2013.

Ezen a ködös, párás adventi vasárnapon  biztos útjelzőként áll előttünk az ige, amely a Krisztusvárás biblikus módját tárja elénk. „Keressétek előbb Istennek országát és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak nektek.”

 Nézzük most ennek az igének meg néhány tanítását:

1. Az első, amely ebből az Igéből először hangsúlyossá vált számomra, egy felszólítás: Keressétek

Keresni! Mennyi mindent keresünk mi emberek életünkben! Eszembe jut legutóbbi keresésem! A héten, egy hittanórát tartva az egyik iskolában elvesztettem kedvenc sapkámat. A sapka azért volt számomra különösen is kedves, mert nagyobbik fiamtól kaptam, ezzel a bejelentéssel: „Neked adom apa, én már kinőttem” Kerestem, és nem találtam. Délután, iskola után visszamentem, és a talált tárgyak közt, mint egy rossz iskolás gyermek megtaláltam a sapkámat! Nagyon sokszor keresünk valamit, amit eltettünk valami jó helyre – mint édesanyám mondta, aztán nem is emlékszünk rá! A keresésről, és a megtalálásáról, a megtalálás felett érzett örömről szól az Újszövetség leghíresebb példázat-sorozata az elveszett juhról, az elveszett drachmáról, és az elveszett fiúról, vagy másként tékozló fiúról szóló példázat.

Az advent sokak szerint szimplán várakozás. Én másként látom: az advent nem azt jelenti, hogy az ember leül egy sarokba, és nem csinál semmit, csak vár. Szerintem ez kevés: a várakozásnak aktívnak kell lenni, mint arra a példázatok is figyelmeztetnek. Ebbe az aktivitásba pedig nagyon is belefér a keresés.

2. De mit keressen az ember? Isten országát. Mi ez tulajdonképpen? Hitvallásaink kimondják: Isten akaratának megvalósulása. Ahol Isten akarata maradéktalanul megvalósul, ott van Isten országa. (hát az nem itt van-mondják sokan.) A Biblia két Isten országáról beszél: egyik, amikor már mi igyekszünk, hogy itt e földön életünkben, közösségeinkben megvalósulhasson Isten akarta, és van a másik a teljes, tökéletes, aminek eljövetelére az adventben várunk.

Ahhoz, tehát hogy Isten országát keressem, tulajdonképpen Isten akaratát kell fürkésznem, és feltenni időről-időre magamnak a kérdést: vajon akarata megvalósul-e az életemben? Vajon országának, ha tökéletlen módon is, földi keretek közt, de tagja vagyok-e?

A másik, amit keresnünk kell: Isten igazsága. Mi Isten igazsága? Helyesebb, ha így tesszük fel a kérdést: Ki Isten igazsága? Ugyanis Jézus magáról mondja ezt: én vagyok az út, az igazság és az élet!

3. A második szó a keresésen túl, ami nagyon hangsúlyossá lett számomra, az először szó. Először, tehát fontos a sorrend. Nem másodszor, nem sokadszor. Isten teljes igénnyel lép fel, nem elégszik meg a második hellyel.  A hosszabb igeszakaszként felolvasott Haggeusi részlet is erre mutat rá. Haggeus korában a fogság után már megépültek Jeruzsálem házai, ám az Úr háza még romokban hevert. Nem építették a templomot, mert úgy gondolták, nincs rá elég pénzük, mert szűkös esztendők vannak. Rossz időjárás, kevés termés, kevés bevétel, és azt magukra fordították, az emberi logika szabályait követve Jeruzsálem lakói. Isten azonban rámutat arra, hogy azért van rossz idő, azért kevés a termés, mert nem épül az Úr háza, a templom. Haggeus vezetésével elindul a templom újjáépítése, és ahogy annak lennie kellene Isten kerül első helyre Izrael életében, aki erre mintegy válaszként gazdagon megáldja az Övéit.

Életünkben szeretett Testvéreim nagyon gyakran nem az isteni, hanem az emberi logika érvényesül: én keresek, én kutatok, tudom mire van szükségem, illetve úgy vélem tudom mi az amire szükségem van, és ha az meglesz, akkor majd figyelek Istenre is.Isten azonban mást vár tőlünk.

Tolsztoj, a Feltámadás című regényének végén mintegy summázva a regény mondanivalóját, így ír, és a regényen átsüt, hogy tapasztalatból tudott így írni: „Megmondatott a régieknek, keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és minden egyéb, mintegy ráadásként megadatik nektek. És mi minden egyebet kerestünk, és nyilvánvalóan semmit nem találtunk!” :

4. Végezetül az Igének még egy gondolatát szeretném szívetekre helyezni: Minden egyéb megadatik nektek.

Miért érdekes ez a gondolat? Azért, mert a keresztyénséget sokan a kívülállók közül azzal vádolják, hogy csak a túlvilági lét vonzalmát tudja ígérni, egy sótlan, lemondásokkal teli élet után. Jelen igénk határozottan cáfolja ezt a vádat! Minden egyéb ráadásként megadatik nektek! Már itt a földön! És hogy mi ez a minden? Minden, amire valóban szükségünk van. Isten ugyanis valóban, igazán tudja, hogy melyek a mi szükségeink. És, ha először az Ő országát keressük, azaz akaratának megvalósulását, és az Ő igazságát, azaz Jézust, akkor először is megnyílnak szemeink, és meglátjuk, hogy mennyi mindennel már kéretlenül is meg vagyunk ajándékozva! Másodszor meglátjuk, hogy Isten gondviselése mennyire át meg áthatja életünket, és ez megóv az aggodalmaskodástól, harmadszor pedig megtanulunk úgy kérni, hogy hitből kérünk, és a kért dolgok kedvesek legyenek előtte. Ha pedig valami kedves Istenünk szemében, akkor azt megcselekszi életünkben!

Szeretett Testvéreim! Mi a mi sorrendünk? Mit keresünk, kit keresünk életünkben? Volt-e olyan az életünkben amikor Isten került tényleg az első helyre? Amikor tudtunk így élni, volt-e eredménye? Imádkozzunk…

Juhász András