2014.

Így az új év elején boldog új évet kívánunk minden kedves ismerősnek, keresztyén testvéreinknek, pedig ha belegondolunk, boldog év nincs! Dátumokat nem lehet éltetni, azok nem élnek. Ezért nem lehet egy év boldog. Csak az ember lehet boldog! A 2014-es év csak akkor lesz boldog, ha mi boldog emberek leszünk az év minden napján!

Kinek mit jelent a boldogság? Lehet itt konkrét dolgokat, példákat felsorakoztatni, de abban mindenképpen megegyezhetünk, hogy egy nagyon intenzív érzés, amikor a szívünk egyre erőteljesebben dobog, és mosoly költözik az arcunkra. A boldogságot kiváltó okok különbözőek lehetnek, de attól tartok, hogy mi, emberek képtelenek vagyunk tartós boldogságot produkálni.

Miért? Mert ha emberi kapcsolataink okoznak örömet, azok nagyon hullámzóak lehetnek. Adódnak konfliktusok, nézeteltérések, mulasztások a másik féllel kapcsolatban, és máris elillan a boldogság. Ha az anyagiak csalnak mosolyt az arcunkra, sajnos az is csak ideig-óráig tart, hiszen a pénz elfogy, több nehezen lesz csak, de ha van is mit költenünk, tudjuk, hogy a pénz nem boldogít! Ha tárgyak iránt érzünk vonzalmat, és nagy a lelkesedésünk irányukba, ezek a tárgyak bizony nem adhatnak szeretetet, nem bátorítanak, nem ölelnek meg.

2014-ben próbáljuk megtalálni tartós boldogságunk kifogyhatatlan forrását! Olyan forrást keressünk együtt, amely nem csak ideig-óráig, hanem egész életünkben teljes örömre ad okot nekünk! Máté evangéliuma ezt írja: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (5, 9). Egy Teremtő van, az Atya Isten. Ő tud békét teremteni. Az első teremtés, az ember megromlott! Isten azáltal teremtett békességet, hogy új Embert hívott életre: Jézus Krisztust!

Igénk egyértelműen többes számban fogalmaz, és emberekre gondol, amikor azt mondja: ’boldogok’. Kik tehát a boldogok? Akik békét teremtenek. Szeretett Testvérek, hogy tudunk mi békét teremteni, amikor azt látjuk, és tapasztaljuk magunk körül, hogy testvér a testvérre, szülő a gyermekére, és gyermek a szülőjére támad? Hogy beszélhetünk a békességről mi, akik folyamatosan rohanunk, versenyt futunk az idővel, és állandóan szorongunk, hogy mindennek a végére érjünk? Teremthetünk békét, ha sokszor saját magunkkal sem vagyunk kibékülve? Hogy van ez, Testvérek???

Addig, amíg csak magunkra figyelünk, és saját magunk lelkivilágával, bajaival, gondjaival vagyunk elfoglalva, addig ez nem sikerülhet. Akkor lehetünk békességszerző emberek itt a földön, ha újjászületünk Krisztus által, aki azt mondta: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.” (Jn 14, 27).

Ha a világ által felkínált békességet fogadjuk el, az az érzés nem is maradhat tartós. Elillan szemvillanás alatt, és helyébe csalódottság és aggodalom marad. Ha a Krisztus által felkínált békességet fogadjuk el, akkor az már azt jelenti, hogy nem csak magunkra, és nem is a világra tekintünk, hanem meglátjuk Krisztust, és így megláthatjuk az Ő dicsőségét is!

János evangéliuma mondja: „…és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 14b). Hogyan láttuk Őt? „Az Ige testté lett, közöttünk lakott…” (Jn 1, 14a). Nemrég ünnepeltük a karácsonyt; ünnepeltük, hogy Krisztus testté lett, szolgai formát vett fel és mindenben embernek bizonyult, kivéve a bűnt! Látták Őt a napkeleti bölcsek; a pásztorok; látták a farizeusok; az írástudók; a tanítványok; látták a római katonák… Milyen sokan látták az Ő dicsőségét!

Kérdezhetjük, – teljesen jogosan – mi hogyan láthatjuk meg Őt, ha már eltelt több mint 2000 év? Hogyan láthatjuk meg Őt, ha már felment a mennybe és ott ül az Atya Istennek jobbján? Hogyan láthatjuk meg az Úr Jézus Krisztus dicsőségét, 2014. január 5-én, szeretett Testvérek?

Az első kérdésem mindenképpen az: meg akarjuk látni Őt? Észre akarjuk venni Őt körülményeinkben; rá akarunk csodálkozni minden dolgunkban? Akarunk Vele találkozni, és Tőle elfogadni a békességet, vagy könnyebb a világ felé fordulni, mert vizuális élményt ad, és a világ is tartós boldogságot ígér…?

A második kérdésem csak azokhoz szól, akik látni akarják Krisztus dicsőségét: látod-e Őt magad mellett erőtlenségedben? Látod-e Őt magad körül szorult helyzetedben? Látod-e Őt, amint a kezedet fogja, hogy utat mutasson neked? Észreveszed-e Őt akkor, amikor letörli könnyeidet?

A tanítványok elmondhatták, hogy ’mi láttuk Őt’. Te, aki itt vagy az új évben is Isten házában, elmondhatod-e, hogy ’én is láttam Őt’? Észrevettem Krisztust az igeolvasásomban. Megszólított engem. Felfedeztem Krisztust imádságaimban. Válaszolt nekem. Láttam Krisztust próbatételeimben. A vállán hordozott, mert nem tudtam volna elviselni.

Ahhoz, hogy meg tudjam Őt látni, ahhoz háttérbe kell szorítanom a magam kényelmét, összes nehézségemet és minden önzőségemet. Amíg csak magamat látom, nem láthatom meg Őt!

Szeretett Testvéreim, Jézus legnagyobb dicsősége a kereszten ragyog! Ott alig látta valaki: a nép csak ordított; a farizeusok, főpapok saját boldogságukkal voltak elfoglalva.

Ketten látták meg Őt:

• a mellette függő lator, aki ezt kérte Tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” (Lk 23, 42).
• és a százados, aki megvallotta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” (Mk 15, 39b).

Jézus dicsősége tehát a kereszten ragyog. Ma is felragyog, mert minden áldott nap bűneinkkel és vétkeinkkel szemben átélhetjük az Ő kegyelmét! Kegyelem az, hogy nincs még végünk! Kegyelem az, hogy ma is adni akar nekünk, és lelkileg gazdagítani - nem pedig elvenni, és szegénnyé tenni…

És felragyog minden nap az Ő igazsága is, hiszen bűneinkért bizony szenvednünk kell. Igaz, Krisztus eltörölte már bűneinket, de az állandó lelki ismeretfurdalás újra és újra felkiált bennünk!

Amikor hívogatjuk a Testvéreket a megterített Úr asztalához, gyakran azt mondjuk: ’Hívogatjuk a Testvéreket, hogy éljenek a kegyelem felkínált lehetőségével!’ Az által, hogy mi rendszeresen élhetünk az úrvacsora sákramentumával, az által újra és újra lehetőséget kapunk, hogy terheinket letegyük végre a kereszt tövébe! Amit már megbántunk, és amiért már bűnbocsánatot nyertünk, ne cipeljük tovább, mert azt az Úr Isten már elfelejtette!

Meglátjuk a kereszt titkát? Észrevesszük ilyen alkalmakon a kegyelem felkínált lehetőségét? Tovább megyek: meglátjuk a látható Igében, a kenyérben és a borban Krisztus ÉRTÜNK megtöretett testét és ÉRTÜNK kiontott vérét? 2014. január 5-én meglátjuk Krisztus dicsőségét?

Ha mindezekre őszinte szívvel igenlő választ tudunk adni, akkor lehetünk igazán boldog emberek! Azért, mert önmagunkon és körülményeinken képesek leszünk túllátni, és meglátni életünk minden részében Krisztust, aki igazi békességet ígér nekünk! Már pedig: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

Tekintsünk Krisztusra, lássuk meg az Ő dicsőségét, kérjük Tőle az Ő békességét, hogy azt továbbadva, minket is Isten fiainak nevezzenek! Ámen.

Lovász Adrienn