2013.

Ünneplő Gyülekezet, Szeretett Testvéreim!

2011 utolsó napján már ebben a gyülekezetben voltam és együtt adhattunk hálát a tavalyi év összes áldásáért. Akkor - többek között – arról beszéltem, hogy sok ember nem szereti a változásokat. Mi emberek szeretjük a biztosat, az állandót, és ahogy történik egy kis változás, vagy jön valami új, az bizonytalansággal, és félelemmel tölt el minket. A mai nappal ismét kezdődik valami új. Új év - mindenképpen. Új lelkület és hozzáállás – talán. Új lehetőségek, új kihívások – biztosan.

Van bennünk félelem az új évtől? Van bennünk aggódás anyagi téren vagy kapcsolati szinten? Talán igen. Mit lehetne mondani ebben a helyzetben? Lehetne valamivel bíztatni mindenkit? Emberi szóval biztos nem. Azért, mert az emberi szó nem csalhatatlan. Az emberi szó van, mikor őszinte, de van, mikor hazudik. És tegyük azt is hozzá, hogy mi, emberek nem tudjuk biztosan állítani, hogy minden szép és jó lesz az előttünk álló évben.

Van azonban Valaki, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13, 8). Van Valaki, akinek „Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait”. (Zsid 4, 12). Ez a Valaki a Szentháromság Isten, akinek ígéreteiben, jelenlétében és soha el nem múló szeretetében biztosak lehetünk. Olyan jó, hogy abban a világban, amiben semmi sem biztos és szinte minden aggódással tölt el minket, mégis van Valaki, akiben bízhatunk és megfáradt lelkünket megpihentethetjük két áldott kezében!

Úgy kezdődik mai Igénk: „Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!” (Zsolt 5, 2-3). A Zsoltáros megszólítja a Teremtő, Gondviselő és Szabadító Istent! „Figyelj, Uram!”

A mi új évi elvárásaink, félelmeink és reménységünk tudatában a legjobb, amit tehetünk az, hogy Istent szólítjuk meg! Megszólítjuk Őt: „Figyelj, Uram!” Az ember tragédiája sokszor az, hogy ki akarjuk hagyni az életünkből Istent. Azért, mert ’mi jobban tudjuk’. Vagy mert ’mi tudjuk csak, hogy hogyan akarjuk alakítani életünk folyását’. Így is lehet. És úgy is, ha a 2013. évben ismét megszólítjuk Istent, és azért könyörgünk Hozzá: „Figyelj beszédemre, Uram”!

Szólítsuk meg azt az Istent, aki születésünk napján életre hívott minket; aki Fiában az első karácsonykor közel hajolt hozzánk; aki Jézus Krisztusban az első húsvét alkalmával, vérével tisztított meg minket bűneiktől; aki az első pünkösd óta Szentlelkével vezet minket és terelget az örökkévalóság felé, hogy majd, ha eljön az idő, újra életre, örök életre hívjon minket!

Szeretett Testvéreim! Nem véletlenül írja a Zsoltáros: „Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.” (Zsolt 5, 5-6). Tudjuk jól, hogy oly sok bűnünk van. Oly sokszor okoztunk csalódást annak az Istennek, aki irgalmával ránk tekintett! Hiszen körül vesz minket a Kísértő. Átéltük ezt 2012-ben is, előtte is, és sajnos azt kell mondanunk, az ördög nem alszik majd 2013-ban sem, mégis legyen ez előttünk, hogy bár bűneink, vétkeink terhe húz minket, mégsem vagyunk elveszettek Jézus Krisztus által! Isten valóban nem lel örömet a bűnünkben, mégis tartsuk azt szemünk előtt az új évben is, hogy Ő soha nem úgy néz ránk, mint akik hiába élnek, és akik szégyent hoznak az Ő háromszor szent nevére!

Ismét egy új év küszöbén állunk, hát legyen ez az újévi felajánlás olyan, hogy bár eredendően bűnösek vagyunk, mégis Krisztus által megváltott emberek, akikre az Atya szeretettel néz! Nem hiába volt az első karácsony ünnepe; nem véletlenül történt az első húsvét! Mindez azért, mert szükség volt arra a Személyre, aki segít nekünk az Éden-kerti zűrzavarból Golgotai rendet tenni!

Kedves Testvérek! Sok félelmünk van és túl sok minden felől aggodalmaskodunk, mégis próbáljuk mindezeket letenni annak az Istennek a kezébe, Aki már oly sokat tett értünk!

Mai Igénk mondja: „Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5, 9). Valóban, oly sok ellenségünk van! Oly sok a kísértés, melyek el akarnak szakítani a Mindenható Istentől!

Nem véletlenül gyűltünk össze mi, akik az imádság házában vagyunk együtt az új év első napján. Akarjuk, hogy Isten szerves része legyen továbbra is az életünknek! Akarjuk, hogy életünk ne a bizonytalan jövőbe, hanem a biztos irány felé, a mennyek országa felé tartson! Küzdjünk azért, hogy ez a gonosz erő, amit minden áldott nap érzünk anyagi problémákon; szeretteinkkel való konfliktusban és félelmeinkben, megszűnjön, és a helyét az őszinte hit és reménység uralják, hiszen keresztyén emberek lévén nincs más reménységünk a jövőre nézve, csak Jézus Krisztus! Akarjunk Vele kapcsolatban lenni nap mint nap és fohászkodjunk együtt azért, hogy „egyengesd előttem az utat”! 

Kedves Testvérek! Nagy szükségünk van arra, hogy Ő egyengesse előttünk az utat! Miért? Azért, mert mi képtelenek vagyunk átlátni életünk alakulását. Képtelenek vagyunk arra, hogy meglássuk, mi lesz a következménye egy-egy döntésünknek a jövőben! Oly elveszettek vagyunk az Éden-kerti bűnbeesés óta, hogy szükség van Valakire, Aki egyengeti előttünk az utat!

Igénk úgy folytatódik: „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.” (Zsolt 5, 12). Az Ige kapcsán, eszembe jutott Ábrahám, Mózes, Ézsaiás, Jeremiás és még sorolhatnám a próféták neveit! Mindegyikük más helyzetben; más életkorban és más adottságokkal rendelkeztek, mégis boldogok voltak, mert Isten feltétel nélküli szeretetéről és az Ő igaz ígéreteiről prófétálhattak népüknek!

Talán már mi is voltunk ilyen helyzetben. Akkor, amikor határtalan örömünkben vagy mély gyászunkban, szomorúságunkban Istenhez fordultunk, valóságosan átélhettük, hogy oltalmaz az Isten! Örülhettünk annak, hogy Vele kapcsolatba kerülhettünk! Örülhettünk annak, hogy vidámságunk nem reked meg embereknél, hanem hálát adhatunk érte a Mindenható Istennek is!

Szakdolgozatomat az iszlám kialakulásáról írtam és párhuzamot vontam a keresztyénséggel is. Kíváncsi voltam arra, hogy Allah milyen isten, és miért is van oly sok követője… Ahogyan olvastam a szakirodalmakat, és kezdtem magam beleásni a vallások eredetébe és jelentőségébe, rá kellett ébrednem arra, hogy de jó, hogy a Szentháromság Isten az én Istenem! De jó, hogy ez az Isten már bizonyította szeretetét azzal, hogy bűneim ellenére odaadta Egyszülött Fiát, hogy nekem vétkeim, bűneim ellenére örök életem lehet! Az iszlám azt kérdezi: „Mit tettél ma Allahért?” A keresztyénség azt mondja a kereszt előtt: „Látod? Ezt tettem érted!”

Hálásak lehetünk annak az Istennek, aki utánunk nyúlt, és küzdött azért, hogy ne bűneinkben semmisüljünk meg!

Kedves Testvérek! Ennek az Istennek így is kellünk! Így is minket akar: hogy megbántottuk; sokszor meggyaláztuk; megszomorítottuk… Azért, mert szeret minket!

Nos, ehhez az Istenhez szól, lelke mélyéből a Zsoltáros: „Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5, 9). Ő már tudja, hogy fohászkodása nem hiábavaló! Ő már érzi, hogy ez az Úr, átlát a bűnökön és álnok dolgokon! A Zsoltáros megalázza magát, és őszinte szívvel fohászkodik: „egyengesd előttem az utat!”

Szeretett Testvéreim! Legyen ez az Isten egészen közel hozzánk, 2013-ban is! Legyen Ő az, Akivel vigasztalódunk; akivel örömünkben osztozunk, és tudjuk hittel mondani az új évben is: „egyengesd előttem az utat!”  Isten adjon mindezekhez erőt, hitet és alázatot, hogy Őelőtte megalázkodhassunk, és valódi vággyal kérhessük: Te „egyengesd előttem az utat!”. Ámen. 

Lovász Adrienn