2015

Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm azt mondta: a pünkösd már csak az igazán hívők ünnepe. Ezt a mondatot lehet pozitívan, és negatívan is értelmezni.

Miért? Mert valóban ez az az ünnepünk, amely még nem üzletiesedett el, nem ferdült el az ünnep értelme. A mondat azonban azt is jelenti azonban, hogy az emberek többsége nem érti az ünnep lényegét, nem lett igazán ünneppé a többség számára a pünkösd.

 Mi is a pünkösd? A Szentlélek kitöltetésének ünnepe, ahogy a felolvasott igevers is rámutat, ez az a nap, amikor megígért Vigasztaló megérkezett a világba.

A Szentlelket a Szentírás nevezi pártfogónak, tanítónak, vigasztalónak, az igazság, az erő és józanság lelkének. Ma, a Lélekről, mint vigasztalóról szeretnék szólni

Arról, hogy mit jelent a Lélek vigasztaló munkája, és miért is van szükségünk vigasztalóra.

1. Az az élethelyzet, ahol Jézus a Vigasztalót ígéri övéinek, nagycsütörtök éjjele. Jézus, tudja, hogy még néhány óra, és a kereszten meg kell halnia, tanítványai pedig reménytelenül egyedül maradnak majd nélküle. De, nem csak erre gondol, hanem a mennybemenetel utáni tanítványi magányosságra is.

Az ígéret azonban nem csak a 12 tanítványnak szólt, hanem megszólít bennünket is!

Az az út, amely a menny felé vezet, ugyanis nem könnyű út. Földi utunk tulajdonképpen egy zarándokút, amelyen a szívünk oly gyakran megtelik félelmekkel, kétségekkel, szomorúsággal, reménytelenséggel. Olyan Urunk van, aki azonban nem vesz ki bennünket a bűn által megrontott világból, hanem itt akar megőrizni bennünket. Úgy, hogy a próbatételekből nem von ki, hanem a próbatételek közepette vigasztal bennünket.

Mikor van szükségünk vigasztalásra?

Úgy gondolom, hogy minden olyan élethelyzetben, amikor a környezetünk, a világ hatása erősebb a mennyei hatásoknál.

Olyan Istenünk van, aki tudja, hogy a hívő szívnek is vannak nehéz pillanatai, sötét órái. Tudja, hogy az Ő útján olykor elbukunk-elesünk.

2. Hogyan vigasztal a Lélek? Úgy, hogy nagyon szeret! A szenvedő embert nagyon kell szeretni! Ez az egyetlen magatartásforma, amely a testi-lelki szenvedést enyhíti! Nem véletlenül mondta azt Jób a próbatételek idején barátainak, hogy „baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, még ha elhagyta is az Úr útját”.

Az Ő szeretete állandóan körülvesz bennünket! Míg az emberek a vigasztaló szavak után elmennek, és magunkra hagynak, hiszen nem maradhatnak testben és lélekben állandóan mellettünk - és mi sem maradhatunk állandóan szenvedő testvéreink betegágya mellett - a Lélek marad! Jézus ezt ígérte ugyanis: a Lélek veletek marad mindörökké!

Akkor sem hagy el, ha nehezen tudok megvigasztalódni, akkor sem fordul el tőlem, ha hátat fordítok neki, akkor is gyógyító orvosként fordul felém, ha az általa kínált orvosságot először nem akarom elfogadni.

A Lélek megmarad fáradhatatlan vigasztalónak, nem fárad bele bűneinkbe, és panaszainkba!

Vigasztaló munkája azért is hatékony, mert tudja a szomorúságunk, a levertségünk okát. Tudja, hogy hol fáj, mi a bajok gyökere, és nem csak tüneti kezelést nyújt, hanem a bajok forrását kezeli!

3. Csodálatosan gazdag-változatos módon vigasztal bennünket Isten Szentlelke!

Sokszor úgy vigasztal, hogy megváltoztatja azt az élethelyzetet, amelyben vagyunk. Egyik pillanatról a másikra, szinte varázsütésre enyhül a fájdalom, csillapodik a kín. ezek azok a csodák, amelyek körülvesznek bennünket, de csak akkor látjuk meg, ha nyitottak vagyunk rájuk! Ha mondjuk, a betegségre gondolunk, amely oly sokszor nyomorít bennünket, hány alkalommal tapasztalhattuk már ezt meg?

Máskor úgy vigasztal, hogy engem változtat meg! A látásmódomat, az érzéseimet, a gondolataimat. Hogy változhat meg látásmódunk? Úgy, hogy bepillantást enged a láthatatlanba, és az, amit kijelent nekünk, reménységgel tölt el! Vígasztal úgy is, hogy erőt ad. Amikor érezzük, azt, mit így fogalmaz meg a Szentírás: erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja!

Ha a hosszabb igeszakaszra tekintünk, Ezékiel próféta könyvének 37. részére, akkor láthatjuk e csodát, a gyakorlatban. Izrael, a választott nép, történelmének mélypontján, idegenek közt, fogságban él. A száraz csontok, a csatamező temetetlen halottai, azt jelképezik, hogy nincs boldog jövő, nincs lehetőség arra, hogy hazájukba visszatérjenek,  már a reménységük is elveszett!

Általában a csontok felől nézzük ezt a történetet, és a Lélek megelevenítő munkáját látjuk a történeten keresztül.

De, nézzük most a próféta szemszögéből! Az, hogy bepillanthat a Lélek munkájába, AZ vigasztalja Őt. Reménytelen helyzet, száraz csontok, pusztulás.

Csontokkal teli völgy! Olyan ez a kép, mint a mai világunk, és egyben olyan, mint a magyar valóság.  És, olyan ez a kép, mint sokszor a mi életünk!

Félelem légkör,e amely az Iszlám állam térnyerése és ténykedése miatt ellepi lassan az egész földet, polgárháborúk, gyűlölet szerte a világon! Gazdasági válság, álságos politikai játszmák külhonban és itthon egyaránt, szegénység, munkanélküliség, közbiztonság helyett közbizonytalanság, vesztegetés, etnikai villongások. Széthulló családok, széthulló és fogyó nemzet! Betegség, gyász, levertség, magány – az egyéni élet szintjén.

Lehet-e tovább látni ezeknél? Van más lehetőség? Van- e jövőnk?

A Lélek által igen!

És, ha Ő egyen-egyenként megérinti életünket, vigasztaló jelenlétével körülvesz bennünket, akkor megváltozik életünk. Reménytelenségünk helyére remény költözik, boldogtalanságunk boldogsággá változik, lelki szemeink megnyílnak, megerősödik hitünk, ez pedig kihat szűkebb, majd tágabb környezetünkre is! Imádkozzunk ezért…

Juhász András