2014.
Jónás próféta történetét szeretném folytatni ma.
Ritkán fordul elő, hogy ennyi ember keressen meg a gyülekezetből egy igehirdetést követően, és kérdezze meg tőlem, hogy ugye folytatom sorozatként Jónás történetét?
De, mielőtt e drága testvérek megkerestek, már megkeresett Isten, még a szószéken szólított meg, amikor felolvastam az ismeret szavakat, mondatokat egymás után.
A felolvasott versek közül az egyik úgy állt hirtelen előttem, hogy éreztem, erről szólnom kell! Megszólított ezen a versen keresztül Isten, és éreztem, tudtam, hogy e mai alkalmon ismét Jónásról kell szólnom! Különösen is hangsúlyossá vált számomra egy szó, amely szót olyan ritkán használunk, ez a szó így szól: MIATTAM.
A miattam szó, a felelősségvállalás szava, amely szót nem gyakran használunk! Ha megnézzük a Szentírást, már a bűnesetben ennek éppen ellenkezője történik meg! Amikor Isten felelősségre vonja Ádámot, hogy miért ettek a tiltott fáról, Ádám azonnal Évát nevezi meg felelősként! Éva a kígyóra mutat, és még jó, hogy a kígyónak nincs keze, mert ő vajon kire tudna már mutatni? Sőt, Ádám hárításában az az igazán tragikus, hogy Ádám azzal, hogy ezt mondja: „az asszony akit mellém adtál” tulajdonképpen Istent tartja felelősnek a bűnért!
És, szeretett Testvéreim, az első emberpárnak a hárításban is igazi leszármazottai vagyunk!
Megboldogult elődöm jegyezte meg egy alkalommal nagyon keserűen, utalva az emberben lévő természetre: „Bajnak, kárnak nincs gazdája!” És valóban, ha valaki elront valamit, ha valaminek a felelősét nem lehet egyértelműen megtalálni, akkor az ember hárít! Az általános iskolában ahova jártam, volt egy jelmondat, amit a falra véstek a nagyok, mintegy tanítva az utánuk következő nemzedékeket: „Ha bajban vagy, ködösíts!” Értjük ezt testvéreim? Nem arra tanították a kicsiket, hogy vállalják tetteiket, azok következményeit, hanem arra, hogy még tévedésből se tegyék meg ezt!
Ha két gyerek civódását szemléljük, és megpróbálunk közbeavatkozni, tudakolva a vita, a veszekedés okát, biztosak lehetünk abban, hogy akármelyik gyermeket kérdezzük, a másik lesz a felelős!
Ha egy munkahelyen elromlik valami, és nem beazonosítható, hogy ki rontotta el azt a gépet vagy szerkezetet, biztosak lehetünk abban, hogy a munkatársak egymásra fognak mutogatni!
Egy párkapcsolat felbomlásának okait ha keressük, biztosak lehetünk abban, hogy mindig a másik a hibás!
Országunkat egy politológus következmények nélküli országnak nevezte. Hogy miért? Mert vezetőink szinte tökélyre fejlesztették az egymásra mutogatást, és hogy zsargonnal éljek, senki nem akarja elvinni a balhét azért, amit csinált!
Az ember szinte már felkapja a fejét, ha egy-egy élethelyzetben azt hallja: ez miattam történt, azaz valaki vállalja a felelősséget!
Hogy juthatunk el oda, hogy egy-egy élethelyzetben ki tudjuk mondani: miattam? Egyetlen módon, úgy, ahogy erre Jónás eljutott. Isten megállít bennünket, amikor menekülünk előle! Vagy olyan szó szerint viharos formában veszi fel velünk a kapcsolatot, ahogy Jónással tette, vagy halk és szelíd hangon, de határozottan szólít meg bennünket, és rámutat arra, hogy kik is vagyunk, és életünk hol tart, miben vétkeztünk, és hogy ezért felelősséggel tartozunk!
Nézzük meg, hogy Jónás milyen nagy utat járt be addig, amíg ide eljutott! Isten szolgájaként ismerjük meg Őt a könyv elején, akit az Úr kiválaszt egy nagy feladatra! Jónás azonban szembefordul Istennel, és az ellenkező irányba menekül, azt gondolva, hogy Isten elől elfuthat. Hajóra száll, ami Isten akaratából viharba kerül, és ebben az élethelyzetben, míg mindenki az életéért küzd, ő a hajófenéken édesen alszik, úgy, hogy fel kell őt ébresztenie a kapitánynak! Ki tud így aludni? Vagy az, akinek jó a lelkiismerete, vagy az, aki elaltatta azt, teljesen elhallgattatva ezt a belénk teremtett természetes kontrollt! Jónás idáig jut, a bűn, amit elkövetett a lelkiismeret jelzéseit is kikapcsolja!
Amikor kérdezik, hogy ki Ő, még nagyképűen Istenről szól, képmutató módon Isten követőjének állítva be magát.
Majd, ezután következik az, hogy szembenéz magával, a történésekkel, de mindenek előtt Istennel, és meglátja, hogy ő vétkezett. Ekkor tudja kimondani: miattam van rajtatok ez a baj!
Eddig a pontig csak menekül, hárít, tagad, gőgösen kioktat, rendreutasít! Majd, egy pillanat alatt összeomlik, amikor megérzi, hogy élete hova jutott, és azt is, hogy ebből az élethelyzetből emberileg nincs kiút!
De, ebben a vallomásban: miattam, kezdődik el egyben életének rendbetétele is!
Mert, ha egy élethelyzetben eljutunk odáig, hogy őszintén ki tudjuk mondani: miattam, az az Isten kegyelme, amely megállított minket bűnös útjainkban.
Ha ki tudjuk mondani egy elrontott emberi kapcsolatunkban: miattam, akkor az a kapcsolat gyógyulni kezd! Ha ki tudjuk mondani egy összekuszálódott élethelyzetben, otthon, iskolában, munkahelyen: miattam, akkor az az élethelyzet a reménytelenség állapotából a reménybe kerül át!
Ám ez még nem elég életünk gyógyulásához, ez csak a kezdet, kétségkívül jó kezdet.
Mert, még valakinek ki kell mondanunk: miattam. Ki is szoktuk, de vajon átgondoljuk, amikor kimondjuk?
Jövő héten megterítjük az Úrnak asztalát, böjti úrvacsoravételünk lehetőségét megteremtve ezzel, a böjt derekán!
Az Úrvacsorai liturgiában ki fogjuk mondani a mi Urunknak, hogy áldozata miattunk, helyettünk és értünk történt! Kimondjuk, de végig is gondoljuk mit jelent ez? Egy csodálatos nagyheti énekünk így fogalmazza meg: ”Mind ami kín s ütés ért, magam hoztam reád!” Igen testvéreim, ennyire valósan miattunk szenvedett Jézus a kereszten, és ezért halt kínhalált! A mi bűneinkért Isten büntetése Őt érte. Miattunk. Miattunk ütötték, köpték le, miattunk gyalázták meg, miattunk verték a szögeket kezébe-lábába, miattunk halt meg kimondhatatlan módon szenvedve! Ennek az áldozatnak azonban csak akkor van értéke számunkra, ha ki tudjuk mondani szívből: miattam!
Imádkozzunk azért, hogy Isten juttassa el ide a mi életünket: tudjuk az embertárssal és Istennel is rendezni rendezetlen számláinkat, és tudjuk kimondani: MIATTAM! Ámen
Juhász András