2015

Virágvasárnapot ünnepel ma a keresztyénség nyugati része. Virágvasárnapot, amely a nagyhét kapuja. Jézus szenvedése itt kezd kézzel fogható formát ölteni. Két jelentős esemény köré csoportosulnak e nap történései: a dicsőséges, de félreértett bevonulás és templom megtisztítása köré.

Ma, a templomtisztítás története alapján szeretnék bizonyságot tenni köztetek.

Érdekes, hogy János evangéliumának nem a végén található e történet, hanem messiási működésének kezdetén. János, aki a többi evangélistával ellentétben nem Jézus élete kronológiában gondolkodik, hanem a Krisztus esemény teológiai oldalát mutatja meg, más sorrendet ír evangéliumában több helyen le, mint a többi evangélista. Számára ugyanis nem a hogyan a kifejezetten fontos, hanem a miért. Ezért kerül János evangéliumában az első történetek közé ez a történet, tudatos szerkesztői munka következtében, tudatosan, és átgondoltan. Hogy miért? Arra még majd visszatérek. Minket azonban érdekeljen most a hogyan és a miért is! Ezért is gondoltam úgy, hogy a templomtisztítás eseményeit vizsgáljuk meg minden oldalról, hogy teljesebb képet alkothassuk, jobban értsük Jézus tettét, és, hogy ma ez milyen üzenetet hordoz számunkra!

1. Az általunk ismert Jézus képpel szinte összeegyeztethetetlen képet látunk magunk előtt, haragvó, indulatos Jézust, aki kötélből ostort fonva kihajtja az árusokat a templomból. Mi általában a szelíd, önmagát megüresítő Úrra gondolunk, ha Jézust magunk elé igyekszünk idézni, és nem olyan valakire, aki képes indulatos tettekre is!

Mi az oka haragjának? Ő ebben is annyira más mint mi…Mi az estek döntő többségében magunk miatt haragszunk, ha bántanak, megaláznak, ha ellenünk törnek. Jézus azonban az Isten ügye miatt haragszik. Mennyire más harag ez, mint a mi haragvásunk! Vajon szoktunk Isten ügye miatt felháborodni, ha azt látjuk, hogy nem úgy képviseltetik ebben a világban, mint kellene, az egyház, a gyülekezetek hibáit látva, és legyen igazán kellemtelen, a saját, egyéni bűneinket látva? Szoktunk-e akkor felháborodni, ha azt látjuk, hogy isten nevét otromba módon szidják, káromolják, vagy kifinomult módon, nagyon tudatosan gyalázzák? Bánt bennünket, drága testvérek, ha Isten ügye ebben a világban egyházon kívül, vagy belül hátrányt szenved? Van-e bennünk szent harag, vagy csak a magunk kis ügyei miatt haragszunk, dühöngünk?

2. Jézus a két evangélium részletben szól arról, hogy mivé tették a templomot Márknál ezt olvashatjuk: Atyám házát rablók, vagy ahogy Károlynál olvassuk latrok barlangjává tettétek. – Mi a latrok barlangja? A kort ismerve, ez egy hely, ahová a rablók visszatérhetnek egy jól vagy rosszul sikerült rablás, gyilkosság, rajtaütés azaz istentelenség után. Ott megpihenhetnek, feltöltődnek, sebeiket elláthatják, revitalizálódnak a következő gonoszság előtt…

Mit jelent ez lefordítva? Mire használjuk mi a templomot? Egy hétnek van 168 órája. ebből egy órát eltöltünk ez Istennek szentelt helyen. És a többi 167? Ezek az órák vajon hogyan telnek el? Békességben? Szeretetben? Isten és ember szeretetében? Krisztusi alázatban? Vagy, valami egészen másról szól, a többi 167? Na, ne számoljak ennyire radikálisan, vonjuk le az alvással töltött közel 56 órát,  még így is marad 111 az 1 ellenében….Szeretetlenségünk naponkénti megélése után, azt hisszük, ha itt vagyunk minden rendben van? Nincs rendben, üzeni Jézus templomtisztítása, ugyanis a templom az imádság háza, nem rablók barlangja. Ha itt vagyunk, Isten Igéjével feltöltekezünk, az ige átmossa szívünket, gondolatainkat, kimenve innen nem folytathatjuk tovább úgy, ahogy előtte éltünk…Erről is szól e történet…

3. Jánosnál azt olvassuk: kalmárok házává tettétek a templomot! Mit jelent ez, és hogyan kerülnek a pénzváltók és állatok árusai a templomba? A templom pénztárába csak tiszta pénz kerülhetett be. Olyan pénz, amelyen egyetlen uralkodónak a képe sem volt, vagy bálványként tisztelt istené, a kiábrázolás tilalma miatt. Ezért a pénzváltók, átváltották arra a pénzre a mindenhonnan érkező zarándokok pénzét, amely már alkalmas volt a templomadó megfizetésére, természetesen a mindenkori pénzváltókhoz hasonlóan ebből jól megélve.

Az állatok árusai is fontos feladatot láttak el! Az áldozat bemutatásához szükséges állatokat árulták. A zarándokok közül sokan, sok száz, olykor ezer kilométerekről is utaztak, az állatokat nem tudták elhozni, így helyben kellett megvásárolják azokat.

Pénzváltók és állatárusok…szent pénz, és áldozat. Jó dolgok önmagukban, mi a baj akkor velük?  Az, hogy e dolgok nincsenek a helyükön. az árusok ugyanis a pogányok udvarán árusítottak, azon a helyen, ahol a pogányoknak lehetett volna hallgatni az igehirdetéseket! Elfoglalják a pogányok udvarát, elzárva előlük Isten megismerésének  lehetőségét, és azon a helyen ahol Isten tiszteletéről kellene szólni mindennek, a pénz imádata háttérbe szorítja ezt!  Jézus kifejezi tettével azt is, hogy Izrael szereptévesztésben van, és szükség van lelki megújulására, szükség van, hogy az istentisztelet helyére kerüljön, valamint arról is szól e tett, hogy Jézus a pogányoknak is megváltója.

4. Azt is olvassuk az evangéliumi tudósításban, hogy a  Templomon át vittek korsókat, edényeket némelyek, és ebben is megakadályozta Jézus az így viselkedőket. Miért? Egyrészt a törvény tiltotta, hogy a templomot ilyen célra igénybe vegye valaki, másrészt – gondoljuk végig, hogy mekkora tiszteletlenség, ha valaki átjáró háznak használja a templomot!  Azonnal eszembe jutnak azok a turisták, akik egy-egy istentiszteleten megjelennek, mert számukra nem egyéb a templom, mint egy turisztikai látványosság. Bizonyos templomokban, különösen nagyobbakban, mint a Dóm, vagy a Debreceni Nagytemplom, már táblákkal kell az istentisztelet alatti bóklászást megállítani! De, ne csak a turistákra gondoljunk, hanem azokra is, akik lelki értelemben csak áthaladnak a templomon. Egy keresztelőn, egy esküvőn, akik csak konfirmációi fogadalmat tesznek, aztán eltűnnek, akikkel sokszor sajnos csak temetésen találkozunk. Átjáró ház…amikor kell, átmegyek rajta, amikor kell, használom.

5. Bizonyságtételem elején már megemlítettem, hogy Jézus indulataiban is mennyire más, mint mi. Kicsit nézzük meg jobban Jézus indulatos, vagy indulatosnak tűnő cselekvését. Azt olvashatjuk, hogy kötélből ostort font, és kihajtotta a kufárokat a templomból. Eszembe jut, egy történet, amit egy kedves fiatal asszonytestvér osztott meg velem. Egy alkalommal a kamasz fia annyira feldühítette, hogy indulatában végigvert rajta. Aztán, pár nappal később találkozott lelkigondozójával, akinek elmondta az esetet, kicsit büszkén magára, még annyit hozzátett, hogy Jézus is tett ilyet, indulatból hajtotta ki a kufárokat a templomból. A lelkigondozó rámosolygott, és annyit kérdezett: „És, te is megfontad előtte az ostort?” Majd elmondta, hogy egy ostor megfonása kötélből még gyakorlott embernek is egy óra munka. Azaz, Jézus nem hirtelen indulattól vezéreltetve verte ki az árusokat a templomból, hanem leült, megfonta az ostort, és utána. Hideg fővel. Nem tudjuk mit tett az ostor megfonása közben, de szerintem imádkozott, mint életének oly sok pillanatában! Imádkozott, és átgondolta, hogy mit fog tenni. Hagyott időt magának.

Elgondolkoztam, hogy mennyivel jobb lenne egy-egy családban a gyermekek nevelése, ha nem indulatból kiabálnánk rá az agyunkra menő kamaszkára, vagy vernénk rá az értetlen kicsi fenekére, hanem megfonnánk a magunk ostorát, lehet, hogy mire megfonnánk, rájönnénk nem is kell használnunk, vagy éppen nem úgy, ahogy eredetileg gondoltuk?

Milyen jó lenne családi otthonainkban, szeretteinkkel való kommunikációban, ha előbb elcsendesednénk, imádkoznánk, egy-egy olyan élethelyzetben, amely megháborítja a lelkünket, és csak utána szólnánk?

Mi lenne, ha azt a módszert tudnánk gyakorolni munkahelyeinken, főnökkel vagy beosztottal, munkatárssal?

Higgyétek el testvéreim, ez nem a gyávaság, hanem az igazi bátorság útja, amikor nem az indulataink uralkodnak el rajtunk, hanem mi uraljuk azokat!

6. És végezetre, itt  térnék vissza János evangéliumának szerkesztéséhez. Miért került Jánosnál az evangélium elejére ez a történet? Azért, mert a megtisztulásnak Isten házán kell elkezdődnie…

Mi az Isten háza? A templom, de átvitt értelemben mi magunk vagyunk azok, Isten temploma, épülete, nekünk kell megtisztulnunk, elvetve a bűnt magunktól. Ehhez kérjük Jézus megtisztító erejét.

Ne mások megtisztításán gondolkodjunk, mások bűneit méricskéljük, hanem halljuk meg Istenünk megszólító szavát, és vessünk el életünkből minden olyan bűnt, amely nem kedves Jézus szemében. Ámen

Juhász András