2013.

A mai napra kijelölt újszövetségi igeszakasz egy részlete alapján szeretnék szólni ebben az ünnepi, Istennek szentelt órában, kiegészítve egy olyan történet részlettel, amely logikailag szorosan kapcsolódik hozzá.

A mai igehirdetésben tulajdonképpen tipikus emberek lelki arcát szeretném vázolni előttetek, és tipikus emberi kifogásokat, olyan kifogásokat, amelyekkel nap mint nap találkozunk, amikor Isten Igéjét visszük a világba.

Biztos Ti is jártatok már úgy, hogy hívtatok embereket alkalmakra, istentiszteletre, Bibliaórára, és azok az emberek elutasították valamiféle kifogással a hívást, vagy amikor valakivel arról beszélgettünk, hogy ideje lenne komolyabban vennie Isten szavát, kaphattunk e válaszokból.

Ezekről a tipikus emberi kifogásokról szeretnék szólni, amelyek alapján kiderül az, hogy az ember nem változott semmit 2000 esztendő alatt sem. Három emberről, három Pált kihallgató emberről szeretnék szólni: Félixről, a korrupt helytartóról, utódjáról Festusról és egy zsidó királyról: Agrippáról.

1. Az először felolvasott történetben a korrupt és megvesztegethető Félix, aki két évig tartotta fogságban Pált éppen kihallgatja az Apostolt. Pál pedig Félix és felesége előtt bizonyságot tett Krisztusról, a hitről, és a Benne való reménység lényegéről.

Félix pedig örömmel hallgatta, egészen egy pontig. Addig, amikor Pál elkezdett az igazságról, önmegtartóztatásról, és az eljövendő ítéletről beszélni. Ekkor Félix ezt megijedt, és ezt mondta: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak!"

Mit jelent ez? Miért félt e három dologtól? Nézzük sorban: félt az igazságtól, mert tudta, hogy cselekedetei nem mindig az igazságról szólnak.

Félt az önmegtartóztatástól, hiszen a korszellem és az udvari etikett egy helytartótól fényűzést várt el, dorbézolást, lakomákat, tivornyákat.

És végül, mindezek miatt félt az ítélettől, azért, mert megmérettetve kevésnek találtatott e kérdésekben. 

Miért félt tehát? Azért, mert találva érezte magát. Egészen addig, míg Jézusról beszélt Pál, nem volt semmi baj. Amíg csodáiról szólt, amíg bizonyságot tett Krisztus életéről haláláról, feltámadásáról, addig csak hallgatta, mint egy érdekes és szép dolgot, ami esetleg meg is dobogtatta a szívét. De amikor Pál rámutatott arra, hogy mindez nem csak üres fecsegés, nemcsak egy szép elmélet, hanem olyan tanítás, amelynek hatása van az ember életére, akkor Félix találva érzi magát, és  megretten. Nem képes szembenézni azzal, hogy mindennek, amit Krisztusról hallott következménye van az Ő életére is. Nem lehet Krisztus mellet csak úgy elmenni, Krisztus mindig döntésre hív, vagy mellette, vagy ellene, de állást kell foglalni.

Eszembe jut az, hogy mennyire így van ez a mi életünkben is. Beszéltem valakivel, aki elmondta, hogy azért nem szeret templomba járni, mert ott az ő bűneiről beszélnek. Hányszor van úgy, hogy hallgatjuk a prédikációt, olvassuk a szentírást, és tetszik amit ott hallunk, olvasunk, egészen addig míg találva nem érezzük magunkat. Akkor pedig megrettenünk, gyakran elfordulunk, ahelyett, hogy változtatnánk életünk azon dolgain, amelyre az Úr, az Ő kegyelméből rámutatott.

Félix kifogása  tipikusan emberi: majd ha lesz időm. Az első kifogás így szól tehát: majd ha lesz időm, ha ráérek. Szeretett testvéreim! Gondoljuk végig, hogy mennyi mindenre van időnk! Mennyi mindenre tudok időt szakítani, még elfoglaltságaim, rohanásaim közepette is!  És mégis, hányszor halljuk, vagy mondjuk ezt, megyek templomba, ha lesz időm. Pedig az embernek arra van ideje, amire maga akarja, amit fontosnak tart. Rengeteg élet tragédiájává válik ez: nincs időm. (túl gyerek, túl fiatal, túl elfoglalt, túl öreg, túl késő)

Félixnek még adatott idő. Két éven át hallgathatta Pált, és bizonyságtételét. Nem tudjuk, hogy mi lett vele, a történet nyitva marad. Nem tudjuk, hogy keresztyénné lett-e, vagy megkeményítette szívét. Szeretném hinni azt, hogy nem volt hiábavaló számára a bizonyságtétel. És a mi számunkra?

2. A második kifogást Festus fogalmazza meg: Bolond vagy Te Pál. Igen, a Krisztusról való beszéd a legtöbb ember számára botránykő vagy bolondság, és gyakran néznek minket jóindulatú futóbolondoknak. Sokak számára érthetetlen és éppen ezért bolondságnak tartott dolog a Krisztusról szóló beszéd, ezért utasítanak el minket.

Bolondság, mert szeretetről szól egy szeretet nélküli világban, megbocsátásról egy irgalom nélküli közegben, tisztaságról, a mocsok közepette, önzetlenségről egy önző társadalomban, boldogságról, egy boldogtalan világban. Ez, így valóban bolondságnak tűnhet, nekünk azonban, akik megtartatunk ÖRÖK ÉLET BESZÉDE.

3. A harmadik kifogást Agrippa király mondta ki: Majdnem rávettél engem is arra, hogy keresztyénné legyek. Első olvasásra ez egy örömteli mondat, hiszen Agrippa majdnem keresztyénné lett, azaz közel került az Úrhoz. DE, ott van e kis szócska, MAJDNEM. Mit jelent ez?

Egy pár hónappal ezelőtt, a tékozló fiú bátyjáról, aki ilyen majdnem ember, prédikáltam akkor mondtam el néhány hasonlatot a „majdnem”-mel kapcsolatban: Tekintsük át ezeket, frissítsük fel, hogy mit jelent ez a szó: Majdnem, a hétköznapokban.

Aki majdnem elérte a vonatot, az lemaradt róla.

Aki majdnem átment a vizsgán, az megbukott.

Aki majdnem megnyerte a LOTTO 5 találatost, az nem nyerte meg.

Aki majdnem életben maradt a háborúban, az meghalt a fronton.

Ilyen, hogy majdnem keresztyénné lettem, ilyen nem létezik. Vagy igen, vagy nem Krisztus döntésre hív, és vagy vele vagy ellen döntök. Ez a majdnem keresztyénség egy óriási veszély! Az ember hamis biztonságba ringatja magát, majdnem ott vagyok, az már olyan közel van. Pedig ez kevés. Ugyanezt jelenti ez a szó, mint amit Jézus egy írástudónak mondott: „Nem vagy messze Isten országától!” Nem vagy messze, azaz közel vagy, de nem benne! Majdnem elérted a célt, de csak majdnem! Mondom másként, hogy még érthetőbb legyen:

Aki majdnem üdvözül, az elkárhozik.

Aki majdnem Krisztusé, az a Sátáné.

Aki majdnem Krisztus mellett dönt, az ellene dönt.

4. Láthatjuk e példákból, világosan, hogy az emberi kifogások semmit nem változtak. Kétezer év kevés volt a változásra. Akkor mit tanulhatunk meg e történetből azon kívül, hogy nincs új a nap alatt?

Azt, hogy PÁL nem adja fel. Hirdeti az Igét akkor is ha lebolondozzák, ha megkövezik, ha bebörtönzik, ha megverik, ha elutasítják. Mindig, minden körülmények között. Előáll vele alkalmas és alkalmatlan időben. Bizonyságot tesz, és a többi ettől kezdve már az Úr kezében van, hogy mi fog történni azzal a valakivel, akihez szól az Ige.

Imádkozzunk azért, hogy bizonyságtételünk kitartóan szóljon, minden nehézség, ellenkezés dacára, és hiteles és hasznos lehessen. ÁMEN

Juhász András