2015

Szeretett Testvéreim!

Bizonyára mindannyian ismerjük az érzést, amikor kezünk munkáját megbírálják; szavainkat kritizálják; megjelenésünket megítélik. Voltak is mindig ilyen emberek, és bizony vannak ma is. Amikor elkötelezzük magunkat valakinek, hirtelen irigyeink támadnak, és nem biztos, hogy jó néven veszik új döntésünket, esetleg új életünket.

De nehéz is volt Pál apostolnak hirdetni az evangéliumot, miután a Világ Világossága beköszöntött az életébe! Amíg meg nem érkezett a damaszkuszi útra, mennyi bűnt követett el! Üldözte a keresztyéneket, irtotta Isten egyházát, és pusztította azt. Aztán Isten beavatkozott a tarzuszi Saul életébe, és megszületik Pál! Vajon hogyan fogadhatták az emberek? Mit gondolhattak róla? Azt gondolom, hogy teljesen jogos volt a kétkedés vele szemben: az az ember akarja az evangéliumot hirdetni, aki pusztította Isten egyházát?!

 Igen! Az az ember tesz most bizonyságot Isten 3X szent nevéről, aki a bűn porából emelkedett ki, és új lappal kezdi újra az életét! Az a csodálatos ebben a leírásban, hogy megtanít minket arra, hogy Istennek tényleg semmi sem lehetetlen! Megtanít arra, hogy Isten valóban nem a bűnös életét akarja, hanem hogy éljen!

De jó nekünk, szeretett Testvérek, akik bűnösök vagyunk, hogy Isten ma is azt üzeni számunkra: így is szüksége van ránk! Akkor is, ha még nem érkeztünk meg Hozzá. Akkor is, ha félúton Felé, elbizonytalanodtunk. Akkor is, ha kicsit eltávolodtunk Tőle. Akkor is, ha már rég az Ő gyermekei vagyunk. Szüksége van ránk!

Olyan jó az a tudat, hogy akár gyermekként, akár ifjúként, vagy idősebbként sincs az az eltékozolt élet, amelyhez Isten ne hajolna le, és emelné fel! Hiszen oly sokszor érezzük azt, hogy alkalmatlanok vagyunk Isten szolgálatára… Azért, mert nehezen adjuk figyelmünket, időnket, odaszánásunkat Neki. Amikor földi terheink súlyától szenvedünk; amikor a zajongó világ lüktet a fülünkben, és keserves versenyt futunk a világgal, olyan nehezen halljuk meg Jézus szelíd szavát! Próbáljuk őt keresni, de göröngyös az út… Próbálunk mellette maradni, de sodor az élet hulláma… Próbálunk csak Rá figyelni, és mégis elterelődik figyelmünk…

Azáltal, hogy Pál bizonyságot tesz, és elmondja, hogy az evangélium nem embertől származik, hanem Krisztus kinyilatkoztatásából kapta, szavait mennyei erő járja át. Isten Szentlelke munkálkodik ott és akkor. Amikor Pál a galaták előtt áll, már nem az számít, hogy milyen volt a múltja, hanem csak a jelen a sorsdöntő! Pál hozott egy döntést, hogy Istennek szenteli az életét, és nem foglalkozott azzal, hogy embertársai megítélik őt.

Amikor Isten belép az életünkbe, már nem számít, hogy mit gondolnak rólunk az emberek. „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?” – kérdezi az apostol. Mi is tegyük fel a kérdést: embereknek akarunk tetszeni vagy az Istennek?

Az emberek bizony sok mindent látnak: látják, hogyan öltözködünk; látják, hogyan viselkedünk; látják milyen helyekre járunk; hallják szavainkat és van rálátásuk kapcsolatainkra. De az Isten is sok mindent lát: látja ki nem mondott szavainkat; látja legrejtettebb érzéseinket; látja, amikor fáj a szívünk, vagy örül a lelkünk. És még valami: azt is tudja, hogy kié a szívünk… Eszembe jut egy ószövetségi Ige: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16, 7b).

Pál tudatában volt ennek, és mit sem törődve az emberek rosszindulatával, hirdette az evangéliumot. Először is bizonyította, hogy az evangélium nem emberektől ered. Másodszor az apostol kijelentette, hogy ő nem embertől kapta az evangéliumot. Harmadszor, pedig megerősítette, hogy az evangéliumot, amit ő prédikál, nem valamilyen tanító révén vette át. Isten üzenetét egyedül Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kapta!

Beszédében fel is sorolja, hogy Isten mit tett érte.

 1. születésétől fogva kiválasztotta. Nagyon jól tudta, hogy Isten gondoskodásában születésétől fogva és egész megtéréséig tartó életében előkészítette kegyelme evangéliumának hirdetésére. 2. Isten kegyelme által elhívta Pált. Gondoljunk a damaszkuszi útra: az apostol elfogadta Isten hívását és Jézus Krisztust, mint Megváltót. Pál le is írja a Római levélben Isten megváltó munkájának sorrendjét: „akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette”. (Rm 8, 30). 3. Istennek tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát Pálban. Miután lelki vakságából megtért Saul, és Pállá lett, megtapasztalta Jézus munkáját szívében. Ennek a kijelentésnek így az lett a célja, hogy hirdesse őt a pogányok között.

Miért fontos, hogy Pál azt hangsúlyozza többször ebben az Igeszakaszban, hogy az evangélium Istentől ered? Azért, mert a keresztyén üzenet, és keresztyén hit nem épülhet emberi előfeltételekre! Nem lehet alapja az emberi értelem; és nem fogható fel objektív vagy szubjektív szellem kiteljesedésének. A keresztyén hit és tanítás CSAK az evangéliumból születhet, élhet és újulhat meg! Abból az evangéliumból, amely nem az ember alkotó képzeletének terméke, hanem Istentől eredő örömüzenet! Mert „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2, 9).

Amikor Pál találkozott a Megváltó Jézussal, és megtapasztalta segítő szeretetét, tudta, hogy Ő Az, akinek a tanítványok mondták. Nyilvánvaló lett számára, hogy Isten érdemre való tekintet, és személyválogatás nélkül bárkit visszafogad kegyelmébe! J Mindezeknek tudatában: ki lenne alkalmasabb az evangélium hirdetésére a pogányok között, mint akinek farizeusi múltja egy pillanat alatt kárnak és szemétnek bizonyult???

Kedves Testvéreim! Isten egészen másként gondolkodik, mint az emberek. Egészen másként tekint minden emberre. Ő tisztában van a múltunkkal, és ennek ellenére azon munkálkodik, hogy ma belépjen először, vagy újra az életünkbe, hogy aztán Ő legyen a jövőnk is! Ha Istennek Pál keserű múltja számított volna csupán, mint az embereknek, akkor talán soha nem jutott volna el nemcsak hozzánk, de a pogányokhoz sem az örömüzenet!

Ismét csak azt tudom mondani: az emberek sok mindent látnak, de a Teremtő Isten is sok mindent lát! Így hát ne azzal foglalkozzunk, ami a szemünk előtt van, hanem keressük Istent, és az Ő Igéjét, hogy életünkkel építhessük Isten országát már itt, e földi világban! Ámen.

Lovász Adrienn