2015

Kedves Testvérek!

Egyre közelebb és közelebb kerülünk a téli napfordulóhoz. Már délután sötét van, és reggel is hiába várjuk a hasunkra sütő napot. Ha köd lengi be a várost , még a hazautat is csak találgatni tudjuk. Az eget borító felhőtakaró alól a gyenge téli napsugár nem tud kitörni, hiába is próbálna. Éppen ezért az emberek lehangoltabbak, szomorúbbak, befelé fordulóbbak, mint bármikor máskor az év során. Gyakran látni képeslapokon, festményeken, hogy a nagy sötétségben egy kis házikó ablakából kiszűrődő fény milyen jó érzést, reménységet tud nyújtani. Már- már feledteti a körülötte levő sötétséget. A fény a földön élő élőlények nagyjából 99%-nak életfeltétele. Éppen ezért, annak hiánya beláthatatlan következményeket eredményezne. Hiába adott minden élethez szükséges feltétel, ha a fény hiányzik. Mert fény nélkül minden halott. Tudjuk jól, hogy a téli időszakban gyakrabban javasolják a vitamintabletták fogyasztását, kimondottan a D vitamin tablettákét, ugyanis ezt a vitamint a szervezet napfény hatására tudja termelni.

Mindezekből jól látható, hogy a fény hiánya az élet minden területére rá tudja nyomni a bélyegét. A sötétség azonban nem csak a körülöttünk lévő világra érvényes. Lehet sötétség a szívünkben, lehet sötétség a tetteink mögött, de lehet sötétség elménkben is. Ez a sötétség azonban nem a világosság Atyjától ered. Ez a sötétség attól van, aki a örök Vádló, aki minden módon megpróbálja az embert elszakítani Istentől. Ez a terve pedig, egy ideig nagyon sikeresnek bizonyult. Ismerjük az első elszakítás történetét, azt hiszem, ezt még az itt levő kisgyermekek is jól ismerik. Ádám és Éva Éden kertben történt engedetlenségéről van szó. Attól az alkalomtól kezdve a sötétség mindig azt leste, hogy hol tudna beférkőzni az ember életébe. Mert bár a lélek sötétségét nem lehet szemmel látni, a hatása mégis ugyan az, mint a látható sötétségnek. Lehangol, elsorvaszt, megbetegít, ha pedig teljesen elhatalmasodik, menthetetlenül elvész az ember.

Ez az állapot pedig nem túl bizalomgerjesztő állapot. A folyton leselkedő sötétséggel szemben az embernek nem volt mivel megvédenie magát. Ebben az állapotban hangzik ez az ígéret: a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot talál. Eljön az ideje annak, amikor végre lesz a sötétség ellen védekezési lehetősége az embereknek. Felmerül a kérdés, hogy mivel lehet védekezni a sötétség ellen? Mi az, ami elűzi a sötétséget? A fény. Bizony, a fény. Ezért mondja az ígéret, hogy a halál völgyének árnyékában lakókra nagy világosság ragyog. Mert a világosság elűzi a sötétséget.

De honnan jön ez a világosság? Mikor érkezik? Honnan tudják majd meg az emberek, hogy ez lesz a menekvés?

A kérdésekre a választ a lekcióban már felolvastam. Az 5. vers így ír: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”.

Megérkeztünk az advent üzenetéhez. Hiszen ez a gyermek, az a gyermek, akiről az evangéliumi történetek szólnak. Gyermek a jászolban, kinek feje felett fényes csillag ragyog. A Megváltó, kinek születését megígérte Isten az Éden bezárása után, kinek jöttét próféták prófétálták, angyalok hirdették, és az egész világ tapasztalhatta. Hiszen a bűneset, és a gyermek születése között annyi idő eltelt, hogy a sötétség elég lehetőséget, és utat talált, hogy az emberek életébe beférkőzzék. Nagy szükség volt már az Ő mennyei fényességére. Ez történt az első karácsonyon, erre készülünk mi is most, hogy a 4. adventi gyertya lángja is hirdeti annak a fénynek töredékét, mint ami eljött a lelkek számára.

Azok az emberek, akik valamilyen módon szeretnék a kereszténységet befeketíteni a mindenféle hírre fejüket felkapók szívében, előszeretettel hirdetik úton- útfélen, hogy hát nem is decemberben született Jézus, a karácsony decemberi ünneplése ilyen vagy olyan, semmiféleképp nem jószándékú indok alapján lett kispekulálva. Nem szeretnék ezzel hosszan foglalkozni. Ami számomra lényeges, hogy teljesen mindegy, miért pont december, azt leszögezhetjük, hogy semmi sem szemlélteti jobban Jézus küldetését, mint születésének (vagy születésnapjának általunk elfogadott) ideje. Amikor a sötétség a legnagyobb, amikor a szívek a leghidegebbek, akkor jön el a fény, hogy felragyogjon a Krisztus, a szabadításunk. Nem az a lényeg, hogy valós időben mikor történt, hanem az, hogy az emberek szívébe éppen akkor ért oda, amikor a leginkább elborított már mindent a sötétség. Megérkezett, és fényével örömet hozott.

S hogy ez a sok ezer éves dolog miértidőszerű napjainkban? Mi köze egy többezer éve élt prófétának a mi adventünkhöz? A világ ma is nagy sötétségben jár. Az emberszívekbe a nagybetűs Sötétség alaposan befészkelte magát. De az a világosság, amit a próféta megjósolt, és amely az első karácsonyon megszületett, az a világosság ma is ragyog. A lángja nem alszik ki soha, és aki kér ebből a lángból, elűzi a sötétséget a szívéből. Ezért vannak az adventi koszorún gyertyák. Hogy emlékeztessen minket a világ világosságának eljövetelére, aki megnyugvást, és fényességet teremt az Ő gyermekeinek életében.

Ámen