2014.

Lukács evangéliumának 8. részében egy történet-sorozatot talál a figyelmes olvasó és igehallgató.  Ezzel a történet-sorozattal ismerkedhet meg a Bibliát Bibliaolvasó Kalauz szerint olvasó testvér ezekben a napokban.

A történet- sorozat a mindenek feletti, a mindenek ura Jézus Krisztust adja elénk, Lukács útirajzából. E helyen négy olyan történet található, amely Jézust különböző élethelyzetekben mutatja be, majd megmutatja azt, hogy az emberi élet alapvető kérdéseire választ tud és akar adni a mi Urunk.

Lukács megrajzolja a mindenek felett álló, mindenek ura Jézus Krisztus képét. Aki minden emberi félelem felett áll. Négy történetből megtudhatjuk, hogy az emberként a földön élt Jézus Krisztus, Istennek Fia mekkora hatalommal is rendelkezik.

Az egyik történet a vérfolyásos asszony meggyógyításáról szól, amely a betegségek felett álló Jézust adja elénk.

Itt olvashatjuk a Jairus leányát feltámasztó úrról szól történetet, amely történet a halálon is győzedelmes Jézust mutatja meg.

A harmadik történet a tenger lecsillapítása, amely a természet erőit legyőző Krisztust mutatja meg, és a felolvasott történet a negyedik: a gadarai megszállott meggyógyítása-a szellemi világ, a démoni világ fölött is győztes Krisztusról szól.

Érdemes egy kicsit együtt is nézni e négy történetet, legalább néhány gondolat erejéig.

A gyógyító Jézus az emberi élet legfőbb nehézsége, a betegség felett úr. Azaz, az élet ura.

Hatalma nem ér véget az életünknél, erről szól a halotta feltámasztó Jézus története, hanem a halál erői felett is Úr, úgy ahogyan azt az első korinthusi levél is leírja: mint utolsó ellenség eltöröltetik a halál.

A vihart lecsendesítő Jézus az anyagi, a megfogható világ fölött álló Jézust mutatják, míg a gadarai megszállott története a láthatatlan, a megfoghatatlan világ fölött álló Jézust adja, nagyon képletesen elénk.

Mit jelent ez a négy fogalom? Látható és láthatatlan, élet és halál? E négy dolog tulajdonképpen életünk koordinátáit jelentik. Jézus minden felett úr, tehát mindenható. Ebből pedig egyenesen következik az, hogyha ilyen urunk van, akkor nincs helye az életünkben a félelemnek.

De térjünk rá a történetre, amely csodálatosan gazdag, inkább több bizonyságtételt mint egy rövid istentiszteletet  érdemes tartani róla. Ma a történetnek egy igen piciny szeletét szeretném csak közétek hozni, a megszállottság kérdését. Mit is jelent ez a szó?

Ha értelmezzük ezt a szót, akkor a következőt kapjuk: egy személynek, csoportnak vagy területnek az elfoglalása-elfogása által a személy, a csoport, vagy a terület fölött valaki más gyakorol hatalmat. Megszállás! Ismerjük ezt a szót jól a történelmünkből is, hiszen alig volt olyan időpontja a magyar történelemnek, amikor nem voltunk megszállás alatt, amikor függetlenek lehettünk!

Október hónap bővölködik olyan ünnepekben a mi számunkra, amikor emlékezhetünk különféle megszállás alóli felkeléseinkre, szabadságharcainkra!

Október 6-án emlékeztünk Arad vértanúira, akik a Habsburg Birodalom ellen fogtak fegyvert, amely megszállva tartotta országunkat, október 23-án pedig a szovjet megszállás elleni forradalmunkra emlékezhetünk majd! (ma, amikor azt gondoljuk, hogy nem vagyunk megszállva, ha körülnézünk, nagyhatalmi sakkjátszmák kis parasztfiguráiként mozgatnak minket)

E történetben egy ember a megszállott. Olyan valaki, aki felett a hatalmat nem maga, hanem egy más, egy láthatatlan, egy kézzel meg nem fogható erő gyakorolja! Nem ura szavainak, és nem ura cselekedeteinek sem. Először csak magára nézve jelent mindez fenyegetettséget, majd a társadalomra is. Ezt nevezhetjük a ma divatos szóval is úgy, hogy ön és közveszélyes. Összevagdalta magát, ruhát nem tűrt magán. A társadalom pedig kezelte.

Azt olvashatjuk, hogy ne tegyen kárt, megláncolták. Ez látszólag jó megoldási kísérlet, hiszen nem tudott többet törni-zúzni. Ám, a gyakorlatban még tüneti kezelésnek sem nevezném. Egyszerűen a meglévő belső láncai mellé, amelyek akadályozták emberi méltóságát, még külső láncokat is kapott. Későbbi korokban ez egy kicsit finomabban működött: lánc helyett magas fal, elmegyógyintézet, elektrosokk, gyógyszerek és gyógyszerek. Ma is ez a helyzet, gyógyszer, gyógyszer és gyógyszer….Voltam látogatóban olyan testvérnél, aki öngyilkossági kísérlete után teljesen leszedáltak, beszélni sem igen tudott, csak nézett rám szomorú szemmel…

Megkötözöttségre nagyon gyakran egyetlen válaszunk a megkötözés, csak más eszközökkel! A hatás azonban ugyanaz: láncai mellé újakat kap a megszállott ember. Még jobban megkötöződik, még inkább akarattalan báb lesz az ilyen ember!

Nem erre van ugyanis szüksége, hanem szabadulásra. Nagyon egyszerű helyzetben lennénk akkor, ha ezt a történetet leegyszerűsítve a különböző lelkibeteg emberekre húznánk rá. Ez divatos értelmezési forma.

Igen, a lelkileg beteg embereknek is szükségük van Jézus szabadítására! A keresztyénség pedig minden korokban a lelkileg beteg emberek mellé állt, és igyekezett a krisztusi szeretettel gyógyítani! Ez is a történet része: parancsunk van rá Jézustól, hogy a lelkileg sérült emberek között való szeretetteljes szolgálattal gyógyítsuk a lelki sebeket, hozzuk ki a sérült embereket ebből az állapotból.

Ám a történet mögött lényegesen több van.

A megszállottság nemcsak rájuk vonatkozik, hanem mindenkire, akit valami megkötöz, rabbá tesz. Vonatkozik arra is, aki képtelen letenni a poharat, mert csak abban talál menedéket. Újra és újra valami megállíthatatlanul tolja az alkohol felé, és képtelen arra, hogy nemet mondjon. Talán nem tör-és zúz maga körül, nem köz csak önveszélyes, mégis, mi a különbség? Ugyanúgy megszállott, csak nem gadarai megszállottnak, hanem a pohár megszállottjaként tartják őt számon.

Vagy mi van azzal, aki a kábítószer rabságába kerül? Aki képtelen egy újabb löket nélkül továbbmenni? Akinek már szúrnia kell magát, mert amit orron át elérhet, az már kevés? Ő talán nem megszállott? És azt hisszük kevesen vannak? Szegeden egy felmérés szerint az érettségiző korú fiatalok 50% próbált már valamilyen kábítószert! És mi a társadalom visszhangja? Megkötözni, bezárni, kényszerelvonóra küldeni!

Vagy mi a helyzet a játékszenvedéllyel? Nemrég beszéltem egy fiatalnak már nagyon nem nevezhető emberrel (57 éves), aki évtizedeken át gépekbe szórta családja megélhetését! Most, rokonaival vállvetve szabadulni szeretne!

Amikor idáig jutottam a gondolkodásban, beszélgettem valakivel, aki azt mondta: „András sokat beszélünk e három alap megkötözöttségről, de vajon a negyedikről, aminek neve munka mánia, miért nem szólunk?” Akkor most szólok, drága testvérek! Nem véletlenül nevezik a jelenséget angol nyelven: workoholic – azaz „munkalkoholistának”. Amikor az ember a teljesítmény kényszerétől hajtva, a főnökének, a társadalmi elvárásoknak megfelelve már annyit dolgozik, hogy a munka rabjává válik, akkor az ember már e téren megkötözött! Amikor a munka miatt megszűnik a magánélet, amikor a szánkat már semmi más nem hagyja el, csak a „nincs időm, rohanok” kezdetű mondatok, akkor álljunk meg egy pillanatra! Amikor nincs időnk már a vasárnap megszentelésére, egy családi ebédre, akkor veszélyeztetettek vagyunk!

De még e 4 példa is csak a jéghegy csúcsa! Minket ez utóbbin kívül talán nem is annyira érint, csak elgondolkoztat, hogy gyermekeink unokáink nem válnak e valamelyik rabjává.

Kényelmes lenne, ha csak ennyit mondhatnánk a megszállottságról! Ám, tovább kell mennünk. Ne csak a lelki betegeket, az alkoholistákat, a kábítószereseket képzeljük megkötözötteknek, hanem nézzünk most magunkba is!

Van-e valami, amitől nem tudunk szabadulni, amely dolog nyomorít belülről? Van-e valami, ami miatt a gadarai megszállott titkolt életét kell élnünk, úgy, hogy más ezt ne láthassa? Mert minden, ami megkötöz minket, az a sátántól jön. Ő általa vagyunk megszállva, ő általa vagyunk rabbá téve.

Van-e valami, ami úgy emészt bennünket?

Erre a kérdésre mindenkinek magának kell válaszolnia, nem itt és most, de csendes imádságban otthon, a szobánkban, megvallva azt, hogy mindannyian a bűn által megkötözött emberek vagyunk.

A bűn az, amely megköt minket. Sokszor úgy is, hogy életünket átadtuk már Jézusnak, de bűneink vissza-visszatérnek, és megkötnek bennünket.  Önállóan pedig képtelen vagyunk arra, hogy megkötözöttségünkből szabaduljunk.

A gadarai megszállottat meggyógyító Jézus képe azonban ott van előttünk: van valaki, aki minden megkötözöttséget meg tud szüntetni. Tartósan, sőt véglegesen! Meg tudja szüntetni, mert ha elvesz tőlünk valamit, ami megkötözöttséget jelent a mi számunkra, akkor az  ez által keletkező űrt be is tölti. Önmagát adja nekünk, és ő lesz az aki értelmet ad új életünknek. Ő, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, akinek hatalma végtelen!

Még egyetemi lelkészként keresett megy egy anyuka, aki kérte, hogy fiát, aki kábítószerfüggő juttassam be egy református elvonóba. Mert azt hallotta, állami helyeken, hogy a református elvonó eredményes, ők a legjobbak! Örültem ennek, de nem értettem először miért is, aztán rájöttem akkor, amikor a szervezet munkatársával beszéltem: a szenvedélybetegben a szenvedélyről való lemondás által keletkező űrt be kell tölteni valamivel. Egyetlen valami az ami betölti, nem is valami, hanem valaki: Jézus! A többi csak pótlék, nem illik a hiány helyére!

Valakitől egyszer azt hallottam, úgy képzeljük el magunkat, Krisztus megismerése előtt, mint egy olyan puzzle-t, amiből egy Krisztus alakú rész hiányzik! Ezt Krisztus alakú űrt, csak Krisztus tudja betölteni, önmagát adva nekünk! És, akkor nem lesznek üresek kezeink, nem lesz szükségünk másra, mert benne tökéletesen elégséget találunk! Ezért könyörögjünk! Ámen 

Juhász András