2015

2015. május 9. (szombat): szombat:    Az ígéret második igazolása: Jézus feltámadása! 1.Kor 15,12-20.

Istenünk, Mennyei Atyánk!

Áldásod legyen a mai esténken is, amikor a feltámadás csodájáról szólunk. Köszönjük, hogy alkalmakat teremtesz nekünk, hogy lélekben, szeretetben, hitben, reményben növekedjünk, de a csodálatos újjáteremtő kegyelmedet kérjük ehhez, mert mi nálad nélkül semmit sem tehetünk, sőt képesek vagyunk a legszentebb dolgokat is elrontani. Egyedül benned reménykedünk és nem magunkban. Hálás szívvel köszönjük neked, hogy végtelen szeretettel fordulsz felénk, és nem a bűneinket nézed, hanem Fiad által teszel minket igazzá. Kéred, hogy benned higgyünk, reméljünk.

Urunk, alázattal megvalljuk a Te szent színed előtt, hogy ébredésre, megújulásra van szükségünk. Gyülekezeteinkben is, de megvalljuk, hogy nekünk magunknak is. Te látod, hogy milyen gondokkal, terhekkel, bűnökkel küzdünk, és nagyon rászorulunk a Te segítségedre. Különösen a múlandóság tud ránk szakadni. Különösen, ha már temetnünk kellett, akit szerettünk, vagy betegség figyelmeztetett minket a múlandóságunkra, haladóságunkra. Ne a halálra nézzünk, mint a rémült kismadár a veszedelmes kígyóra mered, hanem lássunk túl a halálon, hogy az csak egy alagút, amely a Te fényedre vezet, értsük meg ma este Urunk, hogy a Te megajándékozol minket azzal, hogy részesülni fogunk a Te feltámadásodban, mert Te támasztasz fel bennünket, végtelen szeretetedből. És mi nem is tudjuk eléggé megköszönni, hogy Isten bárányaként magadra vetted a bűneinket, és az Élet Uraként életre, örök életre hívtál meg minket. Így lássuk ma este Urunk a feltámadásodat, hogy értsük a szívünkkel, minket is feltámasztasz, nem hagyod a híveidet a Seolban, mert helyet készítettél nekünk nálad. Áld meg ezt az esténket, hogy ez a hitünk ma megújuljon Ámen.

1.Kor 15,12-20.

Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? ¹³Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. ¹⁴Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. ¹⁵Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. ¹⁶Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. ¹⁷Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. ¹⁸Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. ¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. ²⁰Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.

Kedves Gyülekezet, Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Tegnap este megrendülten álltunk meg a kereszt története előtt. Pontosabban Jézus Krisztus szenvedései és kínhalála előtt, és lelkünkben fejet hajtottunk megértve, hogy mindaz miattunk történt. Mondtam is egy ilyen mondatot: gyertek, nézzétek meg, mit csináltunk.

Említettem, hogy még ez a legmegrendítőbb történet is ki van szolgáltatva a sátán támadásának, hogy makacsul tartja magát a tetszhalál elmélet, ez a konspirációs teória, mintha Jézus maga szervezte volna meg ezt a színjátékot. S bármennyire ostobaságnak tűnik, mindig vannak, akik felkapták, életben tartják. Tegnap az orvosi leírások segítségét vettük igénybe, és ezek két dolgot illusztráltak nekünk: 1) Jézus annyi iszonyú szenvedés után nem lehetett tetszhalott, 2) és mi megköszönhetjük az orvostudománynak, hogy a leírásaik segítségével láthattuk a mérhetetlen, a kifejezhetetlen szenvedést. És ehhez csak annyit kell hozzátennünk, hogy történt mindez érettünk is miattuk, ez a mi megváltásunk, az engesztelő áldozat, de Páltól tudjuk azt is, hogy „mi béküljünk meg az Istennel” – „Isten kér általunk, a Krisztusért béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5,19kk).

S itt jön a mai folyatás, ezt olvastam: Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek. Még mindig bűneitekben vagytok (itt olvastam: 1Kor 15,14kk).

Azt, hogy Isten feltámasztotta a halálból Jézust, igazolta és hitelesítette őt – a messiási próféciák beteljesedtek, é a feltámadás, a Feltámadott hitelesítette minden szavát. Mert minden szava az Atyától való. Emlékeztek, tegnap azt mondtam, sose válasszuk szét az Atyát és a Fiút. Mert a Fiúban az Atya szeretete van jelen! Amikor úgy látszana, hogy nincs jelen, akkor is jelen van, csak rejtett módon (van ilyen meglátás: Deus absconditus = Isten olykor elrejtőzködik, de ez most messze vinne innen). Mi tehát igazolást, hitelesítést kaptunk a messiási próféciákra, egyrészt a nagypénteki történések által, másrészt a harmadnap váratlan fordulata által. Zavarban is voltak a tanítványok. [Ahogy előfordul manapság is, még presbiterek között is, hogy a nagypéntek még csak felfogható (ami nem igaz), de a feltámadás… na azt hagyjuk. Hallottam én ilyet.]

Jézus szenvedését, kínhalálát is denunciálták (mert a sátán sosem adja fel, Krisztus visszajöveteléig), hát mennyivel inkább támadták, kritizálták, igyekeztek nevetségessé tenni Jézus Krisztus feltámasztását. Arra bizony már sokkal inkább összehordtak mindent – mert az ősellenség sosem adja fel.

Azt kell mondani, hogy nem tragédia a sátáni támadás. Mert, azután ez a tény indította arra a hívő kutatókat, hogy alaposabban körüljárják a feltámadás történelmi tényét. Híres tétel, hogy minden rosszban van jó, ha Isten Lelkének világosságában szemléljük a dolgokat.

Például fantasztikusan hatalmas anyag gyűlt össze arról a tényről, hogy a valóban halott Jézust hogyan temették el, és arról, hogy a keresztre feszítést követő vasárnap hajnalban a sír üres. Ez egy nagyon fontos tény! És a korabeli ellenség is elismerte. Mert senki nem merte azt mondani, hogy dehogyis üres a sír, gyertek velünk, mi megmutatjuk, hogy nem üres. Hanem helyette már nagyon korán kitalálták, hogy Jézus tanítványai ellopták a holttestet (Mt 27,62kk). Minden részletbe nem mehetünk bele, az időfaktor – nagyon helyesen – köt engem. De azt meg kell említeni, Mt arról is beszámol, hogy reggel „néhányan az őrségből” elmentek jelenteni a főpapoknak (Mt 28,11k), hogy valami nagyon furcsa dolog történt. Nem, azt nem mondják meg, hogy mi történt, ezt olvassuk: „jelentették mindazt, ami történt.” S erre következik a megvesztegetés. Ezüstpénzt adtak a katonáknak és ezt mondták: mondjátok, hogy a tanítványai éjjel ellopták a holttestet, amíg ti aludtatok. Majd Pilátus előtt kimentünk titeket. És így záródik le: „azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd.”

Kedves Testvérek!

Annyira elterjedt ez a szóbeszéd, hogy bizonyos körökben mind a mai napig tartja magát. Pedig a válasz egyszerű. A tanítványok lelkileg annyira összeomlottak, és annyira féltek, hogy szigorúan zárt ajtó mögött reszkettek. Ki se mertek menni a temetőbe, a sírhoz. Teljesen érthető. Még a Feltámadottnak is a zárt ajtón kellett átmennie – ez a feltámadás után nem lesz probléma. Egy másik dimenzióba kerülünk. De most erről nem elmélkedünk, mert eltérítene bennünket az itt és most fontos dologtól, a lényegtől. Mert most a feltámadás, illetve a feltámasztás történetére koncentrálunk. Tehát a tanítványok nem voltak abban a lelki állapotban, vagy idegállapotban, hogy ki merészeljenek menni éjjel a temetőbe (nem a kísértetektől féltek, hanem a hatalom embereitől.).

Itt az az érdekes és fontos, hogy „az üres sír” híre terjedt el. Az ellenfél nem azt mondta, hogy dehogy is üres a sír, gyertek, megmutatjuk nektek… hanem azzal a rágalommal, hazugsággal, hogy a tanítványok ellopták, elismerték, hogy a sír tényleg üres volt!

Másodszor említjük a hallucinációs elméletet: mert voltak, akik belátták ezt, hogy a tanítványok nem lophatták el Jézus holttestét, akkor kitalálták a másik vádat, hogy a tanítványok csak hallucináltak. Nagyon érdekes, amit a tegnap este is említett Lee Stroben idéz (A Jézus dosszié, Harmat 2005) a 284. oldalon: egy (ott ismert) amerikai pszichológust kérdezett meg arról, hogy mi a valószínűsége, hogy Jézus megjelenései hallucinációk voltak. Idézet a szakvéleményből! (Aki írta, Amerikában az országos pszichológiai társaság elnöke.) „A hallucinációk mindig egyéni történetek. Természetüknél fogva egy bizonyos hallucinációt egyszerre csak egy ember láthat. Sosem fordul elő, hogy emberek egy csoportja ugyanazt hallucinálja. Az sem lehetséges, hogy valaki hallucinációt kelt másokban. Mivel a hallucináció kizárólag az egyén szubjektumában, egyén érzékeiben létezik, teljesen nyilvánvaló, hogy mások ennek nem lehetnek tanúi.” Eddig az idézet.

Volt úgy, hogy Jézus egy embernek jelent, de számos olyan beszámoló van, ahol Jézus egyszerre több embernek jelent meg. Például az evangéliumi beszámolók mellett egy nagyon értékes forrás Páltól (sőt nem is tőle) az 1Kor 15,5kk-ben felsorolja, hogy Jézus „megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre”. A szakemberek a tömeghipnózist is kizárják. Ne húzzuk vele az időt, mert még fontosabb dolgok vannak (ott kellene valaki, aki vezényli az eseményeket, de ki lett volna itt az?).

Sokkal érdekesebb tény az, hogy egy kitaláció, vagy esetleges hallucináció miatt senki sem vállalta volna a mártírhalált. Miért tudták hirdetni, hogy Jézus feltámadt? És miért vállalták érte a halált? Ha nem lett volna igaz, akkor minimum az utolsó percben visszavonták volna. Mielőtt a vadállatok kitódulnak a porondra. De miért vállalták?

Mert ők valóban találkoztak a Feltámadottal! Abból a letargiából, amit nagypénteken éltek át, senki nem tudta volna kirángatni őket, csak a Feltámadott, a valóságosan megjelenő, élő Jézus. A Feltámadott nélkül legfeljebb egy kis etikai üzenet maradt volna az ügyből, de mártírhalált nem vállalnak egy meséért. Csak akkor, ha valóban találkoztak a Feltámadottal! (Ez az 1Kor 15,4kk – nagyon érdekes szöveg, ezt nem Pál írta, hanem kapta, és ő is ezt adja tovább. Ez egy nagyon ősi szöveg. Nagyon hiteles. Elemzéssel most nem tölthetem az időt, fogadjátok el, hogy ami ott áll, az szinte rögtön az események - kereszt és feltámadás - után keletkezett. Van egy felsorolás, hogy kiknek jelent meg Jézus, és Péter neve Kéfásként áll.) Egészen biztos, hogy a tanítványokban csak és kizárólag az okozta a nagy fordulatot, hogy találkoztak a Feltámadottal, és ettől kezdve bizonyosságuk van. Erre majd még megkapják a Szentlelket, és Jézustól tudjuk, hogy Ő vezeti majd el őket a teljes igazságra. Hiszen ebben a kaotikus helyzetben nem sok mindent foghattak fel).

Harmadszor: van még – kicsit lépjünk vissza – egy nagyon árulkodó mozzanat az evangéliumi beszámolókban arról, hogy a tanítványok miért nem voltak abban a helyzetben, hogy kitalálják Jézus feltámadását. Az egyik döntő dolog, hogy ők maguk sem hitték, vagy akarták elhinni. Az egyik legérdekesebb jelenet Lk-nál olvasható, amikor az asszonyok (Lk 24,10k) visszatérnek a temetőből, mennek Péterékhez és azonnal elmondják, hogy mi történt. Nincs a sírban Jézus, és angyaljelenésük volt. És Péterék? „De ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.” Bocsánat, ez csak olyan asszonyi locsogás (gondolhatták a derék férfiak).

Milyen szépen mondják el az Emmausba tartó tanítványok, hogy ők mennyire csalódottak. (Lk 24), mert ők azt hitték, hogy ez a Jézus majd a Megváltó lesz, de kivégezték… igaz, teszik hozzá az ismeretlen útitársnak (a nem felismert Feltámadottnak) hogy asszonyok jártak reggel a sírnál, de nem találták benne a holttest, és ezek az asszonyok angyalok jelenését látták… és ők? Hitetlenül ballagnak Emmausba, mert úgyis vége mindennek. Eszükbe sem jut a feltámadás lehetősége. Mert ez sem embertől van!

Na és Tamás? Ő sem hisz, csak ha a sebeket megtapogathatja. A Feltámadott lehetővé teszi ezt is neki. Azt nem olvassuk, hogy Tamás belenyúlt-e a sebekbe, de halljuk (olvassuk) a gyönyörű hitvallását: „Én Uram és én Istenem!”

Nos, nagyon fontos, a tanítványok nem találhatták ki a feltámadást, mert ők sem tudták felfogni, a szemüknek is alig hittek.

Ám végül mégis kinyílt a szívük, mert bizonysággal tudták mondani: „Láttuk az Urat!” A tanítványok tehát nem kitalálók, hanem szemtanuk!

És van még nagyon fontos érv, több is, de most kettőt még. Az egyik Pál: megerősíti, hogy neki is megjelent a Feltámadott! 1Kor 9,1: „Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Uurnkat?” És 1Kor 15, 8.: Pál felsorolja, kiknek jelent meg Jézus, és így fejezi be: „Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.”

A másik fontos érv (a feleségem kedvence, na, miért is?): ugyanis az evangéliumok szerint a Feltámadott először asszonyoknak jelent meg, és őket bízta meg, menjenek és mondják ezt el a bezárkózott, beijedt férfiaknak. Nos, ha a tanítványok találták volna ki az egészet, egy biztos, hogy akkor nem azt találják volna ki, hogy a Feltámadott először az asszonyoknak jelent meg. Két oka is van ennek: 1) Elképzelhető-e, ha férfiak ötletelnek, hogy asszonyokat állítottak volna az előtérbe? Nemcsak a mosolyt fakasztó férfiúi önérzet miatt, hanem 2) az I. századi zsidó kultúrában a nőket nem tekintették tanúként mértékadónak. Nem voltak szavahihetőek. Tehát az evangéliumok csak azért mondhatták, hogy asszonyok látták legelőször a Feltámadott Urat, mert ez így történt.

Sok minden lenne még, de egyelőre ennyi. Befejezésül szembesüljünk a történtekkel: ha Jézus feltámadt a halálból és mennybement, és elküldte a Lelkét, (az Atya és a Fiú Lelkét), akkor Ő MA IS ÉL! Ha él – márpedig igen – akkor beszélhetsz vele. Sőt általam mondja neked: Ő szeretne veled beszélni. Mint ma este is az igén keresztül, te pedig kiöntheted előtte a szívedet. Bűnbánatot lehet tartani, bűnbocsánatot kérni, de az egész életedet leteheted az ő kezébe. Az Ő átszegezett kezébe… abba a fájdalmat ismerő kézbe… és ez a kéz nem lesújtani akar, hanem felemelni. Majd feltámasztani, és az üdvösség ajtaját kinyitja előtted. Van bűnbánat, bűnbocsánat (ez az úrvacsorai alkalom holnap), és mindent, de mindent megbeszélhetsz vele. Ehhez kérjük, ehhez IS kérjük az Ő segítségét, Ámen!

Imádkozzunk!

Jelen levő, és minket szeretettel meghallgató Urunk, köszönjük ezt a szent lehetőséget. Azt, hogy beszélgethetünk veled. Kiönthetjük a szívünket, és az őszinte bűnbánatunkat is szeretettel és kegyelemmel fogadod, és hajlandó vagy miket újjáteremteni. Erre van nagy szükségünk. Készíts minket a holnap napra, a Te napodra, hogy igazán és örvendezve halljuk majd a te szent igédet, és méltóképpen ünnepelhessük a Te szent vacsorádat, amikor holnap az asztalodhoz járulunk.

Most is kegyelmedbe ajánljuk a szeretteinket, közelben és távolban, és könyörgünk szükséget szenvedő fele-barátainkért. Könyörgünk minden lelkészért, akik holnap bárhol, bármelyik templomban a Te szent nevedet hirdetik, és könyörgünk a Te népedért, adj nekünk igaz megtérést. Könyörgünk a világ békéjéért, ments meg minket háborúkról, katasztrófáktól, adj békességet mindenütt minden szívbe, így tekints erre a földre, és hallgasd meg imádságunkat, amikor közösen így imádkozunk: Mi Atyánk.

Ribár János