2013.

Advent első vasárnapja van ma szeretett testvéreim, amely nap egyben az egyházi év kezdetei is liturgiai értelemben. Új évet kezdünk tehát, amely év azonnal egy nagyon intenzív várakozással kezdődik: kétszeres advenettel, mint minden egyes advent: egyrészt a karácsonyra várakozunk, lelki értelemben felkészülve az ünnep méltóbb, igazibb megélésére, másrészt pedig benne vagyunk abban az adventben, amely advent Jézus várásáról szól. Keresztyén reménységünk ugyanis ebben teljesedik ki: Krisztus ismét eljön! Dicsőségesen, hatalomban és eljövetele hozza el számunkra az örök élet dicsőségét, ha vele éltünk, vele fogunk halni, és vele fogunk örök dicsőségben, öröklétben élni! Ne tévesszenek meg tehát, ne bódítsanak el bennünket a világ szerinti advent lehúzó tendenciái: ne  a vásárlás, a szerzés, a birtoklás határozzon meg bennünket, hanem a lelki készülődés! Ne az ünnepek külső szebbé tételéért való rohangálásban forgácsoljuk szét erőnket, hanem az ünnep belső mondanivalójára hangolódjunk rá!

Jakab apostol levelének olvasása kísér végig minket első adventi hetünkön Bibliaolvasó vezérfonalunk vezetését követve. Jakab apostol levele szívemnek különösen is kedves, legkorábban az újszövetség levelei közül ebből kezdtem el érteni ugyanis Isten szavát, még gimnazistaként. Jakab ugyanis hihetetlenül gyakorlatias, szókimondó! Nagyon sok életterületen ad számunkra konkrét eligazítást! Levele inkább etika, mint dogmatika. Alapgondolata, hogy az igazi hit jó cselekedetekből igazolható, mert termi a háládatosság gyümölcseit. Jakab apostol, aki valószínűleg az Újszövetségben található 5 Jakab közül az Úr testvére Jakab, ahogy Ravasz László találóan megjegyzi a szó keresztyénségével szemben a tett keresztyénségét hirdeti! A levélben hosszabb-rövidebb tanítások találhatóak, laza összefüggésben egymással.

Mai igénk egy olyan igerész verse, amelyben az apostol Isten igéjének hallgatásáról és annak megtartásáról tanít. A felolvasott igevers három dologra világít rá, amelyek az adventben különleges többletjelentést hordoznak.

1.Ha hallgatjuk Isten Igéjét, akár úgy, hogy olvassuk a Szentírást, akár a hirdetett Igét hallgatjuk, legyünk gyorsak a hallásra. Gyorsnak lenni az ige hallgatásában! Miben vagyunk gyorsak? Általában olyan dolgokban, amelyek fontosak nekünk, amely dolgok pedig nem érdekelnek, azokat hajlamosak vagyunk lassan, ráérősen kezelni. Legyünk gyorsak a hallásban, azaz ne halogassuk azt, hogy Isten igéje meg tudjon bennünket szólítani!

Csütörtökön egy nagy csodában volt részem! Meghívtak egy kis gyülekezetbe, egy faluba vendég-igehirdetőként szolgálni. A helyszínen közölték, hogy nem a templomban lesz az istentisztelet, hanem a régi idők gyakorlatát követve minden napon más tanyán, családoknál van az istentisztelet. A lelkésznő autójába ültünk, és elindultunk. Már este volt, és mentünk arra a tanyára, amely tanya gazdája felvállalta, hogy ezen az estén otthont ad a gyülekezetnek. Telt múlt az idő, és a kis autó ment az úton, fák közt, bokros területen, egyre távolabb, és majdnem félórányi utazás után ahol az út véget ért, ott volt a tanya. Nem volt nagy tanya, de belépve elámultam. A tiszta szobában 30 ember szorongott, karon ülő csecsemőtől az aggastyánig, székeken, az ágyon egymás mellett ülve. Kimondhatatlan hála ébredt szívemben, meglátva őket, mint egy olyan közösséget, amelynek tagjai elindulnak egy téli estén, egy olyan helyre, ahol már az út is csak megfordul, egyetlen dologért: Isten szavának meghallásáért! Sokat tanultam ezektől az egyszerű parasztemberektől, akik valóban áron is megvették az alkalmat, és gyorsak voltak abban, hogy ott legyenek, ahol Isten igéje szól, nem várták meg a vasárnapot, amikor a szép kis templomukban lehetnek majd együtt!

Miért fontos az Ige hallgatásában a gyorsaság? Azért szeretett testvéreim, és itt kap különleges adventi mondanivalót  Igénk, mert lehet, hogy egy adott alkalom az utolsó igei alkalom, amely előkészíttetett számunkra! Egy másik levélben, a Zsidókhoz írt levélben, amikor Isten szavának meghallásáról van szó, ugyancsak nyomatékosít a Szentíró, ő egyetlen időhatározóval teszi ezt: „Ma ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a Ti szíveiteket!”

Miért fontos a ma, jelen az ige hallgatásának szempontjából? Azért, mert nem biztos, hogy lesz holnap. Melyikünk tudhatja, hogy hány nap adatott nekünk? Melyikünk tudja, hogy mikor hangzik el felé a hazahívó szó? Úgy gondolom, hogy egyikünk sem…és, azt sem tudhatjuk, hogy Jézus vajon mikor jön el! Nem tudjuk, hogy meddig tart az emberiség történelme ezen a földön! És Jézus újbóli eljövetele lezárja a kegyelmi időt, amelynek egyik csodálatos lehetősége, hogy Isten meg akar szólítani bennünket, és Igéje által meg akarja változtatni életünket! Legyünk gyorsak hát az ige hallgatásában, mert így élünk jól a kegyelmi idővel, az advent adta lehetőségekkel!

2. Miben akar változást életünkben az Úr? A vers többi része erre mutat rá: Legyünk késedelmesek a szólásban, és késedelmesek a haragban!

Késedelmeskedni a szólásban, azaz megtanulni hallgatni, nem visszavágni! Pedig szeretett testvéreim, milyen gyorsak is tudunk lenni ezen dolgokban! Mennyire büszkék vagyunk, ha valaki szól, és mi „méltó” mondanám másképp emberileg méltó, mert Istenhez méltatlan módon azonnal vissza tudunk vágni! Mennyire nem tudunk zárat tenni szánkra, amiért Dávid is könyörög egy csodálatos zsoltárban, és ha szólunk, abból mennyi baj támadhat! Magunknak is bajunk lehet, ismerjük a régi szentenciát: „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!”, és még inkább baja van a másik embernek abból ha szólunk, mert szavink kíméletlenek, mondataink elítélőek! Nem véletlenül foglalkozik Jakab ugyanezen levél 3. fejezetében a nyelv bűneivel!

Jakab e részben a nyelvet tűzhöz hasonlítja, amely mindent megéget, a nyelvet a gonoszság világának nevezi, megszelídíthetetlen vadállatnak, a hajó kormányának, amely ugyan kicsi, de az egész hajót irányítani tudja.

E bűnben mindannyian benne élünk, érint ez fiatalt és időst, férfit és nőt egyaránt! Nem véletlen, hogy Jakab ezt mondta: ha valaki beszédben nem vétkezik, tökéletes ember az!

Végezetül Jakab felhívja az olvasók figyelmét arra, hogy ugyanazzal a szájjal, amellyel a másik kárára szólunk, ugyanazzal a szájjal áldjuk Istent. Így még inkább jó, ha nem méltó az élethelyzet arra, hogy szánkat kinyissuk, akkor inkább hallgassunk, legyünk késedelmesek a szólásra!

Az Úrasztalához készülünk, a bűnbánat és bűnbocsánat asztalához. Gondoljuk most azt is végig, hogy szavainkkal mennyit vétkezünk! És könyörögjünk őszinte szívvel azért, hogy ezen bűneinktől is tudjunk szabadulni!

3. Végezetül Jakab arra szólít fel bennünket, hogy ne csak szavainkban legyünk késlekedők, de a haragban is! Milyen fontos oldala ez is életünknek! Milyen gyakran indulataink, haragunk, majd gyűlöletünk vezérel bennünket, és tesszük tönkre vele a másik ember életét és természetesen a saját életünket is! Jakab arra mutat rá, hogy legyünk késedelmesek ebben is, mert ember haragja nem szolgálja Isten igazságát!

Késedelmesen szólni, késedelmeskedni a haragban, nem könnyű cselekvés, biztos próbáltuk már, szinte erőszakot téve magunkon, hogy nem szólunk vissza, és nem folytatjuk a gyűlölködést.

Tudjuk, hogy ha egyedül próbáltuk, akkor nem ment, előbb utóbb, de kijött belőlünk a másik ember iránti indulat, akár a szavak, akár a tettek szintjén.

Hogy lehet akkor mégis késlekednünk ezen káros tevékenységekben?

Úgy, ha Isten Igéjének hallásában viszont gyorsak vagyunk! Mert Isten Igéje, a Lélek által csodálatos hatalom! Képes engem, minket újjászülni, és ezáltal körülöttem-körülöttünk új világot teremteni! Isten Igéje élő és ható! Hagyjuk munkálkodni életünkben. Ennek azonban előfeltétele, hogy halljuk az Igét… Ezért imádkozzunk...

Juhász András