2014.

Kedves Testvéreim! Újévi Keresztyén gyülekezet!

Biztos vagyok benne, hogy mindannyian tartottunk már kezünkben olyan elismert napilapokat, folyóiratokat, újságokat, melyek újévi számukban hátratekintenek. Igyekszenek az év legfontosabb eseményeit összefoglalni. A sport csatornák pedig a legszebb gólokat, legmeghatározóbb pillanatokat és ugyanakkor a legviccesebb, legnevetségesebb helyzeteket is csokorba szedik. De visszatérve az újságokra, ilyenkor, ezekben a napokban olyan cikkek is megjelennek, amelyek próbálják megjósolni, hogy mi várható ebben az évben. Mi várható 2014-től? Milyen gazdasági mutatók lesznek, milyen politikai fejlemények lesznek, milyen időjárás lesz Magyarországon az EU-ban, sőt az egész világon. Néha egész pontosak az előrejelzések, néha viszont teljesen félrekövetkeztetnek és nagyon rosszul tippelnek a szakértők.

PÉLDA: 1967-ben szakértők azt jósolták, hogy a fejlett Nyugaton (nem itt) olyan fejlett lesz a technológia napjainkra, hogy sokkal kevesebbet kell dolgoznia az embernek. Azt gondolták, hogy átlagosan 22órát dolgozunk majd egy héten, és egy évben csak (figyelem!) 27 hetet. A problémánk az lett volna, hogy mit csináljunk azzal a sok extra szabadidővel… Igaz akkor nem voltunk a Nyugat része, és ma is sok részben le vagyunk maradva, de azért bizonyos tekintetben a Nyugat részének vallhatjuk magunkat.

És nem tudom, hogy ti mit tapasztaltok, testvéreim, de bizony nem az a legfőbb problémánk, hogy mit csináljunk a sok szabadidőnkkel. Nekem pont úgy tűnik, hogy nagyon is kevés a szabad időnk, és szinte mindenhova rohanunk. Gyorsan megyünk, gyalog is és kocsival is, gyorsan beszélünk, és gyorsan eszünk, mert „bocsánat rohannom kell, dolgom van”.

Azt gondolom, az Írásból a legutóbb felolvasott rész segít abban, hogy 2014-ben előretekintsünk. Nézzük meg még egyszer, mit ír Pál: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” Azt hiszem, Pál apostol itt olyan dolgokról beszél, amit érdemes lépésről-lépesre megvizsgálnunk. A mai újévi istentiszteleten erre hívlak benneteket.

I.                   A földi életünk véges

Mindenekelőtt nagyon kell ügyelnünk arra, hogyan élünk, mert az életünk itt a földön egyszer csak véget ér.

A Zsoltáros azt írja: „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”(Zsolt 39,5) Később így: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő.” (Zsolt 90,10) Igen, tudom, nekünk fiataloknak 70, 80 év magát az örökkévalóságot jelenti, sőt nemrég volt olyan idő, hogy a 30-40év is őskorinak tűnt. De ma már nem. Minden relatív, ahogy mondják. Egy szerelmes pár, mikor egy randevú után hazaérkezik. De még próbálják az utolsó együtt töltött időt kihasználni és beszélgetnek, búcsúzkodnak. Nekik ez az idő egy szemvillanás alatt elmúlik. A szülők azonban, apa és anya, akik az ablakon keresztül figyelik őket azon aggódnak, hogy vajon miről beszélhetnek, vagy inkább mi történhet abban az autóban, és ugyanaz az idő nekik egy egész örökkévalóságnak tűnik.

A Zsoltároson keresztül azt sugallja nekünk a Szentírás, hogy a földi életünk igenis véget ér. Ne számítsunk arra, hogy mi lesz majd holnap (ahogy Jézus mondja: „ne aggodalmaskodjatok a holnap felől. Elég minden napnak a maga baja”.) Minden amink van, az a mai nap van. A földi életünk minden napja nagyon értékes, mert véges.

II.                Minden lehetőségből hozd ki a maximumot!

Pál azt mondja nekünk, hogy „használd ki az alkalmas időt” majd hozzáteszi „mert az idők gonoszak”. Jézus mondta a Sátánról, hogy tolvaj, rabló, és az egyik dolog, amit próbál elrabolni tőlünk az Ördög, a drága időnk. Sajnos nem kell sokat gondolkoznunk azon, hogy mikor és hol töltöttük az időnket olyan dolgokkal, amikor talán valami értelmesebb dolgot is csinálhattunk volna. Mulatozás, pletykálás, számítógépezés, játék… Valljuk be, kevesebbet is csinálhattuk volna.

Érdekes azonban, hogy néha még a jó dolgok is elfordíthatják figyelmünket Jézustól. Emlékezünk Mária és Márta történetére. Tiszteletes nőnk nem régen prédikált róla, és igen Márta felháborodik, mert ő sürög-forog a konyhában, amíg a testvére, Mária meg csak ott ül és hallgatja Jézust. Így szól tehát Jézusnak: „Mondd hát neki, hogy segítsen!” Márta, Márta!” Jézus válaszol „sok mindenért aggódol és nyugtalankodol, pedig csak kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jobbik részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.” (Lk 10,40-42)

Ezek szerint Márta bűnt követett el, mikor a konyhában azon volt, hogy összeüssön valamit ebédre? Persze, hogy nem. A főzés nem bűn J Viszont annyira lefoglalta a konyha, hogy észre sem vette, hogy egy házban van magával Istennel.

            És azt hiszem, ugyanezt a hibát sokszor mi is elkövetjük. Annyi minden foglal le minket, annyi energiát fordítunk bizonyos dolgokra, hogy az örökkévaló dolgokra, Istenre nem marad időnk.

Richard Swenson egy kórház lelkész írt egy könyvet, melyben azt taglalja, hogy korunk egyik legfőbb betegsége a szorongás és a stressz. Túlterhelésnek hívjuk ezt, és szerinte az emberek többsége ezzel a betegséggel küzd.

1. Túlterheltük magunkat kötelességekkel. Ide kel mennünk, oda kell mennünk, részt kell vennem ezen a rendezvényen, azon a társadalmi eseményen. És egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy jövünk és megyünk, nincs megállás, csak a kötelező megjelenések sora.
2. A birtokunkban lévő tárgyak terén is túlterheltek vagyunk. Tele vannak a ruhás szekrényeink, a házunk mindenféle kacattal. Nem számít, hogy adósságokba kellett vernünk magunkat ezek miatt, de ezek egyszerűen „kellenek”. Túl sok mindent birtokolunk.
3. A munka terén is túlterheltek vagyunk. Korán kelünk, rohanunk a munkába, kocsival, vonattal, villamossal, busszal, nem számít, és akkor még nem beszéltünk az olykor lehetetlen munkafeltételekről. Túl sokat dolgozunk.
4. És végül, de nem utolsó sorban információval, hírekkel is túlterhetek vagyunk. Azt mondják, hogy egy mai fiatal annyi információval rendelkezik, mint 200-300 évvel ezelőtt egy egyetemi tanár. Egy orvos arról panaszkodik, hogy havi szinten 100 cikket kell elolvasnia, hogy naprakész legyen. És akkor még nem beszéltünk az internetről, ahol szupersebességgel áramlik mindenféle információ.

SUMMA: Lehetne ezt még sorolni, de azt hiszem, érthető. Annyi mindennek kell időt szentelnünk, de csak 8760 óra van egy évben. És máris eltelt 10 belőle. „Használd ki az alkalmas időt”- mondja Pál. De hogy?

III.             Mit akar tőlünk az Úr?

Pál így válaszol: „ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” Vajon mit akarhat az Úr? Vajon tényleg azt akarja, hogy túlterheltek legyünk? Hogy ennyi szorongás és stressz érjen bennünket 2014-ben? Azt hiszem, nem. Ahhoz, hogy eldöntsük, mi fontos a számunkra a legbölcsebb az, ha egy prioritási listát, egy fontossági sorrendet állítunk.

1. Feltételezem, hogy mivel itt vagyunk a templomban, ennek van valami oka. Mégpedig az, hogy az Isten, Jézus Krisztus az életünk része. Ha megkérdezzük magunktól, hogy kicsoda, micsoda a legfontosabb az életünkben, akkor remélem, hogy a válaszunk: Isten. Lehet, hogy erről néha megfeledkezünk, de Ő kell legyen a legfontosabb. A Ferencvárosnak van egy szurkolói nótája, mely így hangzik. „Végre itt a hétvége, irány az ország egy része, eshet eső, fújhat szél, elindul ki zöld fehér.” De jó lenne, ha mi is ilyen fanatikusak lennénk, és minden vasárnap, ha esik, ha fúj, bármilyen más programunk is van, de ilyen elszántsággal és örömmel mennénk a templomba.
2. Nem csak a templomba járás fontos. Bizony időt kell neki szentelnünk imádkozással és Igeolvasással. Imádkozzunk magunkért, családunkért, szeretteinkért. Imádkozzunk az egyházért, a gyülekezetünkért, a gyászolókért, a nélkülözőkért, betegekért. És néha nem is gondolnánk, de nem is sejtjük, hogy mennyit jelentenek ezek az imák. Isten pedig megáld hitünkben való növekedésünkért.
3. Igenis időt kell szentelnünk a családunknak. Hány házasság, hány család bomlik fel, azért, mert egyszerűen nem fordítunk rá elég időt. Figyeljünk oda férjünkre, feleségünkre, és töltsünk el vele, csak vele 1 napot. Szenteljünk időt a gyerekeinknek, szüleinknek is! Ne vonuljunk be a saját kuckónkba számítógépezni vagy TV-zni! A család is legyen elől a fontossági sorrendünkben!
4. A munka is fontos egy keresztyén ember számára. Különösen egy protestáns ember számára a munka etikája mértékadó. Ne lazsáljunk, ne próbáljuk a munkaidőnket elcsalni, hanem tegyük oda magunkat 2014-ben és vállaljunk több felelősséget magunkért, Istenünkért és a munkánkért.

Biztos vagyok benne, hogy lehetne folytatni a listát, és lehet, hogy nem mindenkinek így nézne ki a prioritási listája. De azt gondolom, hogy mindenkinek meg kell állni. Egy kis időre 2014-ben megállok és rendbe rakom magam. Ha van egy kis időm, megkérdezem magamtól, hogy mi is az, ami fontos nekem. Nem feltétlenül fogadalmakat kell tennünk, azokat úgyis megszegjük, hanem meg kell állnunk és számot kell vetnünk. Mi a fontos, minek szenteljünk kevesebb és minek több időt?

Kérjük, Urunkat, hogy legyünk bölcsek, és az Ő dicsőségére használjuk fel a 2014. év 8760 óráját.

„Itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.: az éjszak múlik, nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”  ÁMEN

Mike Martin