2015

2015. május 10. (vasárnap):    A mi lehetőségünk! „Higgy az Úr Jézusban..!” Ap. Csel 16, 31.

Istentisztelet, a bevezető liturgia után következett:

Ap. Csel. 16,25-34.

²⁵Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. ²⁶Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. ²⁷Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. ²⁸Pál azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!” ²⁹Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; ³⁰majd kivezette őket, és ezt kérdezte: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: ³¹„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” ³²Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. ³³Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. ³⁴Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

Vasárnapot megszentelő ünneplő gyülekezet, Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Pál apostol és társai Filippiben vannak a második missziói út alkalmával. Roppant kalandos, fordulatos ez az út. Szinte akciófilmbe illene. De ő Jézus Krisztust hirdeti. Súlyos konfliktusba került a város előkelőivel, a pénzemberekkel, akik lincselési helyzetet teremtettek. Pált és társait megverték, ruhájukat letépték, megbotozták őket, és börtönbe kerültek a sebesre verve. Csupa seb volt a testük. De a lelkük nem! Ők ott a börtönben imádkoztak és énekeltek. Gyönyörű! Nem sopánkodtak, hogy miért engedte ezt az Isten, hanem imádkoztak és „énekkel magasztalták az Istent”. Ha csak ezt a tanulságot vinnénk el magunkkal, már nem volt hiábavaló a mai templomlátogatásunk. Nehéz helyzetben imádkozni és énekelni – ehhez kérjük az Isten Szentlelkét. Láttam ilyet, ha nem is sokat… de egyre különösen emlékszem.

Még fiatal lelkész voltam (most nyugdíjas), és haldoklóhoz hívtak. Nem tagadom, lelki remegéssel mentem. Nem voltam még harminc. Nagyon szépen rendezett szoba, tisztaság, szinte kellemes és jó illat, és a már-már elfogyott idős, kortól összezsugorodott asszonytestvér ott feküdt az ágyában, felpárnázva. Belém látott. Mintegy utolsó erejével: én is imádkozom – suttogta, és már kezdte is… halkan, erőtlenül, de suttogta, hogy „Uram, látod… szeretlek…” és utána halkan: megyek már Ó uram, megyek feléd… Én is dadogtam valamit, és abban biztos voltam, hogy mondanom kell: akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van (Rm 8,28).

A fia mondta el később, hogy az édesanya aznap éjjel elment, csendesen, és mosoly volt az arcán. Van ilyen. Gyengén mentem oda, általa engem erősített meg az Úr. És azóta is eszembe juttatja, hogy van ilyen.

A filippi börtönben Pálékat az Úr csodálatosan megszabadítja. Földrengésről olvastam, lehulló bilincsekről, kitárulkozó börtönajtókról. Pálék menekülhetnének. Így lenne emberi.  És a szerencsétlen börtönőr öngyilkos akar lenni, hiszen ha a foglyok megszöknek, őt nagyon megbüntetik. S kardjába akar dőlni. S Pál rákiált: állj, ne tégy kárt magadban, itt vagyunk mindnyájan. A börtönőr teljesen összezavarodik. Hát kik ezek? Minden „normális” ember menekülne a börtönből, nemde? Hát ezek nem akárkik lehetnek! Jézus Krisztus szolgái. Bizony, mi is sóhajthatjuk, adjon az Úr a mi szerencsétlen modern világunkban is sok ilyen Krisztus-szolgát. Vagy kérjük, hogy mi legyünk ilyenek? Merjük ezt kérni?

A börtönőr lelkileg kikészült, de tudva, hogy kikkel áll szemben, volt annyi lélekjelenléte, hogy ezt kérdezze: mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?

Kedves református testvérek! Ne haragudjatok meg a vendég evangélikus lelkészre, aki most nektek Luthert idézi, de okkal. Mert Luthernek is ez volt a kérdése: wie kriege ich einen gnaedigen Gott? Hogy találom meg a kegyelmes Istent? Hogyan üdvözülök?

Testvér! Kérdésed-e ez? Mert a homokóra lejár. Rohan az idő. Megállítanám, de nem lehet. És van, hogy idő előtt jár le. Emberi számításunk szerint idő előtt. Tudjátok, vannak emlékeim erről a templomról, gyülekezetről, és bizony eszembe jutnak egykori szolgatársak, kedves testvérek – párat fel tudnék sorolni – akik már nincsenek itt. Nos, kérdésed-e az üdvösség?

Még diák voltam, mentünk szupplikáni, ti legátusnak hívjátok. Egy dunántúli lelkészlakásba megérkeztem (átszállásos tömegközlekedés, kimerültség), és amikor megérkeztem, az előszobában meglepett egy fekete tábla, rajta szinte világító aranybetűkkel ez a kérdés: „Te hol töltöd majd az örökkévalóságot?” Igazából ott és akkor nagyon szíven ütött ez a váratlan kérdés, és időnként eszembe jut. Mert komoly kérdés. Filippi börtönőr: mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Hol tölti majd az örökkévalóságot. Életbevágó kérdés. Bocsánat, nem szójáték: örök életbe vágó kérdés.

Kérdésed-e az üdvösség? Az örök élet?

És Pál válasza az ige válasza: Higgy az Úr Jézus Krisztusban! Akit mi (Pál és utódai) hirdetünk! Bizalommal fogadd mindazt, amit Isten megtestesült szeretetéről mondunk. A keresztről mondunk. A feltámadásról mondunk. És üdvözülsz te is, és a te házad népe. Mi is kérjük, mint Jézus első tanítványai (lekció): növeld a mi hitünket.

Kedves Gyülekezet! Ilyen egyszerű!

És a börtönőr azonnal sebeket tisztogatott (először a sebeket, mert a foglyok sebesültek voltak), utána megkeresztelkedett az egész családjával együtt (háza népe).

Csütörtök este óta sorozatot tarthattam itt a gyülekezeti házban. Köszönöm a meghívást, és köszönöm, hogy estéről estére szép számmal jöttetek hallgatni az igét. Ezzel a címmel szóltam: Jézus nyomában értelemmel és szívvel. Volt szó első alkalommal a messiási próféciák csodálatos gazdagságáról, és azok hitelesítéséről. Isten már a bűnesetkor megígérte az emberi gyengeség és bukás ellenére a Megváltót. És nagyon hosszú időn keresztül újra és újra jelezték az ószövetségi könyvek, és leginkább Ézsaiás, hogy eljön a Megváltó. És beteljesedett: Betlehemben Isten szeretete Jézusban testet öltött, aki engedelmes volt a kereszthalálig. És a feltámadás mindent hitelesített. Pénteken a passiót engedtük a szívünkbe, szombat este a feltámadásról, de inkább a feltámadottról volt szó. És arról, hogy mindez értünk, nekünk, miattunk, a mi örök életünk érdekében. Mit kell cselekednünk?

Isten mindent megtett értünk, üdvösségünkért. Így is mondhatom: Fiában kitette a szívét a Golgotai keresztre (szíven is szúrták). És pünkösdkor? Kitette a Lelkét is értünk! A pünkösd Isten szeretetének óriási csodája. Miért? Pl. mert nem váltotta le a csődöt mondott tanítványokat, hiszen Péter 3x megtagadta, a többi elfutott (János a kivétel, neki nem is kellett mártírhalált halnia). A tanítványok csődöt mondtak, de az ÚR megtartja őket, sőt a Szentlelkét önti beléjük. Hogy hirdessék: Jézus a Krisztus!

Hát ennyi: higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, (hozzáteszi Pál:) a szeretteiddel együtt. Mi volt a sorrend? Kimosta a sebeket, és utána azonnal megkeresztelkedett.

Van itt még egy kedves körülmény. Egy kicsit jelképesen adom elétek. Mert ott az történt, hogy a megtért foglár házába vitte a foglyokat vendégként és „asztalt terített nekik”.

Nézzétek! Az Úr Jézus Krisztus nevében és megbízásából hirdetem, hogy Ő – a mi Megváltónk – asztalt terített nekünk. Ti református testvérek olyan szépen mondjátok: az Úr asztala. Íme, az Úr asztala megterítve! Ő terítette meg, amikor azt mondta: ez az én testem és ez az én vérem… Vegyétek és igyátok! Mi a dolgunk? Higgy és üdvözülsz, mind te, mind a te házad népe.

S csak röviden ejtsünk szót a hit titokzatos voltáról. A Lélek ajándéka. És ez: lényegét tekintve a bizalom! Higgy, azaz bízz az ÚR Jézus Krisztusban!!!

Egy egyszerű kedves történet legyen illusztráció végül: egy hajó a tengeren csúnya viharba került. A fedélzeten pánik. Csak egy kislány játszott nyugodtan az egyik helyen, egy nagyterem sarkában, ide-oda csúsztatta a himbáló hajó. Egy félelemtől remegő felnőtt futtában szólt hozzá: te kislány, te nem félsz? Mire a gyerek: nem, mert az én apukám a hajó kormányosa.

Értitek? A mennyei Atyánk a hajó kormányosa. Nincs mit félned. Ő benne bízz, és Jézus Krisztusban, aki elénk élte ezt az atyai szeretetet! És üdvözülsz, mind te és a házad népe. Költözzön béke a szívedbe, és itt a terített asztal, az Úr asztala. Ámen!

Imádkozzunk!

Drága Urunk! Olyan könnyűnek látszik, és ez nélküled még sem megy. A segítségedet kérjük, hogy teremts minket újjá. Tégy alkalmassá arra, hogy rád hagyatkozzunk, benned bízzunk, igédet komolyan vegyük, és – Jézusunk – téged kövessünk értelemmel és szívvel. Bocsásd meg bűneinket, hitetlenkedéseinket, ledarált imáinkat, tévelygéseinket. Szükségünk van a Te pünkösdi ajándékodra, áraszd ki a Te szent Lelked, érintsd meg a mi lelkünket, és növeld a hitünket, hogy legalább egy fél mustármagnyi lehessen. De nem csak magunkért könyörgünk, hanem szeretteinkért, családtagjainkért, de könyörgünk minden emberért, szükséget szenvedőkért, betegekért, távozó félben levőkért, s majd ha ránk kerül a sor, légy velünk, hordozz minket.

Könyörgünk a teremtett világért, magyar hazánkért, nemzetünkért, légy hozzánk irgalmas, hogy minimum a Himnuszunkat átéljük, és így tudjuk kérni, Urunk, áld meg hazánkat. Őrizd meg békében, adj neki, azaz nekünk gyarapodást, és világosítsd meg azok szívét, lelkét, értelmét, akikre ezt az országot bíztad, hallgasd meg könyörgésünket, egyenként is, a ki nem mondott imádságokat is, és most arra kérünk még, szenteld meg a szent asztalodhoz való járulásukat, és ajándékozz meg lelki megújulással, és kérünk hallgasd meg imádságunkat, amikor együtt közösen így imádkozunk: MI Atyánk…

S. D. G.

Ribár János