2015

Ez a dal Ézsaiás prófétai működésének első idejéből való, amikor még jómódban élt az ország, amikor látszólag jól mentek a dolgok, amikor az ellenséges fenyegetés még nagyon távolinak tűnt.

Valószínű, hogy Ézsaiás egy szüreti ünnep alkalmával énekelhette ezt el. Olyan, mintha csak a vidám ünnepi hangulatot akarná fokozni. Az egész úgy kezdődik, mint egy szerelmes ének. "Dalt éneklek kedvesem­ről, szerelmesem szőlőjéről." Könnyed kezdet, hogy annál fájdalmasabb legyen a dal vége, és értelmezése.

Úgy beszél a próféta, mint a szőlősgazda barátja.

A gazda mindent megtett, ami a terméshez szükséges: Szőlőt telepített, felásta a földet, megtisztította kövektől, kerítést épített köré, sövényt telepített védelmére. Sőt őrtornyot is épített, borsajtót vágott a sziklába. Mindezek után joggal várta a termést. Ám olyan dolog történt, ami a természetben lehetetlen: nemes vesszők vadszőlőt ter­mettek.

A próféta, a gazda és a szőlő perében a hallgatósághoz fordul, hogy az mondja ki az ítéletet, saját magáról, de nem várja meg válaszukat. A gazda lerombolja a falakat, ezzel ki­szolgáltatottá teszi a szőlőt, mind az embereknek mind az ál­latoknak. Sőt "parancsolok a felhőknek, hogy ne adjanak rá esőt".

Ezen a ponton már látszik, hogy nem  közönséges gazdáról, és szőlőjéről van szó, hanem Istenről, és az Ő népé­ről Izraelről. Isten mindent megtett, mint egy gondos gazda: kihozta őket Egyiptomból, a szolgaság házából, vezette őket, letelepítette őket, hazát adott nekik, óvta védte őket százado­kon át, és nem várt mást, mint gyümölcsöket, azaz jócseleke­deteket, ám ehelyett a nép vadszőlőt termett - bűnökkel vála­szolt Istennek. Isten a törvény megtartására várt, és helyette a nép lábbal tiporta a Törvényt, igazságra várt és lett kiáltó gaz­ság. Izrael minden téren szembefordult Istenével: felrúgta az Isten és ember közti kapcsolatot (idegen isteneknek áldoztak, képmutatóvá tették az igaz Isten tiszteletét) és   felrúgták az ember-ember közti kapcsolatokat ( korrupció és megveszte­getés minden téren, a szegényeket elnyomták, az árvákat és özvegyeket kizsákmányolták, a súly és egyéb mértékeket meghamisították)

Mielőtt hátradőlnénk és megnyugodnánk, hogy itt nem rólunk van szó,  jó ha tudunk, és szem előtt tartunk valamit: Isten Igéje leírattatott egy adott történelmi helyzetben,m egy adott helyen, de nem csak akkor és ott volt érvényes, hanem az Ige tükrében magunkra ismerhetünk, és magunkra is kell ismerjünk! Isten Igéje a Lélek által minden napon aktuális! És, meg tud szólítani bennünket

Hitvalló eleink felismerték ezt, sőt egyenesen párhuzamot állítottak a zsidóság és a magyar nép közé. Károly Gáspár, akit sokan csak a Károly Bibliáról ismernek,  "Két könyv.az minden királyoknak jó és gonosz szerencséjüknek okairól.." című művében végigve­zeti népünk történetét párhuzamosan a zsidóság történetével. De Énekeskönyvünkben is megtalálhatók ezek a gondolatok, például a 385. dicséretben, amely a három részre szakadt Magyarország állapotát írja le, a Jeremiás korabeli Izrael állapotait felidézve:  "Keserves szívvel Magyarország­ban mondhatjuk magunkról A nagy siralmat mit Jeremiás régen írt zsidókról... Mert örökségünk  tőlünk fordula pogány nemzetségre, Mi lakó helyünk szálla mi rólunk idegen né­pekre... Nagy félelemmel és rettegéssel pusztában bujdosunk: Eledelünket mi életünket kezünkben hordozzuk.

Nemzeti imádságunk a Himnusz is,  a tatárt, törököt, Habsburgot Isten büntetéseként értelmezi: "Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben,. Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk." Vétkeztünk, és ezért jogos a büntetés, nem történt gyümölcstermés ezért szenvedünk.

Nemzeti ünnepre készülünk, amelyben az új kenyérért való hálaadás csodálatos alkalma mellett, az István királyi alapokon létező több mint ezer esztendős folytonos magyar államiságért is hálát adunk. Talán nem fe­lesleges feltenni a kérdést, népünk és nemzetünk mai állapo­tára tekintve, hogy vajon ma hogy él e nemzet? A teljesség igénye nélkül néhány példát mondok: nyelvészek szerint semelyik nép nem tudja annyira ocsmány módon káromolni Is­ten nevét, a tőle kapott édes anyanyelvünkön, mint éppen mi, virágzik a korrupció a közéletnek minden szintjén, rablás, erőszak, ki­zsákmányolás. Egy híradót nem lehet gyermekeink társaságában megnézni. Népünk fiai és leányai hihetetlenül irigyek egymásra, széthúzunk, még nemzeti kérdésekben sincs soha konszenzus köztünk.

Még mindig elfogadott dolog a múltból ismert gyakorlat: ami mozdítható, könnyebb 50 kilónál, és nincs le­betonozva, azt el kell lopni.

Lassan az öt millió koldus or­szága leszünk, míg a társadalom más rétegei dőzsölnek jogta­lanul megszerzett vagyonukból.

Hol vannak a gyümölcsök nemzetünk életében? Vajon volt-e értelme annak, hogy Isten ezt a népet bár annyi szenvedés között, de mégiscsak meg­őrizte?

Volt értelme annak, hogy hazát adott nekünk, és olyan tehetséget e nép fiainak, mely szebb jövőre jogosít fel? Volt-e értelme annak, hogy  Kárpát-medencét, ahol csodálatosan gazdag a föld, és ivóvízben is bővelkedünk?

Mielőtt ismét hátradőlnénk, ezúttal arra hivatkozva, hogy "kis pontok vagyunk mi e nagy dolgokhoz, és nem tehetünk semmit" felolvasok egy másik részt a Szentírásból: Keresztelő János prédikációját ( Máté 3: 7-10.)

Mit mond János?

János azt mondja: amelyik fa nem terem jógyümölcsöt, az kivágattatik. Nem minden fa vágattatik ki, hanem csak az amely képtelen a gyümölcstermésre. Csak az az ember vész el, aki nem kér a Krisztus által nékünk adatott kegyelembõl, és nem terem a megtéréshez méltó gyümölcsöket. És itt már nem a nemzet, a nép felelõsségérõl van szó, hanem az egyén felelõsségérõl. Arról, hogy te és én termünk e gyümölcsöket, hogy a te életeden és az én életemen látszik e az, hogy krisztusi, Krisztushoz tartozó élet.

Látszik e rajtunk, hogy Újjászületett emberek vagyunk? Látszanak e azok a gyümölcsök amirõl a Szentírás beszél: szeretet, öröm, békesség, türelem,  szívesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás? Azok a gyümölcsök, amik csak a Jézus Krisztussal való közösségben jöhetnek létre?

Isten csodája az, hogy így nemcsak a mi életünk változik meg, hanem népünk, egyházaink élete is megváltozhat. Ne higgyük el, hogy a politika képes megváltoztatni a mi hétköznapjainkat.Ne higgyük el, hogy pártoktól függ a mi életünk és jólétünk.Viszont, ha mi nem veszünk részt a nagy "össznépi lopásban", nem élünk a korrupció eszközeivel, nem gondoljuk úgy, hogy mindegy mit teszünk, mert a cél szentesíti az eszközt, nem zsákmányoljuk ki a reánk bízottakat – sem lelki sem anyagi téren, ha a szeretet valóban megvalósul köztünk, akkor már valami változni fog. De méginkább akkor fog változni, ha életünkön látják a körülöttünk élõk, hogy mi az Úréi vagyunk. Ha  mi ezt az életet kívánatossá tudjuk tenni elõttük.

Ha ez nem történik meg, akkor mireánk is vonatkozik ez az itéletes prófécia, a gyümölcstelenségnek, vagyis a terméketlen - haszon nélküli életnek a vége a kivágatás, kiszárítás azaz a gyümölcstermés lehetõségének elvétele.

A kemény itélethirdetés mögött azonban ott van Isten szeretete és kegyelme: Õ idejében szól, szavával meg akarta tisztítani Izraelt és meg akar tisztítani minket is.Így óvja népét az itélettõl. AMEN 

Juhász András