2014.

Kedves Testvéreim! Keresztyén Gyülekezet!

Amikor Pál apostol az Areopágoszon beszélt, akkor arról tett tanúbizonyságot, hogy miként lehetünk pozitívak egy ilyen negatív világban. Mikor körbenézünk mi is történik körülöttünk, városunkban, országunkban, világunkban, akkor sokszor azt kérdezzük magunktól, ugyan mitévők is lehetünk.

Számos éven keresztül Kelet- és Nyugat Berlint egy hatalmas fal választotta el. A fal leomlott, de vannak ma is olyanok, akik úgy gondolják, hogy az Izraelben lévő válság rendezésére kézenfekvő megoldás lenne egy falat építeni a zsidók és palesztinok által lakott területek között. Bizonyos családok magasabbnál magasabb falakat húznak fel, hogy biztonságban érezzék magukat.

Én azt hiszem, hogy Pál életcélját nekünk is meg kellene fontolnunk. Az ő célja nem falak építése volt, hanem hogy hidakat képezzen emberek, kultúrák és népek között.

I. Ebben a világban élünk

Mikor Pál megérkezett Athénba a látottak teljesen felkavarták a lelkét. Egy olyan várost látott, amely nem hitt a menny és föld Teremtő Istenében. A sok görög isten bálványa és szobra valósággal ellepte Athént. Ez a látvány elszomorította Pált. Ő Isten országának polgára volt. Őt nem érdekelte mindaz, amit ez a világ tudott nyújtani neki. Mindaz, amit kaphatott semmi sem volt Krisztussal és a Krisztusban való élethez képest. Pál elborzadt, de mégsem vonult vissza a szobájába, hogy magányosan imádkozzon, elmélkedjen, esetleg tudományos, teológiai munkákat írjon. Nem, ő kiállt és nem azért, hogy falakat, de hogy hidakat építsen.

Én azt gondolom, hogy Pál helyzete Athénban sok mindenben hasonlít a miénkhez. Mi is szekularizált világban élünk. Nagyon sokan nem hisznek a Teremtő Istenben, és az igaz, hogy ma már nincsenek olyan istenszobrok, mint akkoriban, de azt nem mondhatjuk, hogy ne lennének bálványok az életünkben. Számos más értékre és eszmére cseréltük le Istent, mint pl. a haladásba vetett hitünkre. Egyre népesebb világban élünk, egyre fejlettebb, modernebb technikai eszközeink vannak, a tudományra alapozott fejlődés lett az élet értelme. Hiszünk a tudományban, amely minden akadályt képes elhárítani, mely minden nehézséget megszüntet. A tudomány majd megoldja az üvegházhatás okozta problémákat, a becsapódó meteorit problémáját, a klímaváltozás okozta problémákat, vagy a Marsra való áttelepülést. Hiszünk abban, hogy az orvostudomány előbb-vagy utóbb minden betegségre ellenszert talál és életünket akár örökéletűre is képes lesz meghosszabbítani. Hiszünk a jólétben. Hogy az ember célja nem lehet más, mint hogy minél kényelmesebben és minél kevesebb erőfeszítéssel éljen ezen a földön.

Ilyen világban élünk. De bármennyire is furcsálljuk ezt a gondolkodást, bármennyire is helytelennek tartjuk, mégsem az a megoldás, hogy hátralépjünk, visszavonuljunk és azt mondjuk, én ebben nem akarok részt venni. Meg akarom kímélni a gyerekeimet ettől. Inkább ne nézzenek TV-t, ne internetezzenek annyit! Építsünk falat és védjük meg azt, ami még szent. Pálhoz hasonlóan nekünk is ki kell lépnünk a társadalomba. El kell mondanunk az embereknek, hogy mi az evangélium üzenete. A kérdés: hogyan?

II. Minden eszközt az Ige hirdetésére!

Athén az akkori világ egyik fővárosa volt. Kulturális, tudományos és oktatási értelemben mindenképpen. Pál ennek a városnak központi részén, az Areopágoszon prédikált. Pozitív értelemben beszélt hozzájuk. Nem támadta le őket hamis istenképük, félresiklott életvitelük miatt. Így szólt: „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket! Mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK!” Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.” Pál athéni beszédét mindig is a szónoklattan remekművének tekintették. Nem azt mondja Pál, „minden tekintetben babonásak vagytok” vagy „minden tekintetben vallásosabbak vagytok másoknál”. Az ő megjegyzése egy bók, és alátámasztja az állítását azzal, hogy talált egy oltárt az Ismeretlen Isten felirattal. A sok száz és ezer oltár, szobor, istenség között talált egyet, amelyet az Ismeretlennek szenteltek. Mintha az valaki olyan lenne, akinek a görögök érezték jelenlétét, létezését, de nem értették Őt. Ezt az Ismeretlent, mondja Pál, Őt hirdetem nektek. Ez a bevezető tökéletesen kivitelezett. A kritikus hallgatóságot Pál megnyerte.

Persze az apostol érzi, hogy nem puhította meg a hallgatóságot annyira, hogy az Úr Jézust, és az ő feltámadását hirdethesse nekik. Közös alapot próbál keresni, ezért olyan bibliai képekhez nyúl, melyek a görög filozófiától, az athéni gondolkodástól sem állnak távol. Azt mondja, ő azt az Istent hirdeti, aki
-          1. A világ Teremtője. Menny és Föld Ura. Minden teremtény életének adója.
-          2. Ő nem lakik templomokban. Emberkéz által formált alkotásokban. Ő az anyagi világ felett áll.
-          3. Egy vérből származik az egész emberiség. Minden nemzet, nép Tőle származik.

Pál ezután érkezik meg igehirdetésének lényegéhez. Így szól: „mindenki mindenütt térjen meg.” Egyedül hit által kegyelemből nyerhetünk bűneinkből megváltást „egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” Az apostol nem hallgatja el igehirdetéséből Jézus Krisztust. A beszéde nagy részében Pál a közös kapcsolódási pontokat keresi Athénnal, a görögökkel. A döntő pillanatban azonban megtérésre hív és azt mondja, hogy Jézus után minden ember feltámad majd a halálból az ítélet napján.

Pál nem falat épített, hanem hidat. Nem vitatkozott. Ő egyszerűen Jézus igazságát hirdette. Azt, hogy Isten mindenki számára elérhető. Pál élete és beszéde megmutatja nekünk azt, hogyan éljünk egy olyan világban, mely Istenről megfeledkezett. Megtanulta Jézustól, hogyan kell hidakat építeni. Ő nem azért jött el, hogy az embereket elítélje, hanem hogy szeresse őket, és az üdvösség ajándékát nyújtsa nekünk.

III. Hallgatóság megnyerése vs. elvilágiasodás

Én azt hiszem, hogy Pál igehirdetése nagyon elgondolkoztató. Felvetődik bennünk a kérdés, meddig mehet el a keresztyén ember abban, hogy az evangéliumot hirdesse a világban? Ahogy Pál is a világban élt, és igyekezett kapcsolódási pontokat találni a világgal, úgy nekünk is ezt kell tennünk. Ennek a jegyében nyújtott egymásnak kezet és rombolta le a határok által kijelölt falakat öt évvel ezelőtt a Kárpát-medencei reformátusság, és ezt ünnepeltük Debrecenben tegnap. Nem vonulhatunk vissza, nem rejtőzhetünk el. Ugyanakkor arra is vigyáznunk kell, hogy eközben ne oldódjunk fel a világban, ne világiasodjunk el. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban így fogalmazott:

„Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Úrvacsorát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok.

Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el...”

Ugyanakkor kérdés az is, hogy hol van az a pont, amikor elvilágiasodom. Amikor már túlságosan e világ örömeinek élek. Én azt hiszem, Istent azt fogja érdekelni, hogy mennyire szenteltük életünket Krisztusnak.

-          Isten nem fogja azt kérdezni, milyen autót vezettél, hanem hogy hány embernek adtál fuvart, akinek szüksége volt rá
-          Isten nem fogja kérdezni, hogy hány négyzetméter a lakásod alapterülete, hanem hogy hányat láttál vendégül otthonodban.
-          Isten nem fogja kérdezni milyen ruhákat viseltél életedben, hanem, hogy hány embernek adtál ruhát
-          Isten nem fogja kérdezni milyen anyagi javaid vannak, hanem, hogy azok határozták-e meg életedet.
-          Isten nem fogja kérdezni mekkora volt a legmagasabb fizetésed. Hanem hogy feladtad-e önmagad, hogy ezt elérd.
-          Isten nem fogja kérdezni, hogy mit tettél, hogy segíts magadon. Hanem mit tettél, hogy másokon segítsél.
-          Isten nem fogja kérdezni hány barátod volt. Hanem hány tartott téged a barátjának.
-          Isten nem fogja kérdezni, hogy nézel ki, hanem azt fogja kérdezni, mi van belül.
-          Isten nem fogja kérdezni mi tartott ennyi ideig, hogy a Megváltást keresd, hanem szeretettel fog fogadni országában és nem a pokolban.

Arra hívatattunk el, hogy ebben a világban éljünk, de ne belekényelmesedve életünkbe, jólétünkbe!

Azt kívánom, hogy ezen a héten ne legyünk falépítők, hanem inkább legyünk hídépítők! Keressük annak lehetőségét, hogyan tudunk másokhoz eljutni, hogyan tudunk akár csak egy téglát beépíteni abba a hídba, mely másokat, bennünket az Élő egy Isten Fiához vezetnek. Így legyen Ámen!