2015

A mai alkalommal, immár harmadszorra, folytatjuk „ÉS” sorozatunkat. Ezeken az alkalmakon olyan emberek lelki arcát igyekszünk megfesteni, akiket valamilyen okból együtt említ a Biblia, akik valamiért összetartoznak.

A sorozat nyitó alkalmán Jézus két női tanítványáról, Máriáról, és testvéréről  Mártáról szólt az igehirdetés, az ő Jézushoz fűződő nagyon különleges kapcsolatuk által mélyülhettünk el Isten Igéjében.

A következő alkalmon, a felnőtt konfirmáció vasárnapján Pál és az ifjú Timótheus kapcsolatáról szóltam. Egy hitben előrébb járó, és egy ifjú testvéri kapcsolatáról.

Az elmúlt két alkalommal tehát olyan emberek kerültek elénk, akik istenfélő életükkel, Krisztushoz kapcsolódó pozitív gondolkodásukkal, cselekedetükkel, azaz életükkel  állnak példaként előttünk!

Ma, negatív példákat szeretnék bemutatni, mert tudjuk jól, hogy a negatív példa is példa, és ebből is lehet tanulni! Figyeljünk két olyan ember életére, akiket Jézus ellenességük köt össze, és egyben már húsvétra, az ünnepkörre is készítsük lelkünket, így ismerkedjünk meg most jobban Heródessel, és Pilátussal!

Heródes, a nagypéntek egyik legkülönösebb szereplője. Egy olyan valaki, akinek lelki arca különösebb nehézség nélkül vázolható a passiótörténetből, de akár a Keresztelő Jánossal kapcsolatos történetekből is.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni, azt mondanám: Heródes annak a tipikus emberi viselkedésnek képviselője, amikor valaki tudja, hogy mi a jó, és mégsem azt cselekszi. Gyengeségből? Egyéni érdekekből? Befolyásoltságból adódóan? Heródesnél mindhárom tétel igaz.

Heródes, teljes nevén Heródes Antipász nagy Heródes legfiatalabb fia volt, aki 34 éve ült Jézus elítélésekor már Galilea negyedes fejedelmeként (tetrarchaként) a trónon. Rossz hírű uralkodó volt, aki rossz hírét feleségének, Heródiásnak köszönhette. Heródiás, eredetileg Heródes testvérének, Fülöpnek volt asszonya, ám Heródes elcsábította tőle. Ezt a viszonyt Keresztelő János keményen ostorozta, és ez a bátor fellépés okozta végül Izrael utolsó prófétájának, Jézus útkészítőjének halálát is. Heródiás ugyanis addig mesterkedett, míg Heródesnél el nem érte azt, hogy Jánost kivégezzék.

Heródes, alapvetően Isten Igéjére nyitott ember volt. Keresztelő Jánost szívesen hallgatta, a lánglelkű próféta szava megérintette lelkét, ám ahhoz már nem volt elég erős, hogy meg is védje őt felesége bosszújától.

Példaként áll előttünk, negatív példaként, mint egy olyan ember, akit megérint az ige, de nem akar igazi, gyökeres változást életében, ezért nem enged Isten szavának. Hallgatja, de nem cselekszi azt! Int is ez a viselkedés bennünket, amikor azt érezzük, Isten megszólít, tudjuk, hogy mit akar az életünkkel, merre akar vezetni, és mi mégis mát utat választunk!

Bár, Pilátussal kapcsolatban mondja azt a népi bölcsesség, amikor valaki véletlenül kerül egy számára kellemetlen helyzetbe, hogy „belekerült, mint Pilátus a Credoba”, Heródes szerepes is legalább ennyire véletlenszerű Jézus perében, mint Pilátusé.

Pilátus, aki Júdea helytartója, szintén régi bútordarab az államigazgatásban! Hihetetlenül cinikus, korrupt, de éleseszű római hivatalnok. Seianus és Tiberius alatt csinált karriert, így dörzsölt, a dolgokat jól átlátó, mindig jól lavírozó embert ismerhetünk meg személyében. Jézus politikai perében is ügyesen játsza a „húzd meg, ereszd meg” taktikát, és végül látszólag érintetlenül, mosva kezeit kerül ki a kényes helyzetből! Személye azonban, amikor az államrend megdöntéséért és gyilkosságért halálra ítélt Barbbást engedi el a nép kedvéért, míg az általa is ártatlannak tartott Jézust kivégezteti, az államhatalmat, annak működését járatja le totálisan! Tulajdonképpen, ahogy Karl Barth mondta, a mindenkori Pilátusok személyében az állam saját létalapjától fosztja meg magát! Azt az államot, amelynek védőjéül rendeltetett, azt az államot gyalázza meg!

Tulajdonképpen Pilátus már korábban, itt a politikai per ezen pontján már halálra ítélhette volna Jézust, ám taktikai okokból ezt először nem vállalta fel. Amikor Jézust kihallgatja, akkor ugyanis megtudja, hogy Jézus galileai származású.

Ekkor, átküldi Galilea urához, Heródeshez.

Erre több oka volt Pilátusnak, amelyek közül az első, az időnyerés, és a felelősség áthárítása másra.

Bizonyos írásmagyarázók szerint ez is egyike Pilátus mentési kísérleteinek, amellyel Jézust meg akarja menteni.

Ám, még valami magyarázza Pilátus magatartását, amelyre a felolvasott igerész utolsó verse rámutat: Pilátus és Heródes haragban voltak, és e gesztussal – ítélkezzen Heródes – békülésre indítja Heródest.

Heródesnek minden oka megvolt a haragra: Pilátus katonái az előző év páskájakor, az ünnepre érkező galileai zarándokokat mészároltak le, teljesen jogtalanul, és ok nélkül kegyetlenkedve. A gyilkosság, az esztelen és ok nélküli mészárlás annyira komoly indulatokat korbácsolt, hogy még Jézusnak is felteszik a kérdést, miért történt meg ez? Ahogy elmesélik Jézusnak a történetet, olyan mészárlást vittek végbe Pilátus katonái, hogy az áldozatra vitt állatok vére keveredett az áldozók vérével. Heródes ezt, országa és királysága, valamint a törvények súlyos megsértéseként értelmezte – tegyük hozzá, teljesen jogosan!

Ezen okokból került Heródes elé Jézus, aki ekkor már távolról ugyan, de egyre növekvő érdeklődéssel szemlélte Jézus tevékenységét. Jézus annyiból volt számára érdekesebb, mint Keresztelő János, hogy Jézus nem csak tanított, hanem csodákat is tett.

Tulajdonképpen Heródes egy csodáért, amelynek tanúja lett volna, szabadon bocsátotta volna Jézust! Nagyon találónak fogalmazza meg Andrew Loyd Webber, a Jézus Krisztus szupersztár című musicalben ezt az élethelyzetet, amikor a modern korba helyezett passió egy jelenetében az uszodája melletti koktélbárban az árnyékban, napszemüvegben ülő Heródes arra bíztatja Jézust, hogy vagy változtassa a medence vizét borrá, vagy legalább járjon rajta. Csak tegyen valami csodát, csak történjen már valami, az unalmas hétköznapokon!

Heródes ezen tette egyáltalán nem elszigetelt jelenség ma sem! Ma is sokak számára csak az a Jézus létezik, aki képes csodát tenni. Csak az a valaki elfogadható, aki hatalmát azonnal megmutatja. A hallgató Jézus, a csendben lévő Isten kép már nem ilyen népszerű! Nem véletlen, hogy a nagy csinnadrattával megrendezett, látványos, gyógyító istentiszteletnek nevezett alkalmai kisebb vallási csoportoknak milyen sokakat vonzanak! És, egy elcsendesülést hirdető, a csendet felajánló imaóra lehetősége mennyivel kevesebbeknek vonzó!

Sok ember számára a csendesen, szinte észrevétlenül munkálkodó Isten képe nem vonzó. A látványos, hatalmát megmutató Isten mennyi ember számára vonzóbb! A hit próbája pedig az, ezzel szemben drága testvérek, hogy akkor mit tesz az ember, amikor Isten hallgat, amikor várnunk kell, amikor úgy érezzük, hogy nem történik semmi.

2. Heródes ezen túl, azzal, ha elengedné Jézust, a sátán akaratát cselekszi.

Akarva, vagy akaratlanul, de akarattalan báb a kísértő kezében. Általa ugyanaz a hang szólal meg, amely a kereszten függő lator szájából is szól: „ha Isten fia vagy…” Ha Ő hallgat erre a hangra, és nem vállalja a keresztet, akkor nincs megváltás, és a sátán győz, felettünk emberek felett. Ám, sem Heródes, sem Pilátus mentő kísérlete, sem a lator és a kereszt alatt állók gúnyolódása nem tántorította el Őt. Meghalt miattunk, helyettünk és érettünk a kereszten!

Ez is figyelmeztessen minket! Legyen olyan élő a kapcsolatunk az Úrral, hogy ne a sátán játékszereiként éljünk e világban, hanem Isten engedelmes munkatársaiként!

3. Egy különös mondattal zárul a Heródessal kapcsolatos bibliai tudósítás: Heródes és Pilátus barátok lettek! Összehozta őket az, hogy előzékenységüket egymás iránt kölcsönösen kimutatták, és jót nevettek, szórakoztak egy megkínzott, megalázott emberen!

Barátok lettek! Milyen különös szó e két emberrel kapcsolatban! És mennyire igaz ez is, ma is, sok emberi kapcsolatra! Barátságok épülhetnek cinkos hallgatásra, más életével való játékra, gonosz tettekre – ahogy Pilátus és Heródes barátsága is ezekre épült! És, épülhetnek szeretetre is, őszinte szeretetre, amely akkor igazán tartós, ha ezt a szeretet Isten szeretetében „fürösztjük meg”. Ha, Krisztus is jelen van a kapcsolatban.

Szeretett Testvéreim!

Lehet választani!

Mindkettő lehet tartós – hiszen a gonoszság is , a közös érdek is összetarthat egy barátságot, vagy bármilyen emberi kapcsolatot, de az alap, amire épül eldönti azt, hogy mennyire értékes, az örökkévalóság szemszögéből!

Könyörögjünk ma azért is, hogy barátságaink tiszták, az Isten szemében kedvesek lehessenek! Ámen

Juhász András