárahagyottság, elfeledettség, sokféle bántás terhelhet minket is, a mi szívünket is a nagy öröm mellett. Biztatás volt az első üzenet. Nagy örömről beszél az angyal a megrettent pásztoroknak, s erre nagyon nagy szükségük volt. Nagy öröm volt maga a karácsonyi örömhír is, az evangélium, s azóta is ez hangzik minden karácsonykor, ha azt hitelesen adják tovább. Lehet félelem nélkül élni, lehet örömmel a szívünkben élni, hálásnak lenni Istennek, hogy megértük ezt a mai napot, hogy megtartott minket, hogy most is, ma is szól az evangélium szerte az országban, hogy ma is, most is dönthetnek Jézus mellett, és megroppant életeket újjá teremthet Isten. Mi magunk is újra odafordulhatunk erőért, bátorságért és örömért Jézushoz.

Jézus Krisztus megszületett értünk, hogy meghaljon értünk, és megváltson minket a mi istentelen életünkből. Ez az üzenetnek a lényege. Azért jött Jézus, hogy megkeressen, megtartson, megváltson, hogy megajándékozzon örömmel, békességgel és bűnbocsánattal.

Olyan csodálatos biztatás lehet ez nekünk is. Hányszor félünk mi is? Hányan féltek karácsony előtt az ünnepektől? Sokan félnek az új esztendőtől. Mit hoz az új év? Ezt az ideit is alig bírtuk ki, mi vár ránk a jövő esztendőben? Sokfajta fortélyos félelem van a szívekben, a szívünkben. Sokan a magányosság miatt terheltettek meg. Ezt a karácsonyt is egyedül töltötték, és nem volt, aki bátorítsa és vigasztalja őket. Istenhez sokan nem fordultak, és így nem kaphattak tőle sem bátorítást és vigasztalást.

Kedves Testvérek!

Azt mondja az angyal, hogy Megszületett az Úr Krisztus a Dávid városában! A pásztorok nem azt hallották az angyaloktól, hogy megszületett nektek a kis Jézuska, menjetek és nézzétek meg, hanem azt mondta, hogy megszületett az Úr Krisztus, a Dávid városában. Érezzük, hogy mekkora különbség van a kettő között? Nem mindegy, hogy Jézusra mi úgy tekintünk, és úgy gondolunk, mint egy kicsi, éppen megszületett gyermekre, aki nyilvánvalóan nem tud rajtunk segíteni. Nekünk úgy kell Jézusra is gondolnunk, mint az Úr Jézus Krisztusra, Istenre, mint az Örökkévaló és hatalmas Istenre, aki tud és akar rajtunk segíteni, aki ismeri az életünket, ismeri a gondjainkat, a gondolatainkat. Aki szeretne velünk és mellettünk ünnepelni, hogyha mi magunk is ezt kérjük és megengedjük Neki.
Azt kívánom Testvérek, hogy mi magunk is karácsonykor az angyali seregekkel együtt merjük dicsőíteni az Úr Istent és az Ő egyszülött fiát, az Úr Jézus Krisztust. Aki azért született meg és azért lett emberré, hogy bennünket megváltson ott a Golgota keresztjén, hogy majdani feltámadásával a mienket készítse elő. Hiszen ezek nélkül megoldatlan lenne az ember élete az ember életének legnagyobb kérdése. Mit érnénk mi azzal, hogy újra és újra megünnepelnénk a karácsonyt, és azt mondanánk, hogy igen, hálát adunk a kis Jézuskáért, aki itt élt közöttünk, szépeket mondott, jókat tanított, egyébként semmi egyebet nem tett. Semmit nem jelentene ránk nézve, az örökkévalóságra nézve pedig különösképpen nem jelentene semmit, de éppen azért született meg és éppen azért lett emberré, hogy a bűn és a halál kérdését megoldja. És, hogy az angyal maga is azt üzenhesse, hogy megszületett az Úr Krisztus! Nekünk is így kell rátekinteni. Karácsonykor is látnunk kell a nagypénteken szenvedő és meghaló Krisztust és a húsvétkor feltámadó Urat. Azt kívánom, hogy járja át a mi lelkünket is az az öröm, amely múlhatatlan öröm, a mennyből való öröm, amely bárkié lehet, hogyha az Isten jelenlétét óhajtjuk. Ünnepeljünk így ezzel a belső örömmel. Ámen

Szappanos Kitti