2013.

Hetek óta munkált bennem a keleti bölcsek története, amely történet oly sok képzőművészt, írót, költőt megihletett. Hittanos csoportokban beszélgettünk erről a történetről, szóba került magánbeszélgetésben is. Éreztem, hogy szólnom kell majd róla ebben az ünnepkörben, biztossá azonban akkor vált bennem ez az érzés, amikor megláttam, hogy a mai napra kijelölt újszövetségi ige ez a történet. Örültem, hogy ez a bibliai rész, amelyet általában Jézus gyermekségtörténetéhez kapcsolnak az írásmagyarázók, ma karácsony szent ünnepén kerül elénk!

A történetnek nagyon sok szereplője van, szinte minden szereplő szemszögéből más mondanivalót hordoz.

Ma, a történet csodálatos gazdagsága miatt én csak a bölcsekről szeretnék szólni, és történetükön keresztül Isten üzenetét tolmácsolni a számotokra.

1. Kik voltak ezek a bölcsek, akiket sokan tévesen  királyoknak, mégpedig 3 királyoknak vélnek? A hellenizmustól áthatott kultuszok a  csillagjósok által tájékozódtak, és a megfelelő csillagjelből próbáltak történelmi változásokat, világrengető eseményeket kiolvasni. Kepler kiszámította, hogy Krisztus születése körül a Jupiter és a Szaturnusz együttállása nagyon feltűnő jelenség lehetett. Nem csoda tehát az, hogy a bölcsek, akik papok, csillagjósok, varázslók lehettek elindultak, hogy e feltűnő jelenséget megérthessék.  Eddig tartana a történet magyarázata, ha racionálisan igyekeznénk magyarázni azt. Igen, két csillag együttáll, ami gondolkozásra készteti a kutatókat. Azonban nekünk tovább kell látnunk. A két csillag mögött Isten hívását kell észrevennünk. Isten megszólította a csillagokon keresztül a bölcseket. Hívást kaptak, amelyet megértettek. Olyan nyelven szólt ugyanis Isten hozzájuk, ahogy értettek. A csillagok nyelvét beszélték, hát a csillagokon keresztül szólította meg őket Isten. Mindenkit olyan nyelven szólít, amelyet megért. Gondoljunk Péterre, a profi halászra. Jézus megszólítja, egy fárasztó éjszakjai halászat után: menjünk együtt halászni. Ha te halászni tudsz, akkor én ezen a módon szólítalak meg.

Vagy emlékezzünk Tamásra: nem képes hinni a láthatatlant, ezért tapinthatja és érezheti a láthatót.

Vagy Pál, aki nem értette meg az Ószövetségen át magát kijelentő istent, és ezért egy nagyon kemény-testére és lelkére egyaránt kiható élményben volt része.

A gyermek Sámuelt álmában szólítja meg, és addig szól hozzá, amíg meg nem érti szavát.

Hogy olvashatjuk Jóel prófétánál? A ti fiaitok látásokat látnak, a ti véneitek álmokat álmodnak. Isten eszközei csodálatosan

Beszélgettem egy csillagásszal, aki elmondta, hogy őt Isten a távcsövén keresztül érte el.

Hallottam olyan orvos előadását, aki a "sejtek" által szólíttatott meg.

Érdekes történetet olvastam a Pearl Harbourt bombázó japánok parancsnokáról, akit Isten úgy szólított meg, hogy olyan élethelyzetekben, amikor mindenki meghalt körülötte, ő életben maradt. Ekkor kezdett gondolkodni azon, hogy Isten valamiért tudatosan megőrizte Őt.

Egy ismerősömet, aki buddhista szerzetes volt, és semmi módon nem tudták a keresztyén hit felé vezetni őt bölcsek és okosok, az idős nagymamájának őszinte hite jelentette a fordulópontot.

Van aki egy beszélgetés által, van aki a Szentírás olvasása által, és van aki az igehirdetés által.

Azt hiszem, hogy mindegy, hogy mi módon szólít meg bennünket az Isten, a lényeg, hogy megszólít, és ami még talán ennél is lényegesebb, ha halljuk szavát, hogyan válaszolunk hívására.

És, természetesen vegyük észre azokat az alkalmakat, amikor minket akar felhasználni mások elérésében a mi Urunk!

2.  A bölcsek válasza példát adhat elénk: elindulnak valahonnét, vállalják az utazás kockázatát, a törődést, az idejüket rászánják erre. Elindulnak, keresnek, és addig nem nyugszanak, míg mindenféle eddigi képzetlenségük, tudatlanságuk ellenére el nem jutnak Jézushoz. Eljutnak hozzá, és leborulva imádják. Ebben a viselkedésben össze lehet foglalni a Krisztushoz jutás lépcsőit:

vágy a szívben,

elindulás Krisztus felé, energiákat, időt nem kímélve, nem megrettenve az esetleges nehézségektől, problémáktól.

És ha az ember megérkezik, akkor a hódolat, az imádat következik.

A bölcsek nem mentek üres kézzel, ajándékokat is vittek, mégpedig az ókori világ három legértékesebb ajándékát. Érdemes az ajándékoknál is időzni, néhány gondolat erejéig. Vittek a kisgyermeknek aranyat, ami királyi ajándéknak számított a korban. Vittek tömjént, amit az izraeliták a kultuszban, az illatáldozatban és az ételáldozatokban használtak, tehát isteni ajándék volt. És vittek mirhát is, amely egy illatos gyanta volt, és főleg temetések alkalmával használták, a halottnak járt. Mindhárom óriási értéket képviselt, és a kisgyermek mindhármat megérdemelte. Mintha a bölcseknek megadatott volna a lehetőség, hogy Jézus életét tisztán lássák. Hogy lássák az Élet királyát, aki Isten fia, de ember is, akinek érettünk, miattunk és helyettünk meg kell halnia.

3. Az Ige még egy üzenete érintett meg: a bölcsek a találkozás után más úton tértek vissza hazájukba. Nem érintették ismét Heródes udvarát, kikerülték és más úton tértek haza. Ez a más út fogott meg engem. Hogy miért? Talán nem tűnik erőltetett magyarázatnak az, hogy aki Krisztussal igazán találkozott, aki leborult már előtte, az nem jár tovább azon az úton, amelyen eddigi életében járt. Isten új utat ad neki. Nem véletlen a zsoltáros fohásza: útaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem! Ez a másik út, pedig amely nekünk adatik, a keskeny út. Az az út, amelynek a végén a mennyei haza vár bennünket.

Más út! Mit jelenthet ez a számunkra egészen aprópénzre váltva, a mindennapok szintjén értelmezve?

A Krisztussal való igazi találkozás után már nem élhetsz úgy, ahogy eddig éltél. Nem saját erődből változol, hanem az Ő ereje által. Ha saját erőnkből akarunk változni, élni, nem fog menni úgy, ahogy arra a 4 kis gyertya kedves története rávilágít. Egymás mellett ég 4 gyertya, a békesség, a szeretet, a remény és a hit gyertyája. Először a békesség gyertyája alszik el, aki ezt mondja: nem bírom már a lobogást, az emberek annyira békétlenek. Aztán a szereteté, aki arra hivatkozik, hogy kimerült, aztán a reményé, aki azt mondja: nem megy tovább saját erőből, szinte egyedül. És végül a hit gyertyája lesz az, aki újra lángra lobbantja őket! Nem mi változunk, nem saját erőből változunk tehát, hanem Isten által!

Isten ugyanis olyamatosan változtat, alakít, formál! A szeretetlenség útján jártál? A szeretet útján fogsz járni! A türelmetlenség hatotta át lényed? Türelmet kapsz! Aggódva éltél? Aggodalommentes életet kaphatsz! Békétlen voltál útaidban? Békességre lelsz!

Minden napján életünknek, de egy év végén különösen érdemes elgondolkoznunk arról, hogy milyen úton járunk. Azon az úton, amelyen Krisztus megismerése óta kellene járnunk, esetleg letértünk róla, vagy még rá se léptünk. Volt-e vele igazi találkozásunk?

Adja meg Isten, hogy jussunk el a keleti bölcsek lelkületével a jászolhoz, és vigyünk olyan ajándékot Jézusnak, ami a számára a legértékesebb: teljes életünket, testünket és lelkünket, és tudjunk megmaradni azon az úton, amelyre ő állította lábunkat. Akkor az ünnep áthatja hétköznapjainkat. Amen

Juhász András