2015

Szeretett Testvéreim!

Tegnap, karácsony másnapján úgy kezdtem bizonyságtételemet: Szép ünnep a karácsony! Szép ünnep, de nem csak azért, mert a családok együtt voltak; nem azért, mert finom ételeket fogyasztottunk és nem is azért, mert szép ajándékokat kaptunk. Azért nevezhetjük szép ünnepnek, mert a pompa, a díszek és a fények mellett –amit a világ sugároz minden adventben és karácsony ünnepén- rátalálhatunk egy teljesen hétköznapinak tűnő éjszakára az első szentestén.

Hétköznapi volt, mert a pásztorok ugyanúgy őrködtek a nyáj felett; az emberek fogadókban vendégeskedtek és élték mindennapi életüket. A betlehemi istálló is hétköznapi volt, mert a jószágok már-már nyugovóra tértek, akárcsak előző este. De valami felragyogott azon az első, „angyaljelenéses” éjszakán! Felragyogott az angyali üzenet: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2, 11). S felragyogott még Valaki: Az Úr Jézus Krisztus, teljesen felöltve az emberi lét földi valóságát!

Ezen a mai istentiszteleten lépjünk kicsit tovább: ma azt mondom, hogy szép ünnep a karácsony, mert nem csak 3 napig tart, hanem jelentősége és üzenete elkísér minket földi életünk végéig! Nem csupán december utolsó napjaiban örülhetünk Krisztusnak, a testet öltött Igének! Örülhetünk hétköznapjainkban is; örömeinkben is; szomorúságainkban is! Pontosan erre bíztat Pál apostol: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4, 4).

Az apostol nem hangsúlyozza, hogy csak karácsonykor örüljünk, amikor Krisztus testet öltését ünnepeljük… Pál nem azt hangsúlyozza, hogy csak húsvétkor örüljünk, amikor Krisztus legyőzte a halált… Buzdít minket, hogy örüljünk Krisztusban mindenkor!

Szeretett Testvéreim, örüljünk ma is, úgy, hogy már véget ért az ünnep. Általában legtöbben elszomorodunk az ünnep vége felé. Azért, mert a család elutazott; az idilli idő elszaladt és talán azért, mert legtöbben újra egyedül maradnak. Egyedül, magányosan a gondokkal, problémákkal, kihívásokkal, döntésekkel…

Így, az ünnep után talán még inkább felerősödik bennünk az aggodalom. Aggódunk a vizsgák miatt; a munkahelyen tornyosuló feladatok miatt. Félünk nekivágni egy új évnek, tudva, hogy dolgaink nem rendeződtek. Aggódunk a napi betevő miatt. Aggódunk amiatt, hogy lesz-e mivel ruházkodni; lesz-e kihez szólni; lesz-e valaki, akit szerethetnénk, vagy aki viszont szeret…

Még valami eszembe jutott, csupán a magam életét és aggályait vizsgálva: aggodalmaskodunk, mert életünk valamelyik részét hiányosnak érezzük, és keresünk valamit, csak eddig nem sikerült rátalálni.

Testvérek! Nem vagyunk ezzel egyedül! Emberi gyarlóságunkhoz tartozik az állandó félelem és aggódás, de Jézus jól tudta ezt! Köztudott, hogy a Szentírásban 365-ször szerepel a „Ne félj” bíztatás! Nem tudom, így van-e. Nem számoltam. Csak azt tudom, hogy amikor a félelem és túlzott aggódás eluralkodott rajtam, mindig kaptam egy olyan „Ne félj” Igét, amely erőt adott és békességgel töltött el!

Mit is mond Jézus a Hegyi Beszédben? „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6, 34). A betlehemi kisded, aki beragyogta sokak éjszakáját az első karácsonykor, mint érett, felnőtt személy, mint Messiás szeretetét és nagyságát tükrözi, hogy életünk legapróbb és leghétköznapibb részletkérdéseivel is foglalkozik!

Őt igenis érdekli, hogy mit eszünk; mit iszunk; mivel ruházkodunk; hogyan érezzük magunkat lelkileg és az is érdekli, hogy ha betegen, fájdalmak között várjuk a testi enyhülést, a gyógyulást! Azért született meg és azért élt a földön az Úr Jézus, hogy megváltson bennünket és örök életet ajándékozzon nekünk, mégsem kerülte el a figyelmét az élet materiális része sem. Amikor imádkozni tanítja övéit, hogyan is fogalmaz az Úri imádságban? „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Mt 6, 11).

Isten nem nézi le az élet ezen részét sem, sőt annyira megszenteli, hogy Ő maga is materiális formát öltött magára, amikor az Ige testté lett és köztünk lakozott. Ahol a világ a legvilágibb; ahol a föld a legföldibb; ahol az anyagiasság minden baja a legérzékenyebb, az emberi testben, ott tetszett Istennek belépni az időbe és világba.

Krisztus emberré létele azt is jelenti, hogy az ember vonatkozásában mindenféle anyagi természetű kérdés, Isten különös gondoskodásának tárgyát képezi! Isten komolyan veszi a testi életünket. De komolyan veszi a lelki életünket is!

Komolyabban már nem is lehet venni, mint úgy, hogy Isten magára veszi ezt a testet és lealacsonyodik közénk egészen addig a pontig, ahol az éhezés, a fázás, a szomjúság problémájával küzd az ember: mind testi, mind lelki értelemben! Ő jól tudja, mit jelent embernek lenni; mit jelent az, hogy „a lélek kész, de a test erőtlen”.

Csodálatos bíztatása ez Krisztusnak: „Ne aggódjatok… elég minden napnak a maga baja.” Ebből is látszik, hogy Jézus mennyire jól ismerte az emberi élet terheit, teherbíró képességét. Legtöbbször olyanokért is aggódunk, melyek nem a mai napnak a terhei. Sokszor gondolatunk és félelmünk már a holnapban jár, holott a ma is rejteget megoldásra váró nehézségeket!

Szeretett Testvéreim! Minden napra kapunk annyi erőt, mellyel küzdhetünk a mában! Gondoljunk csak a zsidó népre, amikor a pusztai vándorlás során Isten gondoskodott róluk; ételről és italról. Kaptak mannát, fürjet és Mózes Isten erejével vizet fakasztott a sziklából.

A mannából sem lehetett annak idején többet szedni, csak 1 napra valót. Ami megmaradt belőle, másnapra megolvadt, mint a jég. Minden áldott reggel újra kellett kezdeni az aznapi adag szedegetését.

S ha már a „minden reggelnél” járunk, hadd olvassam fel Jeremiás jól ismert sorait: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JerSir 3, 22-23). Ne feledjük, hogy Isten szeretete és irgalma minden reggel megújul rajtunk!

Ahogyan minden nap vétkezünk, és szükségünk van Isten megbocsátására és kegyelmére; ugyanúgy szükségünk van minden nap elején a testi-lelki megújulásra és arra a megtapasztalásra: új erőre kapunk! Pontosan erről beszél Jeremiás is! Ha szeret az Úr minket, és minden reggel megújul rajtunk az Ő irgalma: ez az Úr ne adna nekünk új erőt holnapra? „Ne aggódjatok… elég minden napnak a maga baja.”

Bár számunkra nehéz lekorlátozni aggódásainkat csak a mára, hisz mi a múlt, jelen, jövő vonzásában élünk, de ne feledjük: Istennel csak a mában beszélhetünk! Csak a mában imádkozhatunk Hozzá, és kérhetünk Tőle tanácsot és útmutatást!

A tegnap már elmúlt. A holnap még odébb van. De a mában élünk, és ma –konkretizálok- MOST VAN lehetőség az aktuális, mai akadályokkal foglalkozni, azokat elbontani, hogy akadálymentesen haladjunk tovább a holnapba.

Amikor megtapasztaljuk, hogy Isten hogyan szabadít meg bennünket napról napra, és hogyan gondoskodik csodálatos módon életünk minden területén, akkor lehet teljes az örömünk, és válhat valósággá Pál apostol mondata: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” Ámen.

Lovász Adrienn