2015

Szeretett Testvéreim!

Múlt héten tartottuk meg tavaszi evangelizációnkat, és Istennek hála, estére-estére nagyon sokan vettünk részt rajta. A magam részéről elmondhatom, hogy számomra nagyon építőek voltak szolgatársam igehirdetései. Ahogy még jobban elmélyültem Krisztus fájdalmasan csodálatos váltságában, és rádöbbentem pontosan 1 héttel ezelőtt, itt, a templomban, hogy miénk az örök élet ajándéka, óriási boldogsággal töltött el; új erőt adott és új lendületet a hétköznapokban.

Miután eltelik egy-egy evangelizáció, amikor napokon keresztül Isten hozzánk szóló Igéjét hallgatjuk, vajon mi történik utána? Valóban életek változnak meg; emberi hitek erősödnek meg és többen leszünk a templomban? Egy-egy bizonyságtételnek, vagy igehirdetésnek vajon milyen hatása van a mi életünkben?

Azért foglalkoztat a kérdés, mert felolvasott történetünkben is valami hasonló történik. A Genezáret tó partján áll Jézus, egyszer csak sokaság gyűlik köré. És Ő hirdeti az Isten Országát. Aztán mi történik? Szétszélednek. Utána már csak Simon Péterről és a Zebedeus fiakról beszél Lukács.

Kicsit olyan érzésem van, hogy gyakran mi is szétszéledünk egy-egy igei alkalom után. Rohanunk haza az ebédhez, a családhoz, a gondokhoz, megoldásra váró feladatokhoz…

Pedig olyan nagyon jó volt az Isten közelében lenni! Olyan jó hallani az Ő bátorítását! Olyan jó tudni, hogy Hozzá minden nehézségben lehet fordulni! Olyan jó oda kuporogni Jézus lábaihoz, még ha csak jelképesen is!

Miután a sokaság eltávozott, egyfajta meghittség alakult ki Jézus és későbbi tanítványai között. Eltűnt a gyülekezet, de megmaradt a személyesség a Mester és a tanítványok között.

Jézus utasítására vetette ki hálóját újra Simon, pedig egész éjszaka fáradoztak, de nem fogtak semmit. Simon azonban engedelmeskedett. Olyan sok halat fogtak, hogy szakadoztak hálóik. Mindezt annak hatására, hogy Jézus mondta: „Evezz a mélyre!”.

Szeretett Testvéreim! Pontosan ezt szeretné Isten megvalósítani a mi életünkben is! Nem elégszik meg egy-egy istentiszteleten eltöltött órával, vagy egy 5 perces Biblia olvasással! Mert ezek azt eredményezik, hogy ideig-óráig felfrissülünk lelkileg, de aztán amikor problémáink hasítanak belénk, akkor már nem emlékszünk semmire, amit hallottunk, vagy olvastunk…

„Evezz a mélyre!” – Ismerd meg Istent még jobban, hiszen Ő annyi áldást akar neked adni, amelytől szakadozni kezd életed hálója! Tölts Vele még több időt; beszélgess Vele és tedd fel Neki a kérdéseidet, hiszen ki tudná jobban a dolgokat, mint az, Aki a világ Teremtője és Fenntartója?!

Isten nem azt akarja, hogy csak akkor örüljön a lelked, amikor itt ülsz, az istentiszteleten. Ő képes téged hétközben is megörvendeztetni, csak észre kell venned az apró csodáit!

Isten nem azt akarja, hogy egy mélyen elmondott imádság szavai hitegessenek téged, hogy ’Isten majd csak teljesíti’… A rendszeres beszélgetés Istennel, az állhatatos imaélet képes téged formálni, miközben nem csak Életed Adóját ismered meg, hanem saját magadat is!

Isten nem azt akarja, hogy értetlen sorokat olvass néha-néha, több ezer év távlatából! Ő azt akarja, hogy újbóli próbálkozásaid során átéld, hogy nem csak te olvasol Valakiről, hanem ez a könyv benned is képes olvasni! Szembesít azzal, aki vagy! Ezek a betűk csak holt betűk maradnak addig, amíg nem kéred, hogy a Szentlélek Isten elevenítse meg azokat, és akkor beszélni kezdenek hozzád!

„Evezz a mélyre!” – Ahogyan Simon Péterék megtapasztalták a gazdag áldást, úgy megtapasztalhatod te is, ha nem csak felületesen foglalkozol az Isten dolgaival!

Isten meg akar ajándékozni téged figyelmével, szeretetével, bűnbocsátó kegyelmével és áldásaival. Az ajándék csak akkor a tied, ha átveszed, elfogadod azt… Ez az ajándék nem csak egy héten egy órára szól. Tied lehet életed minden pillanatában!

Nagy a veszély, hogy az ember legtöbbször a parton marad, és nem evez beljebb, mert kint biztonságosabb. Ha a parton maradunk, az azt jelenti, hogy meghallgatjuk a szép szavakat, és megyünk vissza abba a közegbe, ahol semmi változás nem történt. Megyünk vissza a gondokhoz, problémákhoz, nehézségekhez, kísértésekhez…

De ha kockáztatunk, és elhagyjuk a partot, és beljebb evezünk, ott a lehetőség, hogy valami olyanra lelünk, amire a partról aligha! Simon –bár egész éjszaka halászott a társaival, nem sok eredménnyel- mégis engedelmeskedett Jézus szavára. Jézus ott és akkor is csodát tett.

Vajon nem vágyunk mi is arra, hogy a mi életünkben is csodát tegyen? Milyen sok völgyben járunk napról napra, és mennyire vágyunk magaslatokon járni, és csak a boldogságban szárnyalni, de nem tudjuk, hogyan hagyhatjuk el a völgyet?!

Szeretett Testvéreim! Egy kis kockáztatással. Lehet, hogy a völgyben nem lehet akkorát esni, mint a magaslatokon. Lehet, a parton nem lehet belefulladni a tengerbe, mint a kellős közepén. DE: miért nem merjük megkockáztatni, ha Isten Gondviselő és hatalmas Isten?!

Lehet, azt mondod: de nem is ismerem igazán ezt az Istent… Hogyan lehet valakit megismerni? Ha közeledsz felé. Ha megszólítod; érdeklődsz felőle; időt töltesz vele… Ha a parton maradsz, csak feltűnik előtted egyszer-egyszer Jézus alakja/személye, de nem lesz lehetőséged megismerni Őt. Ha a mélyre evezel, és megszólítod Őt; érdeklődsz Felőle és időt töltesz Vele, akkor bemutatkozik neked, személyesen!

De sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy valakivel megismerkedtem, és egyáltalán nem volt szimpatikus. Amikor aztán többet beszélgettünk, és több időt töltöttünk együtt, akkor viszont elszégyelltem magam, hogy azt az embert nem ismertem, és mégis rosszat mondtam róla…

Mielőtt bármit is mondanál a Szentháromság Istenről, előbb ismerd meg Őt! Hogyan is szól az Ige? „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok!” (Jk 4, 8a).

S ha már a közeledést említettem, hadd mondjam el, hogy Isten már lépett egy nagyot feléd, közeledett hozzád! Amikor Jézus Krisztusban eljött erre a földre, és az emberlét minden nyűgjét-baját magára vette, miközben megmutatta, hogy hogyan tarthat ki az ember Isten mellett úgy, hogy közben mások csúfolják, leköpik, megverik, és elítélik…

Jézus mindezeket elviselte. Nem könnyedén, hiszen földi életében folyamatosan kísértette a sátán…ahogy minket is újra és újra rávesz a rosszra. Megtapasztalta a gyász érzését…ahogy mi is életünk során többször megállunk egy-egy szerettünk ravatala mellett. Átélte, hogy milyen is társadalmilag kitaszítottnak lenni…mi is oly sokszor szembesülünk azzal, hogy vagy társadalmunk elvárásainak, vagy számunkra fontos embereknek nem vagyunk elég jók…

És Jézus azt is tudja, milyen, amikor leköpnek; arcul vernek; beléd rúgnak; megostoroznak…mert végig csinálta. Lehet, hogy téged csak a szavak ostoroznak vagy mulasztásokkal rugdosnak, de mindezeket oda viheted, a golgotai kereszt alá! S ha már oda járulsz először, vagy sokadjára, lásd meg, hogy el van készítve ott neked egy ajándék, mely az örök élet ajándéka. Átveheted, tied lehet, csak menj el oda érte!

Szeretett Testvéreim! Ha valaki eljut a golgotai keresztig, és meglátja, szívvel megérti, hogy mit tett Isten értünk, az már azt jelenti, hogy az illető mélyre evezett… Ámen.

Lovász Adrienn