2014.

Van egy ember a Bibliában, aki nagyon határozott volt. Tudta jól, hogy mit akar. Egy olyan ember, aki esztelenül haladt egy irányba, és közben nagyon sok ember vesztét okozta. Üldözött, megalázott, ítélkezett és nem törődött semmi mással. Ő kitartó volt abban, amit csinált, de Valaki egyszer „Megállj!”-t parancsolt neki. Ez a Valaki nem kiabált vele; nem ütötte meg; és nem haragudott meg rá. Csak szelíden és alázatosan ennyit kérdezett tőle: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9, 4b). Ugyanis, „Saul pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.” (ApCsel 8,3). Fájdalmat okozott embereknek, és Jézusnak is…

Ha végig gondoljuk Pál életét, még Saul voltát, majd a megtért Pált, óriási változást látunk az ő életében, de elsősorban a szívében. Saulként azt a személyt bántotta, akiről Pálként így nyilatkozik: „Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség.” (Fil 1, 21). Micsoda különbség! Saul megbántotta Jézust, meggyalázta Őt magatartásával. Pál pedig átadta Neki teljesen a szívét, és minden szavával, és tettével Őt hirdette!

Kedves Testvérek! Mennyire tud fájni nekünk, ha valaki, aki közel áll a szívünkhöz, megbánt minket! Ha megaláz, ha hátat fordít nekünk, vagy ha csak egy rossz szót is szól! És mennyire tud fájni szeretteinknek is, ha mi bántjuk meg őket valamivel, szóval vagy tettel; mulasztással; hazugsággal; közömbösségünkkel… Gondoljuk csak át: a sértett fél ilyenkor szenved, és vagy hangos szóval és meggondolatlan cselekedettel cselekszik, vagy csupán csendben viseli a sérelmeket. Borzalmas érzés bármelyik oldalon állni, mert egyik sem egy kényelmes „szerep”, ha fogalmazhatok így.

Jézust napjainkban rendszeresen megbántják. Káromkodással; kifigurázással; méltatlan kifejezésekkel; elutasítással; közömbösséggel vagy bűnökkel… Hány és hány ember veszi a szájára méltatlan módon az Isten Fiának nevét! Hány és hány ember egy mesének tartja az Ő életét, halálát, és feltámadását! Hány és hány ember bagatelizálja el a szenvedő Krisztus képét, mintha nem jelentene semmit a kereszt?! Ezt látva, mi Jézus helyében egészen másképp reagálnánk le…

És Ő mit tesz, mindezt látva? Saul féktelenül halad előre. Üldözi a keresztyén embereket és pusztítja Krisztus egyházát. És egyszercsak Jézus szelíden mellé szegődik. Elé kerül. És csak kérdez. MIÉRT?

Ha mi magunk is a múltunkban kutakodnánk, és felidéznénk miket is tettünk meg, vagy épp mennyi mindent mulasztottunk, mennyi hibát követtünk el, talán mi is feltennénk saját magunknak a kérdést: MIÉRT? Miért hagytam a kapcsolataimat leépülni? Miért voltam rosszkor, rossz helyen? Miért történtek így a dolgok? Miért hibázok annyit? Ezek a kérdések, ha őszintén tesszük fel magunknak, nagyon hamar szembesítenek minket valamivel: bűnt követtünk el.

Amikor Jézus Saulhoz szól, csupán szembesíteni akar. Nem kiabálni; nem megbántani; még csak nem is fájdalmat akar okozni neki, csupán segíteni akar rajta. Azt írja Pál: „Jóllehet előbb Őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, MÉGIS IRGALMAT NYERTEM, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.” (1Tim 1, 13). Egy ilyen embert, aki így nyilatkozik régi énjéről, az óemberről, MÉGIS IRGALMAT NYERT! Milyen csodálatos megtapasztalás ez! Pál életén keresztül IS olyan szépen kiviláglik Isten végtelen, határok nélküli szeretete! Azt is olvassuk: „mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt…” (1Tim 1, 12). Megbízhatónak, egy ilyen embert?

Igen, szeretett Testvéreim, mert Istennek semmi sem lehetetlen! Igen, mert „az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16, 7b). Ha úgy bánt volna Jézus Krisztus Pállal, ahogyan viselkedett, vagy ahogyan látta őt szemeivel, akkor nem beszélhetnénk irgalomról!

Ő MÉGIS IRGALMAT NYERT. A megelőlegezett bizalom erőt ad Pálnak. Azonban, ha Jézus minden szeretetet megvont volna tőle, az apostol elerőtlenedett és összeroppant volna. Az elutasítás, a megszégyenítés, a megvetés bizony fájó pontja életünknek is. Ha sorra csak ezt kapjuk, akkor összeesünk a ránk nehezedő teher alatt! Pedig naponként szembesülünk ezekkel, amikor a gyermek nem tiszteli a felnőttet; amikor a házasságok nagy százaléka tönkre megy; amikor konkurenciának számít egy munkatárs; amikor elfelejt minket egy szerettünk; amikor a gyász terhe sújtja a szívünket… Fájdalmaink különböző gyökerei ezek! Hát nem ezeket tapasztaljuk a környezetünkben? Milyen szeretet-nélküli ez a világ! De van még valami: nem csupán a külső körülményeink ilyen szomorú és fájó tények. Van egy másik tény is: a mi szívünk sem tiszta teljesen. Lappang benne valami, amelyet legszívesebben örökre kitörölnénk.

Szeretett Testvérek! Senkinek sem makulátlan a szíve! Mindenkinek van benne egy kisebb vagy nagyobb folt. De hiszen az egyik legnagyobb apostolnak, az evangélium nagy terjesztőjének is volt egy ilyen folt a szívében! Pál nehezen vállalta fel önmagát a kezdetekben, de miután Jézus „mégis irgalmas” szeretetével találkozik, átadja szívét Neki.

Talán mi is nehezen boldogulunk azzal a sok mindennel, ami a szívünkben lappang. De nem is csak nekünk kell ezzel megküzdeni, mert Krisztus is ránk tekint, és megajándékoz minket is megelőlegezett bizalmával!

Van úgy, hogy amikor bűnbánatot tartok, és átgondolom, hogy mit is tettem vagy szóltam eddig, kétségbeesek bűneim láttán. Nyom a teher és én süllyedni kezdek, a lelkem legmélyére. Szégyellem magam. De amikor már magamon kívül másra is oda tudok figyelni, érzem abban az áldott csendben Jézus közelségét! Milyen áldott az a közelség! Egyszer csak ott találom magam bűnösen, és szennybe öltözve Jézus karjaiban, és amíg én magammal vagyok elfoglalva, ölelése, mosolya, és szeretetének melege megbocsátásról és irgalomról árulkodik. Ez a „MÉGIS IRGALOM”, amellyel Jézus mindannyiunkat megajándékoz!

Egy igaz ember nagyon őszinte bizonyságtétele ez a mai Ige, hiszen az apostol miután bűneit megvallja, Jézus Krisztus felemelő kegyelméről, „MÉGIS IRGALMÁRÓL” beszél. Olyan fontos ez az egy szócska: MÉGIS. Saul pusztító életet élt Krisztus egyházára nézve, emberek sokaságát üldözte, és megalázta. Nagyon súlyos bűn volt ez abban az időben! És mindezek ellenére Saul MÉGSEM elutasítást, és megvetést kapott, hanem MÉGIS IRGALMAT! Amikor mi is újra és újra megbukunk a próbatételek közepette, és sokszor megfeledkezünk Megváltónkról, bűnök sorozatát vagyunk képesek elkövetni. Engedetlenség, hitetlenség, megbocsátani nem akarás, perlekedés, és hasonló magatartás formulák bizony megmérgezik az életünket, és kapcsolatunkat Istennel! És mi MÉGSEM elutasítást, és megvetést kapunk, hanem MÉGIS IRGALMAT Jézus Krisztustól! Olyan nagy kegyelem az, hogy nincs olyan hiba, mulasztás, bűn, amire ne MÉGIS IRGALMAT kapnánk! De ez nem hullik csak az ölünkbe!

Különösen is a reformáció hónapjában nem meglepő, ha felidézem: amikor Luther Márton az ingyen kegyelemről beszélt, sokan azt összetévesztették az olcsó kegyelemmel! Semmi sem olcsó, amit mi emberek a Teremtő és Megváltó Istentől kapunk! Az a feltétel nélküli kegyelem, és az a MÉGIS IRGALOM, amelyet Krisztus által megtapasztalhatunk, igen drága volt. A golgotai kereszten az ártatlan Krisztus szenvedett, és halt meg! A keresztet úgy képzelem el, hogy oda van szegezve egy cédula, és ez van ráírva: fizetve! Mert amilyen rossz úton tudunk elindulni, és zsákutcákba beleszaladni, azokat már mind rendezte Krisztus! Az Ő vére tisztára mosott minket. A kérdés csak az: elfogadjuk-e Tőle ezt az ajándékot? Akarjuk-e mi is kimondani Pállal, hogy „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem…”? (1Tim 1, 12).

Szeretett Testvérek, mi is hálásak lehetünk annak a  Krisztusnak, aki megerősít minket nap mint nap! Hálásak lehetünk az életünkért, a szeretteinkért, a lehetőségeinkért, az Ő közelségéért, az Igéért, és az Ő MÉGIS IRGALMÁÉRT!

Mégis fontosak vagyunk Krisztusnak! Mégis elfogad minket, bűneinkkel együtt! Mégis szeret minket, és ezt bizonyította már a golgotai kereszten!

Szeretett Testvéreim! Krisztus az Ő szeretetét nem vonja meg ma sem tőlünk, EZÉRT járuljunk szent színe elé, és boruljunk le a kereszt alá! Ámen.

Lovász Adrienn