2015

Az új esztendők első napjaiban az ember mindig kérdésekkel, bizonytalanságokkal telve, de mégis bizakodva tekint az előtte álló év elé. Nem tudjuk, hogy  mit hoz majd, de ilyenkor imádságaink azért szállnak az Úr felé, hogy őrizzen minket továbbra is, vigyázzon ránk és szeretteinkre, gyülekezetünkre, egyházunkra, népünkre-nemzetünkre és a teremtett mindenségre.

Szívünkben sok vágy, sok terv, sok cél van, amiket szeretnénk megvalósítani 2015-ben, és valamennyien érezzük, hisszük, akik itt vagyunk ma, hogy az Úr gondviselése nélkül, féltő szeretete nélkül nem lehet áldott az előttünk lévő év sem. Imádkozunk ilyenkor, örömért, egészségért, boldogságért, a keresztyén ember megpróbálja elkérni Istentől mindazt, ami széppé teheti a ránk váró időt.

Az Úr kegyelmén, akaratán múlik, hogy kinek mit ad. Mi ezt csak kérni tudjuk, kikényszeríteni nem.

A most felolvasott ige arra tanít bennünket, mindennek ellenére, hogy mi mit tegyünk! Mi hogyan éljünk, hogyan tekintsünk az Úrra, hogyan teljenek napjaink. Függetlenül attól, hogy mit kaptunk osztályrészül.

Tudunk-e bölcs és hű szolgái lenni Mennyei Urunknak? Mit tegyünk, hogy az életünk kedves legyen mennyei Atyánk előtt?

Jézus Krisztus erről szól ebben a példázatos beszédben. Legyetek készen arra, hogy a számadás pillanata bármikor eljöhet. Bármikor visszatérhet a ház Ura a szolgákhoz, és azt mondhatja: itt vagyok, számoljatok el mindazzal, amiket rátok bíztam.

A hű szolga el tud számolni, a gonosz szolga nem. Számunkra ez az idő, életünk napjai, a most induló új év arról üzen, hogy még tovább telik a kegyelmi idő,  van időnk megvalósítani, hogy hű gyermekei legyünk Urunknak, hogy ha eljön a pillanat, akkor kedvesek legyünk számára.

De vajon mit értsünk Jézus szavai alapján, hogy hazajön a ház Ura, meg kell állni előtte és számot kell adni neki. Három dolgot szeretnék most szép sorrendben szívetekre helyezni:

1. Először is értenünk kell alatta Jézus ítéletre való eljövetelét, mert ahogyan az Ószövetség megígérte születését, ahogyan Jézus előre megmondta tanítványainak kereszthalálát és feltámadását, ugyanúgy megmondta, hogy az Ember Fia eljön, „ítélni eleveneket és holtakat”- ahogy a hitvallásban mondjuk. Isten Fia előtt meg kell állnunk a találkozás napján, és bizony számot kell adnunk életünkről. (nagyon jól megfogja Ákos a népszerű énekes egyik dala, amiben a sokak által vallott isten nélküliség gondolatára ad választ: „ Ha álom csak az élet, egyszer mindenki felébred, egy tiszta hajnalon, várja borzalom, vagy irgalom!”, majd így folytatja hitvallását, amiben az élet egyetlen értelmeként Isten megismerését látja és láttatja: „Én nem kérek mást, csak elég időt. Igazán érteni, követni Őt, aki félt és remél, és meghív, hogy láss, igazán csak időt én nem kérek mást”

2. De gondolhatunk arra az órára is, amikor eljön az időnk és letesszük földi életünket. Ezt sem ismerjük, hogy mikor, milyen körülmények között, fiatalon, vagy idősen, betelve az élettel vagy épp csak belekóstolva, de nem mindegy, hogy mit végeztünk el ebben az életben. Gondoljunk vissza, hogy éppen 10 éve, december 26-án történt az elmúlt évtizedek legsúlyosabb természeti katasztrófája, amelynek képsorai újra bejárták a világsajtót, a hatalmas szökőárra, amely megölt több mint 150000 embert. Vajon akik odamentek pihenni karácsony után, gondolták volna, hogy életük ott és akkor ér véget?

3. Harmadszor pedig igaz ez életünk minden pillanatára szeretett testvérek. Akár erre a mostanira is az Új év elején. Vajon ha most nézné az életünket,  akkor mi az amiben hűek és mi az amiben hűtlen gyermekei vagyunk. Örömmel tekint ránk éppen most, vagy szomorú a mi Urunk miattunk? És, ne higgyük azt, hogy nem szemléli életünket, annak minden pillanatában…..

Olyan ez mint a fénykép. A fénykép is az emberi élet egyetlen pillanatát, egy másodpercének a töredékét örökíti meg. Villan a vaku és amit abban a pillanatban látott rólunk a gép, azt látjuk a képen. Amikor otthon valaki utólag előveszi családja képeit- sajnos a digitális technika miatt egyre kevesebb ilyen eseményre kerül sor családi körben, akkor általában boldog pillanatokat, mosolygó szeretteit látja rajta.

Jézus is arról tanít, hogy egy pillanatban az Úr kezébe tartaná az életünkről készült felvételt, akkor mit látna rajta? Miről árulkodna életünk pillanatfelvétele? Készüljön az Krisztus visszajövetelekor, halálunk óráján, vagy most bármelyik pillanatban.

A háttér kinek- kinek adott. Az, hogy éppen öröm van a szívben, vagy talán vigasztalásra szorul az életünk inkább, hogy szeretteink vesznek körül, vagy magányosan élünk, hogy jómódban vagy szerényebb körülmények között. Nem ez a fő kérdés, ahogy egy fényképet sem a hátér miatt készítünk el.

A fő kérdés, hogy milyen hitet, milyen szívet, milyen indulatot lát az Úr. Hogyan gondolkodsz a másik emberről, a felebarátról? Alázat vagy gőg, szeretet vagy gyűlölet tölti-e ki a lelkünket. Ez nem mindegy.

Vajon akik körülöttünk élnek és ott lennének ezen a képen, ők mosolyognának e melletted, mert érzik a belőled áradó szeretetet, vagy közömbösen néznek el melletted, netán haragosan.

Úgy induljunk neki az új esztendőnek, hogy készítsünk magunkról képzeletben egy ilyen képet, és állítsuk Isten elé, állítsuk az Ige tükrébe. Most még azokat a pillanatokat éljük,  - mert az Úr adott időt, hisz új év távlatát nyitotta meg kevesebb mint 100 órával ezelőtt  előttünk, - amikor lehet változtatni. Amikor meglátva magunkat lehet bölcsebb és hűségesebb élettel élni Isten előtt. Hogy ha megkérdez, ha megvizsgál  bármikor az Úr minket, akkor hű gyermekének találtassunk.

És azt is lássuk meg szeretett testvérek, hogy ez bizony nem öncélú akarata mennyei Atyánknak. Miértünk van mindez! Isten hű gyermeke ugyanis boldog ember.

Boldog ember, mert életét Isten kezéből fogadja el, a szeretet rendezi be, alázattal és békességgel él, hitében erőt talál, vigasztalásra lel, tiszta lelkiismerettel él, szerettei és embertársai körében békességben. És a reménység, melyet táplál Istenbe vetett hite soha nemalszik ki benne, sem ez életre sem az örök életre.

Azt hiszem, ilyen életet szeretnénk valamennyien. Mennyei kincsek ezek, de ha ezekben hiányt szenvedünk, semmit nem érnek a földi kincsek, ajándékok sem.

Van egy mondás: úgy élj minden pillanatban, mintha az az utolsó lenne. Jézus ezt úgy mondja: „Azért legyetek készen ti is”. Mindig telve hittel, reménységgel és szeretettel. Rajtunk ne múljon sem az előttünk lévő évnek, sem az egész életünknek a boldogsága.

Arról tanít az Ige most az év első napjaiban, hogy így oldódik lelkünkben a sok kérdés és bizonytalanság, ha előretekintünk a 2015-ös évre. Ha Istenben bízva, hozzá imádkozva indulunk el, és ha mi is úgy élünk, hogy bármit hoz a jövő Isten és ember előtt tisztán állhatunk meg.

Így adjon valamennyiünknek az Úr boldog, békés új esztendőt! Ámen

Juhász András