2015

Szerettem volna folytatni október végén, a reformáció hetében elkezdett sorozatunkat, a Bibliai reformátorok sorozatot, amelynek egyik alkalmán Adrienn lelkésznő szólt Gedeonról. Szerettem volna egy másik bibliai reformátort reflektorfénybe állítani, de az események elsodorták szándékomat… Gedeonról szeretnék szólni ismét, csak éppen egészen más oldalról bemutatva Őt, és egy fogalmat, amely sajnálatos módon, nagyon eltorzult jelentéssel került elő a hétvégén újra.

 Szent háború! Ha e szóösszetételt halljuk, szinte biztos, hogy első hallásra nem tudunk mit kezdeni vele. Hogy lehet egy olyan cselekmény szent, azaz az Istentől indított, általa elvárt, amely emberek elpusztításával függ össze? Még inkább súlyossá teszi a kérdés megítélését, ha arra gondolunk, hogy ma mit jelent az embereknek e szó: azonnal beugrik az iszlám vallás szent háborúja, a dzsihád. Látjuk szinte magunk előtt az öngyilkos merénylőket, amint egy zsúfolt piacon felrobbantják magukat, a WTC ikertornyaiba repülő két utasszállítót, az emberrablásokat.

És, sajnos november 13. óta eszünkbe jut Párizs..Amelyet úgy tartanak már most számon, mint Európa szeptember 11-ét…Az esztelen mészárlás, ahol stadion mellett, étteremben, a nyílt utcán, szórakozóhelyen, koncerten emberek százai lettek áldozatai egy őrült eszmének.

Vagy eszünkbe jutnak a keresztes háborúk, ahol a kereszt jele alatt irtottak ki százezreket, válaszként pedig a félhold előrenyomulása Európa szívéig, amit csak derék eleink állítottak meg.

Vagy a vallásháborúk, ahol Isten nevében vezényeltek tüzet a szemben álló seregek egymásra.

Ez lenne a szent háború? Erről beszél a Biblia?

Mit mondhatunk a szent háborúról? Az ókor minden háborúja gyakorlatilag szent háború volt, mivel a hadbavonuláshoz az istenség hozzájárulását kérték. A harcot áldozat kísérte, és mivel a győzelmet az istenek adták, ezért a zsákmány egy része őket illette meg. Szűkebb értelemben a görögök azokat a háborúnak nevezték szent háborúnak, amelyet a Delphi liga folytatott Apolló megsértői ellen.

A mohamedánnak hitbeli kötelessége volt a fegyveres harc, a hit terjesztése érdekében.

Az ilyen szent háború értelmezés Izrael népétől távol áll. A háború azért szent Izrael számára, mert egy része az életnek, annak az életnek, amelynek kizárólagos ura az Isten. Izrael ugyanis nem a hitéért, hanem a létéért harcolt.  Gyakorlatilag Izrael létének háborúi, a honfoglalás korában, és az azt követő századokban szent háborúk voltak, egészen addig a korig, amíg el nem világiasodott a nép. Innentől kezdve hódító háborúk, gyilkos harcok.

Kik ellen harcoltak? Azok ellen harcolt Izrael népe, akiknek léte a bűnre csábította őket. Azok ellen, akik újra és újra eltérítették e népet Isten útjáról. Összefoglalva: a létükért, de a bűn ellen harcoltak.

Mit tudunk a részletekről? A felfegyverzett nép Isten népe volt. Harcbaszállás előtt áldozatot mutattak be.

A hadba szállt népre tiltások és rendelkezések vonatkoztak: rituálisan tiszták, azaz szentek voltak, szexuális önmegtartóztatás és az alkohol fogyasztásának tilalma jellemezte őket – hogy csak arra koncentráljanak, amire épp akkor kellett.

Nagyon radikális, azaz gyökeres módon harcoltak a hadiátok harcmodorát gyakorolva, hisz ki kellett irtaniuk mindenkit és mindent, amely ellenséges volt Isten és az ő számukra.

Isten láthatólag is jelen volt, a Szövetség ládája által, ám nem lehetett befolyásolni a láda által, hogy harcoljon értük.

Sok alkalommal előfordult, hogy Isten harcolt értük, a természet erőit is felhasználva, az ellenség haderejét megzavarva.

Mit tanulhatunk ebből?

1. Ma is zajlik a szent háború, egyéni életünk szintjén, és gyülekezetünk, egyházunk szintjén is. Fegyvereink mások, de zajlik a küzdelem. Fegyvereink a Lélek fegyverzetei. Ma is vannak ugyanis olyan erők, törekvések, amelyek Isten útjáról szeretnének minket eltéríteni, amelyeknek céljuk, hogy kísértésbe kerülve elbukjunk.

Szeretett testvérem!

Tudod, hogy mi jelent számodra kísértést? Úgy gondolom, hogy igen! Tudod, hogy mi az, ami el akar téged tántorítani Istentől? Úgy hiszem, hogy igen! Ezen dolgok, ezen erők ellen van küzdelmed! Ezek ellen kell harcolnod! Mindannyiunk számára vannak ilyen dolgok: hogy ne magunkról beszéljek első körben: egy alkoholistának a pohár ellen van küzdelme, egy kábítószeresnek a tű, a fű ellen. De menjünk egy kicsit közelebb magunkhoz! Istennek kedves, az Ő útja szerint való az, amikor gyűlölködünk, amikor szeretetlenség uralkodik rajtunk, amikor a másik embert mocskoljuk, róla pletykálkodunk, amikor semmibe vesszük a másik érdekeit, amikor irigyek vagyunk, amikor önző módon magunk körül pörgünk? Kedves az Istennek, amikor a másik léte ellen törünk, amikor a békétlenség uralkodik el rajtunk, családjainkon? Folytassam? Nem folytatom, mindenki folytassa magában a felsorolást, és tudni fogja, hogy mi ellen kell szent háborút vívnia.

2. Ahogy azt elmondtam, e küzdelemben vannak fegyvereink. Így ír erről a harcról Pál apostol az Efézusi levélben: ”Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben! Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalma ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen…”. A következő fegyvereket kaptuk: az  igazságszeretet öve, a megigazulás páncélja, a békesség saruja, a hit pajzsa, üdvösség sisakja, és a lélek kardja, amely az Isten beszéde. Feltűnt? Csupa védekező fegyver, egy kivételtől eltekintve: a lélek kardja, amely Isten igéjét jelenti. Ez az egy támadó fegyverünk van, de ezt is úgy kell forgatnunk, hogy azzal használjunk magunknak éppúgy, mint a másik embernek!

3. A mi lelki szent háborúnk ugyanúgy radikális, gyökeres küzdelem, mint a választott nép szent háborúi voltak. Nem lehetett akkor egy kicsit legyőzni az ellenséget, és aztán futni hagyni, mert az összeszedte magát, és még nagyobb sereggel tért vissza. Bőven olvashatunk erre példákat a Bibliában, amikor a választott nép vezetői, például Saul vagy Akháb nem gyakorolták következetesen, gyökerekig hatolóan a háború szabályait. Az ellenség visszatért, és a pusztítás még nagyobb volt! A bűn ellen való küzdelmünknek ma is radikálisnak kell lennie!

A teljes bűn ellen fel kell vennünk a harcot, ami minket pusztít és öl. Nem csak kiválasztott bűnök ellen, hanem a teljes bűn ellen. Nem lehet azt sem tennünk, hogy egyes bűnökkel szakítunk, vagy egy kicsit kevesebbet igyekszünk vétkezni: az olyan, mintha nyitva hagynánk egy ajtót, és a bűn lélektanából következően az egyik bűn vonzza a másikat. Teljes, gyökeres szakításra van szükségünk, nem csak tisztulgatásokra!

4. A szent háború nem csak a nép háborúja volt, hanem egyben Isten háborúja is. Ahogy elmondtam, Isten is harcolt az övéivel – az övéiért.

Ez a számunkra azt jelenti, hogy e lelki harcunkat nem egyedül kell megvívnunk, nem magányos harcosok vagyunk, akik magukra utaltak, hanem Isten is harcol velünk, értünk. Ez a győzelem kulcsa! Egyedül, a legjobb szándékaink ellenére is reménytelen lenne a küzdelem, de vele győzelmet aratunk! Egy szép énekünk megfogalmazza ezt: „Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk. De küzd értünk a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk!” Így legyen, ámen

Juhász András