2013.

Szeretett Testvéreim!

Ha találkozásra készülünk, izgatottak vagyunk. Minden egyes találkozás az újdonság és a meglepetés erejével bír. Ezek a találkozások lehetnek előre megbeszélt alkalmak, vagy véletlenszerű helyzetek. Vannak kellemes és örömteli, és bizony vannak nyomasztó, már-már frusztráló találkozások.

Keresztyén emberek lévén a mi életünkben is vannak nagyon fontos találkozások. Ilyen jelentős alkalmak például gyülekezeti alkalmaink, betegek látogatása és egy-egy lelkigondozói beszélgetés, amikor segítségünkre van az a személy, aki meghallgat és tanácsot ad nekünk.

Szeretném elmondani, hogy ha minden egyes vasárnap vagy hétköznap összegyűlünk az imádság házában, az is egy csodálatos találkozás elkészített alkalma! Nem csupán a gyülekezet tagjaival és lelki testvéreinkkel való találkozás ez, hanem a mi Teremtő, Gondviselő és Szabadító Istenünkkel való különleges találkozás! Amikor Istenre szánjuk az időnket és elmegyünk az Ő házába, azt jelenti, hogy szükségünk van az Ő bíztatására, áldására és legfőképpen az Ő bocsánatára!

Mai Igénk egyik szereplője egy etióp, színes bőrű kincstárnok. Már a megnevezéséből megtudjuk, hogy tisztsége szerint pénzzel foglalkozik, a magas pénzügyi körökhöz, vagyis a magas társadalmi réteghez tartozik. A pogány világban élt, nem volt személyes kapcsolata Istennel. Vélhetően nem küzdött anyagi problémákkal és faji megkülönböztetéssel…országában biztos nem. Mégsem volt boldog. Ez az etióp idegen nagy elszántsággal keres valamit!

A televízióban, az újságokban, és az interneten is láthatunk figyelemfelkeltő kérdéseket, mondatokat: ’Hogyan lehetsz boldog?’ ’A boldogságig vezető 5 lépcső.’ ’Útmutató a boldogsághoz.’

Mindenki boldog akar lenni. Mindenki keres valami újat, valami mást. A világban élő emberek nagy része nem elégedett. Van, aki több pénzt akar. Van, aki több szeretetet. Az egyik azt szeretné, hogy figyeljenek rá; a másik biztonságra vágyik.

A kincstárnok is keres valamit. Nem feltétlenül több pénzt; nem is biztos, hogy több szeretetet vagy biztonságot. Egy olyan Hatalommal akart találkozni, aki életre szóló boldogság-forrás lehet. Nem tudjuk, hogy mennyire volt részese a pogány világnak, de valószínűleg abban sem lelte örömét. Több kell! Valami más kell. De mire van szüksége?

Azt tudjuk meg róla, hogy „Jeruzsálemben járt az Istent imádni”. Nagy utat tehetett meg azért, hogy az Istennek szentelt helyen elcsendesedjen és beszélgessen vele! Azt látjuk, hogy ez az ember találkozni akart Istennel. Miután visszatérőben ült hintóján, egy tekercset olvasott. Az Ószövetség egy részét, Ézsaiás próféciáját.

Ez az etióp idegen szomjas volt az Igére! Nem elégedett meg azzal, hogy elzarándokolt egészen Jeruzsálembe, és imádta az Istent, hanem azt látjuk, hogy vágyakozott a szíve megérteni a tekercsen lévő holt betűket és kereshette a választ: kicsoda az, akiről beszél a próféta?

Gyakran van úgy, hogy ha nem értünk valamit a Szentírásból, hamar tovább lapozunk, és olyan szakasszal foglalkozunk, amely jobban érthető. Talán ritkábban fordul elő, hogy kérdéseinknek hangot is adunk és segítséget kérünk a megértéshez. Történetünkből kiderül, hogy a kincstárnok nem ért valamit, mégis foglalkozik vele, olvassa hangosan, amíg meg nem érkezik hozzá valaki, aki segít neki a megértésben…

Ki ez a valaki, és mi dolga van arra? Fülöp egyike volt annak a hét diakónusnak, akiket a jeruzsálemi gyülekezet választott ki. Fülöpről tudjuk, hogy Samáriában végzett gyülekezeti munkát, és most, a tömegből lép az egyhez. Isten már látja az etióp idegen szükségét, így lehetőséget ad a találkozásra: akkor, amikor még Fülöp nem sejt semmit.

Szeretett Testvérek, bizony ez a történet a nagy találkozások története. Olyan események történnek, melyek nem emberi, mesterkélt helyzetek, hanem az isteni gondviselés látható jelei.

Két ember találkozik Isten rendeléséből. Az egyik mögött több ezer kilométer van, a szívében az élő Isten megismerése utáni vágy, kezében egy prófétai írás, amit nem ért világosan. A másik férfi Krisztus szolgája, erre az elhagyatott útra parancsolt evangelizátor, szívében a megismert Krisztus indulata és a Lélek gazdagsága. Találkozásukból beszélgetés, a beszélgetésükből hitbeli megújulás, a döntésből keresztelkedés lesz…

Amikor a kincstárnok a tekercset olvassa, még nem is sejti, hogy lesz egy ember, aki megválaszolja kérdéseit. Ő csak keres, kutat és kitartóan olvas, mert érzi legbelül, hogy változásra van szüksége!

A mi életünkben is vannak ilyen kereső, kutató időszakok. Ha történik velünk valami megmagyarázhatatlanul rossz dolog, azonnal keresni kezdjük az okát. Ha számunkra fontos emberek önként lépnek ki az életünkből, kétségbeesetten kutatjuk annak a módját, hogyan tudnánk minden eseményt visszapörgetni, visszafordítani. Ha elveszítjük egy szerettünket, ’miért’-ek cikáznak a fejünkben, és próbáljuk emberi értelemmel megérteni azt, amit nem lehet. Ha lelkünk sivár, keressük azokat a forrásokat, melyekből erőt nyerhetünk, és újra feltöltődhetünk. Ha valamit elrontottunk az életünkben, kutatjuk azokat a megoldásokat, melyekkel korrigálhatjuk rossz döntéseinket, rossz lépéseinket.

Ezekben a gyötrelmes időszakokban mindenképpen elindulunk valamerre. Egy barát felé, új emberek felé, saját lelkünk mélyére reménytelenül vagy vallások felé. Lehet, hogy a keresgélések nagy alkalmai alatt azt érezzük, hogy teljesen értelmetlen minden próbálkozás, és egyszer csak onnan jön a segítség, ahonnan nem is várnánk!

Az etióp ember ezt éli át. Már hangosan olvassa Ézsaiás sorait és alig érti, talán egyáltalán nem érti… De folytatja az olvasást, és küzd a betűkkel. Ha belegondolunk, Ézsaiás próféta könyve tele van próféciákkal, olyan jövendölésekkel, melyek nyitva maradnak mindenki előtt, egészen addig, míg el nem jön az a Király, Akiben ezek a próféciák beteljesednek. Jézus Krisztus az a gyermek, akiről a próféta ír: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz…” (Ézs 9, 5). Ki ez a gyermek?

Ezt is Ézsaiás írja: „A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53, 5). Ki ez a felnőtt?

Bennünk is vannak kételyek. Mi is teszünk fel oly sok kérdést a Szentírással kapcsolatban. Sokszor még a mi szívünkben sem állnak össze teljes egésszé a részek…

Szeretett Testvérek, ez már egy jó jel! Ha már kételkedünk, kérdezünk és értetlenkedünk: ez azt jelenti, hogy foglalkozunk a Bibliával! Azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk Isten felé!

Hitünket tekintve különbözőek vagyunk. Van, aki előrébb jár; van, aki most zárkózik fel. Ez így van jól! Csak keresésünk ideje alatt arra figyeljünk, hogy a szívünk nyitva maradjon! Hogy ebben a nyitott szívben a Szentlélek munkálkodni tudjon és a holt betűket megelevenítse! Hogy ebben a nyitott szívben legyen egy hely az áldott találkozásnak!

Mert Fülöp segítségével, a Lélek munkájával ez az etióp idegen találkozott Jézus Krisztussal, az Isten Fiával! Jeruzsálemtől, az Isten házától távolodott, és Jézus Krisztushoz, az ő személyes Megváltójához közeledett!   

Igen, mostmár a kincstárnok is érti. Ő is meghallotta az örömhírt. Krisztus az a Bárány, akiről szólnak a próféciák! Ő Isten ártatlan Báránya, akinek vére által ő is, és mi is új életet kaphatunk! Igénknek talán ez a csúcspontja. Egy újabb találkozás jött létre, de itt már az etióp kincstárnok magával a Feltámadott Úrral találkozik!

Szeretett Testvéreim! Az etióp kincstárnok története hiteles bizonyíték arra nézve, hogy nincs az az olvasás, amely hiábavaló lenne; nincs az a keresés, amely eredménytelen lenne és legfőképpen nincs senki más, Aki szívünk szerető Ura lehetne, mint a Szentháromság Isten. Ő az, Aki Gondviselő Atyaként óv; Jézus Krisztus által megszabadít minket; és Szentlelke által képes átformálni egész lényünket, hogy Vele együtt mi is boldogok lehessünk! Ámen.

                                 Lovász Adrienn