2015

Húsvétot Ünneplő, Keresztyén Testvéreim!

Hogyan lehetne a húsvét lényegét egy szóban summázni? Nekem egy szó jutott eszembe: AJTÓNYITÁS. Ahhoz, hogy belépjünk valahova, küszöbön, ajtón kell átlépnünk, belépnünk. Ahhoz, hogy megérkezzünk karácsony ünnepéhez, végig kell lépkednünk advent négy hetén, hogy méltóképpen készüljünk az Úr Jézus emberré lételére, és várakozzunk arra, hogy ismét megszülessen a szívünkben. Húsvét ünnepe is eljött, Isten kegyelméből 2015-ben is. Hogyan készültünk rá?

Egyesek a 40 napos böjttel, mások csupán virágvasárnap eszméltek, hogy pár nap, és újra az Úr Jézus szenvedésére emlékezünk, és feltámadásának örülünk. Azonban olyanok is vannak, akik eljöttek húsvét vasárnap, vagy a mai napon, húsvét hétfőn, és szembesülnek ismét az üres sírral. Ünnepzáró alkalmunk ez a mai, de ne csak kiessünk az ünnepből, hanem előtte lépjünk is be, akár ma, ezen az alkalmon is.

Az evangéliumok híradásai arról szólnak, hogy a hét első napján asszonyok mennek ki a sírhoz, és látják, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. A nagypéntek gyászos eseményei után, amikor a zsidók, mind a főpapok, mind a római katonák azt hiszik, hogy győzedelmeskedtek egy csaló felett, a kő el van hengerítve. Kinyílt egy ajtó.

Az az ajtó, amivel örökre el akarták zárni a világtól, az most nincs a helyén, a kő el van véve a sírbolt elől, és ezzel az ajtónyitással veszi kezdetét húsvétkor minden. Mert a lepecsételt kő mit is jelez? Azt hogy visszavonhatatlanul vége van az ember életének. Ezt jelzi ma is minden temetőben az, amikor elkészül a sír, és rákerül a záró lap. Visszavonhatatlanul vége egy emberi életnek.

Azt jelzi a kő Jézus sírja előtt, hogy a halálé az utolsó szó. Ezzel a tudattal mennek haza a tanítványok. Jézus Krisztust betették a sírba, mint más sírja elé, úgy az Ő sírja elé is követ hengerítenek, és azt gondolták sokan, hogy mindennek vége van, visszavonhatatlanul.

Az élet és a halál közötti ajtó most azonban mégis kinyílt – nem úgy, hogy az életből a halál felé, hisz már úgy sokszor kinyílt, hanem visszafelé történt mindez. Nem azért van nyitva, mert valakit bevisznek oda, hanem azért, mert Valaki onnan kijött. Húsvét hajnala tehát az első ajtónyitás, amely rendkívüli és különleges.

És utána csak folytatódik az ajtónyitás, hiszen, amikor Jézus először megjelenik a tanítványoknak, azt olvassuk: „az ajtók zárva voltak” (Jn 20, 19). Egészen pontosan, a zsidóktól való félelem miatt. Mégis megjelenik nekik Krisztus, mint Feltámadott Úr, bizonyítva, hogy azok a bizonyos kapuk, vagy ajtók, bizony nem jelentenek akadályt Neki.

Hogyan lehet számunkra ajtónyitás húsvét ünnepe? Mindenképpen az első lépés az, hogy elhatározzuk magunkban: ’be akarok lépni ebbe a csodába’. ’Közelebb szeretnék jutni a Feltámadotthoz.’ Ha megszületik bennünk az elhatározás, nincs más dolgunk, mint meghallani az evangéliumot. Krisztus a zárt ajtóknál megjelenik a tanítványoknak, és azt mondja: „Békesség néktek!” (Jn 20, 19b).

Újra megnyílik egy ajtó. 10 apostol van jelen az első húsvéti gyülekezetben, és az első húsvéti gyülekezet élete a zárt ajtók mögötti élet, mert valami összeomlott az életükben…

Megdöbbentő, de innen, a zárt ajtók mögötti gyülekezetből indult el a keresztyén gyülekezet története. Mert ajtó nyílik itt is, és nem csak szó szerint, hanem jelképesen is. Jézus Krisztus feltámadása ajtónyitás. Az első húsvét tehát bármilyen furcsa, zárt ajtók mögött kezdődik a tanítványok számára. Ott vannak, elkeseredve, félve, együtt, mégis egyedül. Az életük, a terveik, szép reményeik romokban. Ott vannak a saját reménytelenségükben, a saját beszűkült világukkal, a saját kiúttalanságukkal.

Kicsit magunkat látom a 10 apostol reménytelenségében. A magunk reményvesztettségét, szomorúságát, csalódását. Kicsit azt érzem, hogy hétköznapjainkat ezek az érzések teszik ki, mint akik egyedül maradtunk bajainkkal, gondjainkkal, fájdalmainkkal…

De nem így van ez, szeretett Testvéreim! Krisztus egész élete arról szól, hogy ÉRTÜNK cselekszik! Értünk cselekszik akkor, amikor megszületik ebbe a bűnös világba. Értünk cselekszik, amikor tanítja a sokaságot, hiszen szemtanúi és fültanúi írásos bizonyságtételei erősítenek minket a XXI. században is! Értünk cselekszik akkor, amikor megkísérti a sátán a pusztában, és példát ad arra, hogy Isten Igéje élő és ható. Hiába ismeri az ősellenség is Isten Igéjét, az erős, Istenbe vetett hit, az Isten iránti engedelmesség és az Ige megtartása bizony lefegyverzi a sátánt!

Értünk cselekszik akkor is, amikor engedi, hogy mint bűnös csalót ide-oda rángassanak, földi hatalmak előtt, és vállalja a testi-lelki szenvedést. Egyrészt, hogy ebben is példát adjon nekünk: nincs az a világi megmérettetés, amely Istennel szemben győzhet; másrészt, hogy végérvényesen leszámoljon a sátánnal, aki újra és újra az életünkre tör.

Istennek hála, sokat beszélgetek drága Testvérekkel, akik már életük kenyerét megették, és sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Többektől hallottam, amint mondják mosolyogva, boldogan a betegágyon, szenvedések közepette, hogy Jézus az én Megváltóm! Boldog vagyok Benne! Bár vannak fájdalmaim; vannak lelki terheim, mégis Ő az, Aki eddig megsegített, és most is erőt ad a megpróbáltatásokban!

Azt gondolom, hogy ebben erő van. De nem emberi akarat, és nem emberi hatalom, hanem felülről jövő erő ez! Mert bár Isten ajtókat zár be sokszor az életünkben, de mindig kinyit újakat is, nehogy megrekedjünk életünk útján! Milyen jó, hogy vannak olyanok, akik élnek ezekkel a nyitott ajtókkal!

Azt látjuk, hogy a zárt ajtók mögött rettegnek a tanítványok. A zárt ajtót most kinyitja nekik Jézus, és kiutat mutat a félelemből, a békétlenségből, a reménytelenségből. Bár az ajtók zárva voltak, eljött Jézus. És azóta is ajtók nyílnak jelképesen. Mert nincs olyan zárt ajtó, amin Jézus ne léphetne be!

Nincs olyan zárt ajtó, olyan kilátástalan mélység, amin Jézus ne tudna Úrrá lenni; amire Ő ne adna megoldást. A sokféle zárkózottság, megkötözöttség ellenére Ő meg tud jelenni az ember életében.

Eljön, és megáll középen… És az első húsvét óta tudjuk, hogy a keresztyén élet abból fakad, hogy Jézus eljön, belép az életedbe, megáll középen, és kinyitja a zárt ajtókat, megmutatva a szabadságba, a békességbe vezető utat. Az Atyához vezető utat.

Jézus magáról mondja: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.” (Jn 10, 9). Ebben a szakaszban beszél Jézus a pásztor-nyáj példázatról. A legelő közelében van egy karám a juhoknak. A pásztor elfoglalja a helyét a bejáratnál, és olyan szerepet tölt be, mint az ajtó vagy kapu. A juhok kimehetnek a karám előtti legelőre, vagy ha félnek, akkor pihenhetnek a karám biztonságában.

Szeretett Testvéreim, itt a lelki mondanivaló az, hogy JÉZUS AZ EGYETLEN AJTÓ, akin keresztül beléphetsz Isten gondoskodásába! Jézus az egyetlen ajtó ahhoz, hogy békességed legyen. Ő maga mondja: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (Jn 14,27). Jézus az egyetlen ajtó, lelki megtisztulásod felé, hiszen az Ő sebei által gyógyultunk meg (1Pt 2, 24b).

Húsvét előtt a zárt ajtók azt jelentik, hogy a tanítványoknak nincs mondanivalójuk a világ felé. És ha mi nem találkozunk Jézussal, akkor nekünk sincs mondanivalónk a világ számára.

De ha komolyan vesszük húsvétkor a Feltámadott Úr Jézus szájából, hogy: „Békesség néktek”, akkor lesz mondanivalónk! Ezt követően pedig a húsvéti örömünk nem csak az ünnep napjaira korlátozódik.

Azért térhet vissza a húsvéti öröm újra és újra a mi bűneink, és reménytelenségeink zárt ajtói mögé, mert Jézus azt üzeni, hogy megbocsátok. Ezért lehet a húsvét örömét átélni, ezért lehet békességünk.

Isten adja meg, hogy a mi életünk ajtaja is kinyíljon Jézus előtt, és megkapjuk Tőle azt a békességet, amit csak Ő adhat. Ámen.

Lovász Adrienn