2013.

A mai napra kijelölt újszövetségi igeszakasz egyik részletét hoztam közétekA mai alkalomnak egy nagyon különleges bibliai egység képezi az alapját. Egy rész, amely a szenvedésről szól. Mondhatjátok erre, hogy annyi rész szól a Szentírásban a szenvedésről, sőt az igaz ember szenvedésének kérdéséről, hogy mi ebben a különös, különleges. Az, hogy Pál apostol egy speciális szenvedésről beszél, az evangéliumért való szenvedésről.

Ez pedig, ha lehet ilyet mondani a szenvedésre, jó szenvedés. Pál apostol, mint az a levél más részeiből kiderül, fogságban van, Rómában valószínűleg. Az első tárgyaláson már túl van, és várja az ítéletet, amely akár halál is lehet.

Magányos, emberek elhagyták őt, bilincsek közt, bizonytalan jövőképpel él, ráadásul megöregedett, és beteg is. Minden ember ilyenkor azt kívánná az általa szeretetteknek, hogy ők ne kerüljenek ilyen helyzetbe. Ha már én idejutottam, legalább a másik ember, aki fontos számomra, legalább ő kerülje el a szenvedést.

Ezzel szemben Pál mást ír Timótheusnak, akit szeretett fiának tart: Szenvedj velem együtt. Légy részese annak, amit én átélek.

Felvetődik a kérdés, hogy vajon mi motiválhatta Pált akkor, amikor ezt leírta. Mi az oka annak, hogy nem a szenvedések kerülését kéri az általa szeretett ifjútól, hanem a szenvedések vállalását, sőt, osztozást az öreg apostol szenvedéseiben?

1. Biztos voltatok már úgy, hogy éreztétek, hogy nem bírjátok egyedül feldolgozni azt, amit átéltetek. Egy szerettetek elvesztését a földi valóságra nézve, egy munkahelyi-szakmai-tanulmányi kudarcot, egy szerelem, barátság elmúlását, anyagi nehézségeket, magányt, betegséget vagy bármi mást. Mit teszünk ilyenkor? Megkeressük azt, aki hozzánk közel áll, és elmondjuk neki. Ahogy Jób könyve is megindokolja ezt: "Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét!" Akarva-akaratlanul részt adunk neki a szenvedésünkből. Részesévé válik, és ha igazán jó "emberünk", akkor segít hordozni az egyedül mozdíthatatlannak tűnő terhet. Osztozik szenvedésünkben, imádságban könyörgésben mellettünk áll, meghallgat minket, érezzük, hogy fontosak vagyunk a számára. Vállalja velünk együtt a szenvedést.

És biztos voltatok már olyan helyzetben is, amikor ti voltatok azok, akik a szenvedő mellé álltatok. Ti voltatok azok, akiknek vállán egy testvér kisírhatta magát, aki tudott alázattal és csendben hallgatni, leborulva imádkozni. Milyen csodás ez! Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét

Pál is így érezhetett: szüksége van valakire, emberileg is, aki mellette van, aki együtt érez vele: aki vállalja a szenvedést vele.

Sokan nem értik ezt! Miért van az, hogy Pál Istenen kívül még embert is akar maga mellett. Hiszen megtapasztalta Isten szeretetét és kegyelmét, és Isten ki is jelentette számára: elég néked az én kegyelmem. Igen, ez így van. Isten szeretete, kegyelme elég az ember számára, de egy ember odaállása a szenvedő mellé könnyebbé teszi annak elviselését. Akinek ugyanis van kibe kapaszkodnia, annak könnyebb a szenvedés.

Kimondhatjuk bátran és könyörögjünk érte: szenvedésben Isten állítson mellénk olyan testvéreket, akik segítenek elhordozni azt, és fordítva is legyen ez igaz: állítson minket is szenvedő testvéreink mellé, hogy ahol kell, le tudjuk törölni a könnyeket, emelni az egyedül elhordozhatatlannak tűnő terheket.

2. Pál nem saját hibái miatt szenved. Velünk gyakran előfordul, hogy, bűneink következtében ér el minket a baj. Valamit teszünk, és ez visszahat életünkre negatív módon. Hányszor megélhettük már ezt!  HHPállal nem így történt. Az apostol Krisztusért, az ő evangéliumáért szenved. Töretlenül emelkedő karrierjét, elismertségét, megbecsültségét cserélte el Krisztus keresztjére, amely a zsidóknak botránkozás, a görögöknek pedig bolondság.

Ezért szenved Pál: nem bűnözőként ül börtönben, vállal bilincseket, nem vétkek elkövetőjeként hagyták el emberek: Krisztus mellett kitartó élete az, amely miatt mindez bekövetkezik életében. Krisztusért vállalta a szenvedést! Ezért jelenthetjük ki, hogy van jó szenvedés is, mégpedig az, amikor Isten követeként e világban ér bennünket a baj, a nyomorúság. Nem magunk miatt, hanem azért, mert vállaljuk Krisztushoz való tartozásunkat. Nagyon nagy hatást gyakorolt rám nagyapám, aki lelkészként egy életen át szolgált. Az ő életéből sokat tanultam. Ifjúsági lelkész volt, az SDG egyik vezetője a háború előtt. Nem állt be a sorba, nem tagadta meg Krisztusát, az 1945 utáni változásokkor, ezért egész életében olyan apró falvakban szolgálhatott lelkészként, amelyek megélhetést nem biztosítottak, sőt kényszernyugdíjba küldték. Isten azonban mellett volt szenvedéseiben, és derűs mosoly volt arcán mindig, úgy, hogy 92 éves korában nyugdíjasként még helyettesített gyülekezetekben!  Vállalta a szenvedést! Valószínű, hogy nekünk idáig nem kell elmennünk, nem fognak minket üldözni

De, érhet bennünket is hátratétel Krisztus nevéért.

Talán még hátratétel sem ér, csak úgy tekintenek ránk, mint jóindulatú futóbolondra, aki valami bogaras dologban hisz. Talán még ennyi sem, csak mi érezzük így, és ezért nehezen vállaljuk fel Krisztushoz tartozásunkat egy olyan környezetben, ahol nem benne hisznek az emberek.

3. Pál, a Krisztus evangéliumát drága kincsnek nevezi, amely reá bízatott. Ezért tudja vállalni a szenvedést! Felvetődött bennem a kérdés, hogy mi minek tartjuk a Szentírást? Hogy gondolkozunk róla? Mekkora értéket képvisel a számunkra? Gondolkozzunk el rajta! Természetesnek vesszük, hogy polcunkon Biblia van? Vagy hálát tudunk érte adni, mert Isten drága kincsét, kijelentését rejti számunkra?

Pál, tudja azt, hogy e kincset meg kell őrizni, meg kell becsülni. Ha nem ezt teszi, elvész a kincs. De, hogyan őrizheti meg az ember ezt a kincset? Esendők vagyunk, akik a legkisebb veszély hatására magunkba fordulunk, hitünk pedig összeroppan. Hogy lennénk képesek az evangélium megőrzésére?

Úgy, hogy ez nem csak a mi feladatunk. Mit ír Pál? A rád bízott drága kincset őrizd meg - és itt van még egy nagyon fontos félmondat: a bennünk lakozó Szentlélek által! Nem vagyunk egyedül hagyva! Nem egyedül kell küzdenünk! Isten segítséget ad abban, hogy szenvedések közepette is, akár nyomorult testben élve is, akár meggyötört lélekkel is, ha érte vállaljuk a szenvedést - elég legyen számunkra az Ő kegyelme! Ámen

Juhász András