2012.

Kedves Testvéreim!

Amikor vásárolunk, sétálunk egy üzlet, vagy nagyobb bevásárlóközpont polcai között, az áruk értékét figyeljük, mit mennyire érné meg választanunk. Az áruk értékét egymáshoz mérjük, figyelve a gyártóra, összetevőkre, egységárra. Megállapítjuk, hogy mit érdemes megvenni, és mi az, amivel értéktelenhez jutnánk. Az emberek értékét is sokféle módon kereshetjük. De hogyan? Mitől értékes egy ember? Kora és tapasztalata, vagy életpályájának sokszínűsége, esetleg nyelvi tudása, vagy netán vagyona szerint? Az az értékesebb, akinek szép családja van, vagy az, akinek sokféle végzettsége? Keresztyénekként az a csodálatos lehetőségünk és kiváltságunk, hogy megmutatja nekünk az Úr, hogy mitől értékes egy ember: Attól, amennyire keresi és megtalálja Isten országát és igazságát. Mert aki először keresi és megtalálja Isten országát és igazságát, az tudja, hogy a világ értékmérője hamis, egy becsapás, hiszen mindent, amije van, amire szüksége van ebben a földi életben, ráadásként megkapja.

Mitől értékes az emberi élet? Mai igénk, a hegyi beszéd egy részlete segítségével próbálunk erre a kérdésre keresztyén szemszögből választ adni. Jézus azt mondja, hogy ne aggódjon a keresztyén ember az életért, ruházatért, mert az élet több ezeknél. Azt látjuk, hogy e világ beállítása szerint az emberi élet kevésbé értékes, ha beteg, ha gyenge, akár fizikai, akár pszichés, vagy lelki szempontból. Az élet, a maga hihetetlenül nagy, nehéz és súlyos kérdéseivel, méltóságával, más elbírálás alá esik Isten előtt, mint a világ szemében. Isten túl lát és bennünket is ebben segít, hogy túl tudjunk látni a világ értékmérőjén, valamint a táplálék gondján. De nem csak táplálék gondról van itt szó, hanem egyéb vagyonnal kapcsolatos gyűjtögetésről, ahogy Jézus a hegyi beszéd megelőző részében a kincsgyűjtéssel vagy a mammonnal kapcsolatosan mondja el tanításait. Azt mondja Jézus, hogy az élet több ezeknél.

Hogyan vigasztal ez valakit a betegágyon hosszú idő óta fekve, vagy hogyan nyerhet ebből felüdülést a maga számára az, aki az utcán él? Jézus Urunk földi életének idején, kétezer évvel ezelőtt is voltak súlyos betegek és nélkülözők, és a tanítását nekik is szánta. Elmondta az élet értékéről és az Úr gondviseléséről szóló tanítását úgy, hogy mindenki számára egyaránt érthető és megerősítő legyen – más teremtményeket sorol fel, akik szintén értékesek Isten számára, mint ahogyan minden teremtménye az. Az ember még inkább fontos. Hiszen a madarakat, például a napokban útra kelt fecskéket is úgy alkotta az Atya, hogy tudják, mi a dolguk, tudják, mit tegyenek, hogy megéljenek a világban. Luther Márton írta nagyon kedvesen: „Látjátok, a madarakat teszi meg oktatóinkká és nevelőinkké. Örök szégyen marad számunkra, hogy az evangéliumban egy gyámoltalan veréb válik olyan teológussá, aki prédikációjával kioktatja a legbölcsebb embert is… „.

Egy vers is szól a madarak beszédéről:

Vörösbegy szól a verébnek:

„Mit nem adnék, hogyha tudnám,
az emberek mért aggódnak
Annyit, én bizony már unnám!”

Vörösbegynek mond a veréb:

„Biz, azokat csak szánhatjuk,
Az az oka, semmi egyéb,
A mennyekben nincsen Atyjuk”

Az ember számára döntési lehetőséget adott az Úr: hiszünk, bízunk, kérjük, vagy akarjuk, akarjuk és akarjuk? Kétségbeeséssel és aggódással nem jut előrébb senkinek a helyzete sem, de hittel, Isten országának és igazságának keresésével inkább. Mert Isten országában mindenkinek van helye, Isten igazsága mindenki számára elkészített egy utat, egy helyet, egy feladatot, talán még egy társat is. A kérdés adott: hiszünk, bízunk, kérjük, vagy akarjuk, akarjuk és akarjuk? Attól lesz igazán emberi, teremtettségből fakadóan emberi az életünk, és Isten értékmérője szerint is értékes, ha keressük az Ő országát és igazságát az életünkben: hisszük, hogy van, bízunk abban, hogy az a legjobb a számunkra, és kérjük, hogy hadd találjunk rá. Ha a világ által bemutatott értékmérő határozza meg a gondolkodásunkat, akkor lekötnek azok a gondolatok, melyek a romlandó értékek felé terelnek, amelyek miatt aggodalmaskodni kezdünk, amelyek versenyezni késztetnek a többi emberrel. Mi az, amit keresünk? Mammon, vagy inkább Isten országa és igazsága? Ez határozza meg az értékünket is: amit először keresünk.

Jézus a liliomokat is felhozza példaként, akik – ma így mondanánk – nem járnak butikokba, plázákba, még csak nem is turkálnak, mégis gondoskodik Isten arról, hogy szépek legyenek, amennyire kell. Mennyire köti le gondolatainkat a kinézetünk? Mennyivel fontosabb a külcsíny, mint a belbecs? Mi az, ami uralja keresésünket? Mert minden ember keres, keresi azt, ami fontos a számára, keresi azt, aminek odaszenteli szívét és elméjét. Isten gyermeke is lehet, sőt, legyen is szép, jól öltözött, ha megadatik, de először Isten országa és igazsága kösse le keresésünket, mert ha így van, akkor tudhatjuk, hogy ráadásként megadatnak számunkra mindenek.

De hogyan is hasonlíthatja Jézus a mező liliomait vagy a füveket az emberhez? Hiszen azok nem olyan értékesek – mondjuk rögtön, de már megint másik értékmérővel. Mert kevesebb ideig élnek? Nem tudnak gondolkodni? Nem választanak, hanem egyszerűen: élnek. De elsősorban Isten tulajdonai ők, ezért értékesek. Az ember valóban értékesebb, mert Isten saját Lelkét adta az embernek, Fiát hagyta a kereszten meghalni érte, hogy ne lenne értékesebb? Értékes, mert különösen szeretett. Értékes, mert dönthet. Dönthet afelől, hogy hisz, bízik és kér, vagy akar, akar és akar.

A gondokat Jézus egy csokorba köti: étel, ital és ruházat. Egy John Stott nevű bibliamagyarázó úgy nevezte ezt, hogy a világi gondok Szentháromsága. Mit fogunk enni, inni, felvenni. Magazinok, reklámok tudatják velünk, hogy milyen irányba haladjon keresésünk, szívünk és értelmünk odaszentelése. Nem arról van szó itt a hegyi beszédben, hogy nem fontosak a testi szükségletek, és nem kell ilyenekkel foglalkozni, hiszen az Úrtól tanult imádságban is könyörgünk a mindennapi kenyérért, de arra mutat rá, hogy az élet, melyet keresztyénként Őelőtte élünk, értékesebb, fontosabb, minthogy elménket, értelmünket és keresésünket kizárólag és elsősorban ezek kössék le. Jézus nem azt akarja üzenni itt, hogy ne gondolkodjunk vagy ne legyünk előrelátók vagy tervezéssel élők, hiszen pontosan arra irányítja a mindenkori hallgatóinak figyelmét, hogy a teremtett világ dolgait figyeljük meg, gondolkodjunk el azok tanulságán, így például a szorgalmasan és jó előre gyűjtögető hangyáról is beszél, a Példabeszédek könyve 6. fejezetében.

Jézus megkönnyíti számunkra a választást: azt mondja, hogy minden a mienk lehet. Ráadásként. Ami szükséges. Kétféle életcél, két véglet: aggodalmaskodás és a világ gondjainak Szentháromsága, vagy Isten országának és igazságának keresése. A kérdés adott, hiszünk, bízunk és kérünk, vagy akarunk, akarunk és akarunk? A keresztyén ember is aggodalmaskodik, de aggodalmaskodásának más a tárgya, mint a világ gyermekének. Míg a világ gyermeke gyomorfekélyig aggódja magát olyan javak keresésével, amelyekre valójában semmi szüksége, addig a keresztyén ember tudja, hogy ha Isten országát keresi, akkor ráadásként mindezek megadatnak neki. Hogyan? Mikor? Hittel, bízva, kérve. Mindig az idejében. Értékünket megadja, ami keresésünk, figyelmünk, értékrendünk első helyén van. Formálja ki bennünk az Úr, hogy mindig Ő legyen az első helyen, akit keresünk, és merjünk hinni, bízni és kérni, hogy ráadásként a többiek megadassanak nekünk. Ámen.

Matosné Bokor Anikó
kórházlelkész