2015

Isten kegyelméből immár negyedik alkalommal tarthatunk gyermekeink számára hittanos hetet, itt a gyülekezetben napközis jelleggel. Jövő héten minden eddiginél több, közel 50 gyermek lesz majd együtt, hogy Isten országának titkaival ismerkedjen. A hét tematikája is köréjük épül: gyermekek a Bibliában, Bibliai gyermekek. Hétfőn, a nyitóalkalmon a gyermek Józsefről lesz szó, és nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a gyermekeknek a Biblia alapján bemutassam őt. Amikor újra olvastam a vele kapcsolatos történeteket, készülve a hétre, akkor találtam meg ezt a néhány verset, bár inkább azt hiszem, az igeversek találtak meg engem.

Érdekes, és megerősítő, hogy néhány nap múlva a Bibliaolvasó Kalauz alapján is olvassuk e történetet, amely inkább történetfolyam, vagy nevezzük családregénynek, amely rengeteg tanulságot és tanítást hordoz.

Alapigénk egy nagycsalád történetéhez vezet el bennünket, Jákóbhoz és gyermekeihez. A család mindannyiunk számára nagyon sokat jelent, legyen az kicsi, vagy nagy, egy olyan szeretetközösség, amelyben telnek mindennapjaink. Olyan közösség, amelyet összetart az otthon melege. És milyen jó, ha azt tudjuk róla elmondani, hogy szeretetközösség. Ha távol van tőle a békétlenség, a féltkenység, az önzés és a gőg.

Jákób családjáról sok minden elmondható, de az, hogy szeretetben éltek volna együtt, az sajnos nem. Volt neki egy fia, József, akit minden fiánál jobban szeretett, és ez volt e családban az a gond, amely megmérgezte a közösséget. Azt olvastuk a Szentírásból, hogy azért szerette jobban őt, mint a többi fiát, mert már idős korában született. Megadta neki az Úr, hogy öreg korában is örvendezhetett egy újszülöttnek. De úgy látszik ez az öröm elhomályosította szemét, mert nem tudott ugyanolyan szeretettel, figyelemmel lenni többi gyermeke felé. Jákób bálványozva szerette a kedves feleségtől született gyermeket, és ezt éreztette a többi gyermekével is. (tarka ruha- Egyiptomban találtak egy sírt, amelyben a falakon festmények voltak, és az egyik festményen egy férfi található tarka ruhában, a törzsfő. Jákób azzal, hogy gyermekei közül Józsefnek adta a tarka ruhát, még életében kifejezte azt, hogy utódja, a törzsfő József lesz a testvérek dolgoznak, József nem).

József pedig az atya támogatását maga mögött tudva még tovább rontott a helyzeten. Azt olvashatjuk, hogy József rossz híreket hordott apjuknak testvéreiről, akik ezért meggyűlölték őt. Álljunk meg ezen a ponton, és gondolkozzunk el ezen a mondaton: ”Rossz híreket hordott.”

Mik lehettek ezek a rossz hírek? A későbbi lapokról kiderül, hogy nem volt nehéz ezekről a nem könnyű természetű emberekről rosszat mondani (kegyetlenek, hazugok, szeretetlenek, lusták, indulatosak voltak, és lehet még folytatni a sort). Mégsem ez a lényeges, hanem az, hogy hordta, továbbadta ezeket a híreket, heccelte az öreg édesapát, a testvérei ellen hangolta, jól és kellőképpen befeketítette a hátteret, hogy ebből a háttérből annál inkább előragyogjon. Másként is állhatott volna testvéreihez. A testvérek gyűlölete így félig meddig jogos, már ha lehet gyűlölet jogos. Rossz híreket hordott, és nem jó dolgokat mesélt. Megtehette volna ezt is, hiszen testvéreiben voltak jó dolgok is. Megbeszélhette volna testvéreivel azt, amit látott, és ő mégis a legegyszerűbb utat választotta: árulkodott testvéreire. Nem követte a szeretet útját, amiről az tanítja az Ige: a szeretet mindent elfedez!

Szeretett testvérek!

Vajon mi hogy élünk? Ha nem tudunk vagy nem akarunk valakiről valami jót mondani, akkor mondjuk róla a rosszat? Egyáltalán mondunk jót a másikról vagy csak a rosszat terjesztjük előszeretettel? Látunk-e jót a másikban, vagy csak a negatívumokat vesszük észre? Jó lenne, ha a felolvasott Ige alapján a nyelv bűneiről, konkrétan a másik sározásáról, befeketítéséről, a „rossz hír hordásáról” el tudnánk gondolkodni. Olyan hiba, bűn ez, amelyben mindannyian vétkesek vagyunk.

(Jakab 3., súlyos konfliktusokhoz vezet ez a magatartás, anglikán pap a szószéken-nyelv)

Ha nem tudunk jót mondani valakiről, akkor inkább hallgatunk?

Próbálunk-e jót találni valakiben? Vagy megelégszünk azzal, hogy első, második, sokadik látásra milyennek tűnik az a másik? Egyszerűbb a rosszat vinni- hozni, mint a jót? Nem nehéz a másikban rosszat találni, hiszen nincsen igaz ember, egy sem. Próbáljuk meg inkább a jót keresni a másikban, és a másik jó hírét kelteni ebben a világban! Dolgozzunk rajta, győzzük le ebben önmagunkat!

Jákób tehát finoman szólva is megetette azt, amitől minden szülő retteg, kivételezve Józseffel, elrontotta a gyermekek nevelését. Igaz évszázadokkal későbbi az efézusi levél intése, mégis ráillik a helyzetre, ahogy meg lehetett volna oldani azt: „Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr tanítása és intése szerint”

Sok példát láthatunk az életben arra, hogy egy szülő bizony ma is, különbséget tesz gyermekei között. Mondjuk ki: nem egyformán szereti őket.

Az egyiknek valamilyen oknál fogva többet ad, mint a másiknak.

Az egyiket szívesen fogadja a másikat kevésbé.

Az egyiket minden eszközzel magához kötné, a másikat látni sem akarja.

Az egyiknek kevesebbet enged, a másiknak többet.

És, most nem arról beszélek, amikor egy-egy gyerek érez így, mert magának szeretné tudni a szülő teljes figyelmét, szeretetét, hanem amikor ez tényleg megvalósul! Szomorú dolog ez, kedves testvérek, mert ahol előfordul ilyen, az arról tanúskodik, hogy a szeretet nem tud mindent elfedezni - ahogy szeretethimnusz írja. Mert bizonyára az ilyen eltávolodásoknak oka van.

És ahol nem áll helyre a szeretetközösség, az azt jelenti, hogy ott a szívekben sérelmek vannak.

Nem tudott szülő a gyermekének, vagy gyermek a szülőjének megbocsátani. Tanítson minket ma arra alapigénk, hogy mindent tegyünk meg azért, hogy szép és békés családi életünk legyen. Tudjuk a múlt sérelmeit elfelejteni, tudjunk odaállni szeretteink elé, és azt mondani, hogy ne haragudj. Tegyük meg mi az első lépést, még ha nem is nekünk kéne, mert lesz talán majd olyan idő, amikor sajnálni fogjuk, hogy nem cselekedtünk.

Jákób családjának életében ez a kivételezés, József „túlszeretése”, szomorúságot hozott. Azt olvastuk, hogy a testvérei jó szót sem tudtak hozzá szólni. Lehet, hogy nekik megvolt az okuk erre, hisz látták, hogy apjuk megkülönbözteti Józsefet a testvérek között. Sajnos ez a gyűlölet nem merült ki ebben, hogy nem volt egy kedves szavuk hozzá. Ismerhetjük József történetét, miszerint a testvérek kútba dobják őt, majd eladják rabszolgának Egyiptomba.

De, álljunk meg ennél a kifejezésnél egy kicsit, hogy jó szót sem bírtak hozzá szólni  Mi tudunk-e egymáshoz jó szót szólni, kedves testvérek?

Maradjunk még mindig a családon belül.

Hány feleség panaszkodhatna, hogy hozzá nincs kedves szava a párjának. Ő dolgozik, megtesz mindent, de nem kap egy pár jó szót sem hitvesétől.

Vagy hány szülő sóhajthatna így fel, akik felnevelték tisztességgel gyermekeiket, de egy jó szót sem kapnak érte.

Hány nagyszülő sóhajthat fel magányában, nem kapok egy jó szót sem?

Ha nekünk megadta az Úr, hogy jó szóval fordulnak felénk kedveseink, szeretteink, legyünk érte hálásak. És imádkozzunk azokért a családokért, ahol ezt nélkülöznie kell a családtagoknak. „Jó szót sem bírtak hozzá szólni”- vajon nekünk sikerül-e a másik emberhez így odafordulni, jó szóval, kedvességgel, figyelmességgel?

Sokszor nem várnak tőlünk mást az emberek, csak ezt kedves testvérek. És ha mi istenfélő embereknek tartjuk magunkat, akkor így kellene élni a mindennapjainkat. Jó szóval odafordulni egymás felé. A másikban nem a hibát keresve, nem azzal az indulattal, hogy mit tett rosszul, nem felemlegetve esetleges sérelmeinket, hanem figyelmesen odafordulni egymáshoz.

Talán a testvérek is átélték már, hogy valaki kedvesen érdeklődött hogy létük felől. Ugye milyen jól esett. Amióta gyermekeim vannak,  sokan megkérdezik tőlem, hogy hogy vannak a gyerekek? Olyanok is, akiket alig ismerek, de mégis ez a néhány kedves szó a szívemig elér. Lelkipásztorként én is megpróbálok mindig jó szóval jönni a testvérek közé, nemcsak a hirdetett igében, hanem a hétköznapi találkozásokban is, remélem többször sikerül, mint ahányszor nem.

 Adja meg az Úr, hogy így legyen a mi gyülekezetünk is egy nagy szeretetközösséggé, amelynek a tagjai jót is tudnak szólni egymáshoz. Talán éppen ez különböztet meg minket a világ fiaitól.

Végül kedves testvérek, szólnunk kell Valakiről, aki tudott személyválogatás nélkül szeretni. Aki úgyanúgy szerette a bűnös vámszedőt, mint az őt kedvesen fogadó testvérpárt: Mártát és Máriát. Jézus Krisztus volt az, akinek szeretete elfedezte a bűnt, a rossz cselekedeteket, aki nem nézte, hogy valaki bűnös-e, megbántott-e, érdemli-e, hogy szeressék. Éppen az Újszövetségben olvashatjuk a szeretet parancsát: Szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat. Ezt kéri tőlünk a mi mennyei Atyánk, aki egyszülött Fiát adta értünk keresztre. Nem érdemünk szerint kapjuk mi sem tőle ezt a nagy szeretetet, hanem kegyelméből. A golgotai keresztre tekintve talán könnyek gyűlnek a szemünkbe, mert Jézus értünk halt ott meg, de örülhetünk is, mert ezzel Isten azt mutatta meg, hogy aki hisz őbenne, az nem fog elveszni, hanem örök élete lesz.

Kedves testvérek, Jákób és gyermekei példájából tanulva jusson mindig eszünkbe, hogy családi boldogságunknak egyik záloga az, ha egyformán tudjuk szeretni azokat, akiket az Isten mellénk rendelt. Éljük meg a szeretet nagy parancsát magán és közösségi életünkben egyaránt. Így lehetünk boldog gyermekek, boldog szülők, nagyszülők, gyülekezeti tagok, boldog istenfélő emberek. Ámen.

Juhász András