2015

Szeretett Testvéreim!

Igazán meghökkentőek ezek a jézusi szavak! Rögtön az jut az ember eszébe, hogy akkor most mindezzel felülírja a Szentírás szavait Jézus? Akkor már nem igaz, hogy Ő a Békesség Fejedelme? És egyáltalán hogy fér ez össze az Isten Fiának azzal a kijelentésével, hogy: „az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.” Érvényesek maradnak ezek?

A válasz megnyugtató, mert érvényesek maradnak, és a látszat ellenére nem is állnak ellentétben egymással. Úgy van ez, hogy Jézus gondolatai sokszor meglepnek, annyira eltérőek a mieinktől. Bennem is ott motoszkált, hogy mi is ez, milyen békességről, és milyen harcról van itt szó?

Hát egyáltalán nem olyanról, amit úgy általában az ember elvárna. Nem olyan harcról és ellenségeskedésről van itt szó, mint amit a világban tapasztalhatunk. Nem azokról a konfliktusokról beszél, amelyek az Isten iránt engedetlenné vált, megromlott természetünkből következnek.

Akkor miről is van szó?  Igénk a 12 apostol kiküldetésekor hangzott el. Jézus nekik adott útmutatása ez. Hiszen eljön az idő, amikor majd el kell szakadniuk a Mestertől, és önállóan kell hirdetniük Isten országát. Jézus felkészíti őket mindarra, ami várható.

És tudjuk jól a történelemből, is – de lehet, hogy élettapasztalatunkból is -, hogy az Istenről tett vallástétel, Jézus képviselete konfliktust, összeütközést szül azzal a világgal, amelyik még nem ismeri Őt. Jézus tudta, hogy ez az ellentét, ez az elutasító, vagy támadó reakció a világ részéről elkerülhetetlen.

És ez az Ige sajnos félreérthető, félremagyarázható: sokan és sokféleképpen próbálták meg a harcaikat, konfliktusaikat igazolni ezekkel a szavakkal. Haszonszerzést, hatalomszerzést, értelmetlen erőszakot próbáltak palástolni úgy, hogy Jézus szavait elferdítve használták és idézték. Sajnos ahhoz nagyon ért az ember, hogy az Isten kiforgatott szavaival próbálja legalizálni saját önös anyagi, politikai, hatalmi céljait.

 De Jézusnak nincs köze a mi gyarló, emberi érdekeinkből támadt harcainkhoz; nincs köze a világ harcaihoz. Tehát egyáltalán nem erről van itt szó.

Jézus lelkülete ütközik a világgal – erről van szó ebben az Igében. Ha az Ő megjelenése ütközés a világgal, akkor az Ő követőinek megjelenése is ütközés a világgal. Ebben a harcban van része azoknak, akik Őt követik.

Lehet ez összeütközés az óemberünkkel: sok dologról meglátjuk, hogy nem olyan fontosak és jók, mint amilyennek gondoltuk őket, hanem értéktelenek, lényegtelenek, esetleg hátráltatóak. És olyan dolgok lesznek fontosak, melyeket eddig nem tartottunk annak. Mindez összeütközés magunkkal, a világ lelkületével.

És lehet ez összeütközés a legbensőségesebb, legfontosabb kapcsolatainkban. Ezekben mérettetik meg leginkább a hit! Jézus jól tudja, hogy sokszor milyen felületes dolog a mi úgynevezett békességünk – tudja jól, hogy mennyi megalkuvás és képmutatás jár vele. Amikor nyugtalanság van a szívünkben, akkor el akarjuk hitetni másokkal, de legfőképpen magunkkal, hogy békességünk van.

Az Jézus célja, hogy Érte feláldozzuk ezt a kétes értékű békességet. Hiszen Ő nem akar elszakítani a szeretteinktől, nem akar elvenni jó dolgokat az életünkből. Jézus és a Szentírás arra tanít, hogy tiszteljük minden emberi kapcsolatunkat, de azt is világossá teszi, hogy meg kell tagadnunk a kapcsolatunkat minden emberrel, aki Krisztus vetélytársává akar lenni az életünkben. Ezt tudnia kell Krisztus minden követőjének, és le kell vonnia a következtetéseket.

Ha valaki jobban kötődik valaki máshoz, mint Jézushoz, az előbb-utóbb el fog szakadni Tőle. Az megáll a keskeny úton, elkezd mérlegelni, kételkedni, hezitálni, őrlődni, végül letér arról. Elszakad Jézustól.

Aki viszont képes megmaradni Jézussal, és nem mérlegelget, nem őrlődik, nem helyez másokat Elé, az képes lesz egyre több területet odaadni Jézusnak az életéből. Akkor képes lesz az óembere ellen érdemben harcolni.

Aki Krisztust akarja követni, az előbb-utóbb összeütközésbe kerül addigi életmódjával, mindazokkal, amelyek egész lényét, életét meghatározták, vagy megkötözték. A régi természete beállítottságaival, indulataival, céljaival, harcaival. Olyan dolgokkal, melyekre sorban nemet kell mondani, ha át akarja engedni élete felett az irányítást Jézusnak.

Az óember ekképpen való megöldöklése nem egy békés folyamat, nem megy egyik napról a másikra, hanem sok harccal, küzdelemmel, gyötrődéssel jár. És Jézus ezt előre meg is mondta, mikor arról beszélt, hogy: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.” Jól tudta, hogy ez mennyi erőfeszítéssel, vívódással jár – de éppen ezekben akar minket megerősíteni, hogy tudjunk ezekben a harcainkban is Tőle kérni erőt, segítséget. Hogy tudjuk, jó úton járunk, és meglesz az eredménye a mi harcainknak.

Az óembernek meg kell halnia, hogy mondhassuk mi is Pál apostollal együtt: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Így Ő lesz az, akihez viszonyulok, aki meghatározza a célkitűzéseimet, indulataimat, emberi kapcsolataimat, döntéseimet.   Harccal jár szép lassan átengedni kezemből az irányítást Neki. Ennek az önátadásnak az egyik legszebb példája a vértanúk halála. Ha kellett, meghaltak Jézusért, a hitükért. Pedig a kivégzés előtt megkérdezték őket utoljára: megtagadod-e a hitedet? És ők ezzel, hogy elvesztették életüket, valójában megtartották. Aki el tudott menni idáig, az megtalálta az életét, viszonzásul azért, hogy előzőleg már feladta az élethez való jogát Jézus Krisztusért.

Ma nem ilyen időket élünk, nem kell az életünket feláldozni érte, de el kell ismernünk, hogy Jézusnak joga van az életünkre, még akkor is, ha ezzel szembe kerülünk a legközelebbi szeretteinkkel.

De egyvalamit tudnunk kell. Jézus is harcolt, és harcol értünk. Miért is? Azt tudjuk, hisszük és valljuk, hogy végül minden Istennel szembeni lázadás, ami gonosz, ami bűn, végül pusztulásra ítéltetik. Hiszen ezek nem maradhatnak meg Isten szentségével, tisztaságával, igazságával szemben. Isten ugyan eltörölhetné ezeket egy szavával. De nem teszi, mert Ő harcol, felveszi a küzdelmet. Jézus Krisztusban is harcolt értünk, miattunk.

Ha Isten igazságához, tisztaságához mérjük az emberi nemzetet, akkor ahhoz képest nekünk mindnyájunknak a gonosszal, a szennyessel együtt el kellene tűnnünk. Hiszen – ahogyan mindenki a bűneset óta – mi is a bűn hatalma alá születtünk. És ha az abszolút igaz és tiszta, bűn nélküli Istenhez méretnénk, akkor mindenkinek vesznie kellene.

Hát ezért vállalta el helyettünk a bűnünk következményét a Megváltó. Mint egy kezes, kifizette a büntetést helyettünk – ahol az egyetlen fizetőeszköz: az élet.

Mivel mi testben élünk, ezért Jézus ideiglenesen letette isteni dicsőségét és felvette a testet, hogy a mi hadszínterünkön vegye fel a fegyvert – de ez nagyon lényeges: hogy nem a mi fegyvereinket. Nem a mi eszközeinket, nem a mi lelkületünket. A mi hadszínterünkre lépett, hogy legyőzze az ellenségünket. Testet öltött, ide jött a körülményeink közé, hogy győzzön értünk és helyettünk. Hiszen azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa, és minket, pedig megbékéltessen az Istennel. „… a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53,5)

Tehát az egész megváltás, az értünk hozott isteni áldozat, az egész értünk vívott harc nem isteni színjáték, nem hiábavalóság, hanem igenis komoly dolog, ami a legnagyobb áldozattal járt. Jézus nem a könnyebbik utat választotta!

És ez az értünk eljött, minket az életénél is jobban szerető Jézus kéri azt, hogy Ő lehessen az első a mi szívünkben. Hát lehet erre jó szívvel nemet mondani? Nem azt kéri, hogy gyűlöljük egymást, a szeretteinket, hanem azt, hogy Ő legyen az első.

Nekünk késznek kell lennünk megküzdeni az óemberünkkel, vagy másokkal, akik Jézus helyére, az elsőségre törnek az életünkben. Jézus sokat tett értünk! Mi vajon képesek vagyunk Érte küzdeni, ha kell, és Érte megváltozni?

Adja Isten, hogy tudjunk Jézusért cselekedni, ha arra indít az Ő Szentlelke, és hogy Jézusé legyen a főhely a mi szívünkben. Ámen.

Lovász Adrienn