2015

Salamon Izrael 3. királya, Dávid fia, a Dávidi dinasztia második uralkodója volt. Ő az első izraeli király, aki nem képességei alapján, hanem dinasztikus trónutódlás következtében lett király, megszilárdítva a dávidi dinasztiát Izrael trónján. A vele kapcsolatos történeteket olvashatjuk a Szentírásban, ezekben a napokban a Bibliaolvasó Kalauz vezetését követve.

Ha Dávidot, mint az egységes zsidó állam megteremtőjét tartjuk számon, akkor Salamonról, mint az államszervezet kiépítőjéről kell szólnunk.

Salamon volt az, aki a Dávidi hódításokat készpénzre váltotta, aki megteremtette az izraeli ipart-bányászatot, aki házasságaival, békét teremtett a környező népekkel, akinek idején soha nem látott építkezések történtek.

Ő volt az, aki az izraeli kereskedelemnek rangot adott az egész akkor ismert világon.

Ő volt, aki felismerte, noha nem volt hadvezér, hogy a harci kocsik, amelyeket Dávid még elvetett mennyire alkalmasak egy ország védelmére. 

Utoljára, de nem utolsósorban Ő volt az, aki a Templomot felépíttette Jeruzsálemben. Azt a templomot, amely a zsidóság első temploma volt, és amelyet nem építhetett fel apja, Dávid. Azt a templomot, amely több száz éven át, lerombolásáig Izrael egyedüli legitim kultuszhelye volt. Fiatalon került a trónra, és így kézenfekvő a kérdés: vajon, hogy tudta összefogni ezt az államot? Honnan volt mindehhez- fiatal fejjel is látása, érzéke, bölcsessége? Honnan kapta mindehhez a tehetséget, az erőt?

Azt hiszem mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, hogy vajon ha három kívánságunkat teljesítené egy mesebeli jótündér, akkor mi lenne az a három. Hirtelen nem is tudnánk válaszolni. Legfontosabbak között bizonnyal ott szerepelne az egészség, a pénz, a boldogság, a hosszú élet, nagy utazások, szép autók, és ki tudja még mi minden.

Az sem mindegy, hogy ki az, aki kívánhat. Bizonnyal más a fontos egy kisgyermeknek, más egy fiatalnak, egy családapa, vagy egy családanya kérése ismét csak másra vonatkozna, és megint mást kérne egy idősödő nagymama, vagy nagyapa, aki már élete delén túl tekint erre a földi pályára.

A gyermek tán valami fantasztikus, menő játékot kérne, a fiatal sikert, lehetőséget, a szülők számára a gyermekek lennének a kérések középpontjába, míg az idősebbek, visszatekintve életükre talán azt kérnék, ami elmaradt, amit másképp tennének, persze ott is fontos helyen állna családjuk, unokáik szeretete.

De térjünk vissza a mesék világából életünkhöz, a mindennapokhoz, hiszen az a történet, amit hallottunk a Szentírásból ott is páratlan elbeszélés. Az Úristen megkérdezi Salamont, Izrael harmadik királyát, aki Krisztus előtt a X. században uralkodott, hogy : „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked!”

Óriási lehetőséget kapott Dávid Fia, Salamon azon a Gibeoni éjszakán. Kérhet valamit, egyet az Úrtól és megadja neki. Mit is mondhatna erre egy király. Biztosan sok sok gondolat cikázott végig a fejében. Kérjen hatalmas hadsereget, amellyel birodalmat hozhat létre, kérjen gazdagságot, amivel hatalmát mutassa, kérjen hosszú életet, hogy legyen ideje felépíteni országát olyanná, amilyennek szeretné? Bizony nem volt könnyű helyzetben.

Azt hiszem mi sem lennénk abban. Egyet kérhetnénk, de hát van számtalan dolog, ami fontos lenne, hogy is lehet abból egyet kiválasztani! Mi lehetne az az egy, ami a legjobb? Ilyenkor az ember talán azt kívánná legszívesebben, hogy minden kívánsága teljesüljön, de azt nem lehet kérni. Egyet kell az élet dolgai közül.

Salamon,  Isten kérdésére, hogy mit szeretne Tőle kapni, ezt felelte: "Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között!"

Sok minden kiderül e mondatból:

1. Salamon először is tisztában van, hogy Ő szolga. Milyen furcsa kettősség! Király, de szolga. A földön, élet és halál ura, mégis szolga. Isten akaratából, az ő rendelésére került a trónra, és nem saját tehetségének köszönhetően. Isten és ember viszonylatában Ő csak szolga lehet. Azt hiszem, hogy ezzel nagyon kevés uralkodó-miniszterelnök-köztársasági elnök, polgármester, volt és van így. Mert, ha az ember elér egy pozíciót, bekerül egy mókuskerékbe, akkor nincs megállás. Régebbi korokban istenkirályként, ma pedig szinte megközelíthetetlen emberként uralkodnak, és nem vesznek tudomást arról, hogy minden hatalom forrása Isten. Így van ez sok vezérigazgatónál, de sokszor kisebb beosztású embereknél is, olyanoknál is, akiknek esetleg néhány ember felett adatik egy kis hatalom. A hatalom a legtöbb embert elkorcsosítja.. néhány éve beszélgettem édesapámmal, arról, hogy miért változik meg a legtöbb ember, ha hatalomra kerül. A választ nem tudta, ám azt mondta, hogy nagyon érdemes lenne elkapni azt a pillanatot, amikor elindul az ember, hogy megközelíthetetlen uralkodóvá váljék. Némelyek beleszeretnek  a hatalomba, képtelenek lemondani róla, és közben mérhetetlen rombolást végeznek, mert már nem szolgának tartják magukat. Elfelejtik, hogy minden hatalom forrása Isten. Salamon nem felejtette el ezt, és ez mutatja szinte kivételes alázatosságát. És jó nekünk is tudnunk ezt, nincs hatalom mástól, csak Istentől, mi pedig, bármilyen pozícióban is vagyunk, csak szolgák vagyunk.

2. Ezen túlmenően Salamon jól kért, azaz jó dolgot kért Istentől. Nem hatalmat, erőt, vagyont, hosszú életet, hanem bölcs szívet. 100 emberből 99 ilyen helyzetben nem ezt kérné. Sok mindent többre értékelne, mint a bölcs szív.  Milyen a bölcs szív? Salamon megfogalmazza: amely engedelmes az Úr irányába, és amely ennek következményeként különbséget tud tenni jó és rossz között.

Az Ószövetségben a Példabeszédek könyve elején ott áll, hogy Salamonnak Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédei. És itt árulja el a titkát nekünk, mikor azt mondja: a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.

Az Istenbe vetett hit, az ő akaratára való figyelés, ez volt amit kérése nyomán megkapott Salamon az Úrtól. A bölcsesség egyenlő az istenfélelemmel.

Bölcs ember az, aki tudja, hogy élete a Mindenható Úr kezében van. Aki tudja, hogy az élet szépségei az Úr áldásai, és aki tudja, hogy bajában, nyomorúságában Isten ott áll mellette. Aki tudja, hogy ez a földi élet múlandó, sok minden elszáll egyik pillanatról a másikra, elszáll az ifjúság, megfakul a szépség, megőszül a haj, el kell engedni szeretteink kezét, elmúlik az egészség, de Isten változhatatlanul ott van mellettünk mindig. Ott van ebben az életben, és ott van velünk odaát is, mikor Hozzá tér lelkünk. Ebben állt Salamon bölcsességének titka, ez volt számára az Úr ajándéka.

Isten pedig nemcsak ezt, hanem még a fentebb említett dolgokat is, mintegy ráadásként megadja neki. Így lehet biblikus módon sikeres valaki! Ez a siker egyedüli forrása! Istenhez fordulni, és tőle kérni! Azonban nem lehet bármit kérni. Illetve lehet, csak nem érdemes. Néhány hónappal ezelőtt egy istentiszteleten beszéltem arról, hogy csak olyan imádságaink legyenek, amelyek méltók Istenhez. Imádságainkat Jézus Krisztus gyűjti egybe, és helyezi el az Atya lábainál. Tegyük hát bele bizalommal a mi kívánságainkat is az Ő átszegezett kezébe. Abba a kézbe, amelyet miattunk, helyettünk és érettünk szegeztek át. Azonban vigyázzunk, mert csak olyan kívánságokról lehet szó, amelyek abba az átszegezett kézbe beleillenek. Salamon tudta, hogy mit kérhet, és mit nem érdemes kérnie. Tudta, hogy egy király számára melyek az igazán szükséges és fontos dolgok, melyek lényegesek, és melyek lényegtelenek. És csak a lényegesre koncentrál, nem pedig a lényegtelenekre. nem vakítja el az uralkodás fénye, sem a gazdagság kísértése.

3. Mi vajon hogy vagyunk ezzel a dologgal?   A mi imáink vajon miről szólnak? Miért könyörgünk? Mi az, ami lényeges a mi számunkra? Mi az ami fontos? Mit várunk Istentől? Salamon engedelmes szívet kért, és mindent megkapott. Összecseng e tény Jézus szavával: "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és minden egyéb ráadásként megadatik nektek." Salamont is ez tette naggyá. Mi is viszonyuljunk így, a minket körülvevő világ kísértéseihez, vakító ragyogásához, és soha ne vegyük le szemünket az üdvösség útjáról. És tudjunk mi is,  Salamonhoz hasonlóan, alázatosan és jól kérni imáinkban. Ámen

Juhász András