2014.

A felolvasott Ige egy nagyon megdöbbentő mondatot tartalmaz: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!” János apostol ezt a nagyon kemény kijelentést Isten üzeneteként a Kisázsiabeli Szárdisz gyülekezetének küldi. Vajon mivel érdemelte ki e város keresztyénsége, ezeket az ítéletes szavakat? Egyáltalán, miért közöl ennyire riasztó híreket az Ige erről a városról?  A levélből láthatóan azt lehetne mondani, hogy rendezett külső körülmények között élt e gyülekezet, nem volt benne hitbeli szakadás, mint Korintusban. Nem uralkodtak el benne olyan tévtanok, mint Kolosséban. Nem volt kitéve a gyülekezet  üldözéseknek a hatóságok részéről, mint Pergamóm keresztyénei. Tehát ez a gyülekezet aránylag nyugodtan élhette a maga keresztyén életét. Lehet azonban, hogy éppen ez a külső viszonylagos nyugalom és békesség vált kísértéssé a gyülekezet életében. Talán az, hogy nem kellett minden nap újra és újra felvennie az élet-halálharcot Krisztusért, a benne való hitért és Jézus Krisztus igazságáért. Talán éppen ezért lanyhult el a gyülekezet, és megelégedett azzal, hogy élje a maga konszolidált, jól berendezett, megszokott, átlagos életét. Szemmel láthatóan nem történt a gyülekezetben semmi negatívum, nem volt semmi átlagosnál nagyobb probléma a gyülekezet életében, mégis valami nem volt rendjén. Talán még minden dolog ment a megszokott kerékvágásban. Összejártak alkalomról alkalomra a gyülekezet tagjai, együtt voltak az úrvacsora közösségében, folyt az adakozás a szegények számára, a diakónia, a szolgálat, a keresztség sákramentumát kiszolgáltatták, tehát a gyülekezet kívülről egy élő gyülekezet képét mutatta, de látszat élet lehetett ebben a gyülekezetben, ahol az egyháziasság megölte az élő hitet, ahol a hagyomány megölte az Isten élő kijelentését, és ahol a betű megölte az élő lelket. Látszólag élt és virult a gyülekezet, de a szép külső csak leplezte az életerő fokozatos fogyását, lassú apadását. A gyülekezet keresztyénsége már névleges volt, tagjai pedig látszatkeresztyének voltak. Ezért mondta azt Jézus, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.

Úgy gondolom, hogy minden gyülekezetet, ahol látszólag jól mennek a dolgok, fenyegeti ez a veszély, tehát ezt a közösséget is, és magunkat, mindnyájunkat személy szerint is.

De nézzük meg, hogy mit tanít a Biblia az életről? Az élet földi mértékkel, egy általános ember szemével mérve nem több, mint a születés és a halál között eltelő több-kevesebb idő. Ezalatt az idő alatt az ember életfunkciókat mutat, lélegzik, eszik, iszik mozog, mosolyog, beszél és folytathatnánk a sort.  Szörnyű példákat ad elénk a nagy hazugláda, a televízió, két műsor címe rémlik fel, ahol magukat sztárnak gondoló emberek mindennapjait látjuk, „Édes élet!” cím alatt, és egy másik, ahol az átlagember dolgaival szembesülünk, ennek címe: „Az élet sója!” Egy-egy részbe akaratlanul belepillantva az ember elszörnyülködik: ez lenne az élet?

A Biblia szerint azonban nemcsak ez az élet. A Biblia szerint Krisztus az élet Jézus azt mondja: „Én vagyok az élet!”, Pál apostol így szól: „Nékem az élet Krisztus.” Tulajdonképpen az az ember él igazán, aki a Krisztusban van, akiben Krisztus él. tehát a Biblia szerint az élet mindig magasabbrendű, felülről való életet jelent, Isten által, Krisztus által, a hit által belénk oltott életet jelent. És akiben ez az élet nincs benne, az a Biblia szerint halott, akkor is, ha egyébként lélegzik, eszik, iszik, dolgozik, nevet, vagy éppen beszél. A halál állapotában él, és az ilyenre mondja azt a Biblia, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Az ilyen halott vagy halódó keresztyénség sok vonását felmutathatja az életnek, amely teljesen értelmetlen, ha megszokás, a szép hagyományokhoz való ragaszkodás és nem a Krisztusban való szeretet mélysége készteti erre az embert. (Joó Sándor gondolata):

- Lehet imádkozni halott módon, és élő módon. A különbség a kettő között az, hogy az egyik monológ, míg a másik párbeszéd Istennel.

- Van élő hit és van halott hit. Az a különbség közöttük, hogy az egyikből kisugárzik Krisztus szeretetének melege, míg a másik tehetetlen, és az erőt hanggal próbálja pótolni.

- Van élő és halott szolgálat: Az a különbség köztük, hogy az egyikben ott izzik a Krisztus szeretetének ereje, a másikban pedig ott lapul az emberi nagyotakarás, amely elég izzadtságszagúvá teszi a szolgálatot, a törekvést.

Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!

Jézus mégis szólt ehhez a gyülekezethez, a vezetőjén, az angyalán keresztül és azóta is szól minden halott, és halódó gyülekezethez, mégpedig ébresztő szeretetével. Kiutat mutat a megszokásból, a szép hagyományokhoz való ragaszkodás csapdájából. A megoldás így szól. „Ébredj fel!” Nem  reménytelen tehát a gyülekezet állapota. A szárdiszi gyülekezetet is megmenti még, ha ébred, és ébreszt. Ha nem ébred, akkor viszont el fog veszni, mert egész lénye elégtelen Isten előtt.  Nem tudjuk, hogy Isten mit várt tőlük, de a cselekedetek, amiket megtettek semmiképpen nem voltak elegendőek, ahogy egy teológus megfogalmazta: Isten nem találta a szárdíszi keresztyének életművét betöltöttnek.

Isten ugyanis a maximumot kívánja az Őt követőktől, nem félmunkát és még inkább nem minimumot. Az erőt is ehhez adja! Nem a takaréklángon égéshez, hanem a teljes lobogáshoz!

Nem  a teszek valamit, és majd csak lesz valahogy élethez, hanem a mindent megteszek, amihez erőt kaptam viselkedéshez.

Isten nem csak ítél, hanem a szabadulás lehetőségét is megadja ebből az állapotból, pontos utat mutatva. Megmutatja az ébredés módját is, mégpedig abban, hogy a gyülekezet forduljon vissza az igehirdetésekben kapottakhoz, az abban foglalt tiszta evangéliumhoz. Tehát a krisztusi tanításhoz. Emlékezzen arra, hogyan vette, és hallotta, hogyan kapta, és ahhoz az állapothoz térjen vissza. Amikor még a hit tüze és nem a megszokás és a szép tradíció élt bennük, amikor még az Ige minden betűje és szava drága és fontos volt a számukra. Ha azonban ez a visszatérés nem fog megtörténni a gyülekezet és tagjainak életében, akkor a gyülekezet el fog pusztulni.

Krisztus miután kiutat mutat, felvillantja az ítélet lehetőségét is. A evangéliumokból jól ismert képet villantja fel az apostol: Jézus visszatérését egy tolvaj érkezéséhez hasonlítja. Ha a ház ura tudná, mikor jön a tolvaj, akkor vigyázna, hogy semmi kár ne érje őt. Virrasztana és vigyázna. Szárdisztól és minden korok keresztyén emberétől ezt az ébrenlétet várja el Krisztus. Tőlünk is ezt várja. Ébredjünk, és vigyázzunk, hogy a lelki halál állapota, a belealvás a hétköznapokba ne tegyen minket gondatlan követőkké, akiknek éppen a keresztyén lét egyik legfontosabb alapeleme a várakozás, az ébrenlét hiányzik az életükből. Aki készen várja az Urat, az megtartatik Az ítélet csak azokra jön, akik nem várják, vagy nem akarják várni az Ő visszajövetelét.

A levél végén ezt találjuk: aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, és annak nevét nem törlöm ki az élet könyvéből. Tehát még ebből az állapotból is van lehetőség a győzelemre! Még az ilyen gyülekezetek tagjai számára is megadatik a lehetőség a fehér ruha megszerzésére, az üdvösség elnyerésére.

Ez a levél szól minden keresztyén emberhez. Halott gyülekezetekhez és felébredt emberekhez egyaránt. A halottaktól ébredést, a felébredtektől az Isten népében maradást követeli meg, nem az elkülönülést, a kivonulást. A felébredteknek még nagyobb a feladatuk: erősíteni az elaléltakat, ébreszteni az elaludtakat, és feltámasztani a lelki halottakat. Hitben, szolgálatban, és szenvedésben újra eggyé lenni.  Ámen

Juhász András