2012.

Az elmúlt héten két kedves gyülekezeti tag is megkeresett, egyikük személyesen, a másik testvér levélben, azzal, hogy sok ember kérdése, félelme, hogy mi a Szentírás tanítása a maja naptár által megjövendölt december 21-i világvégével kapcsolatban. Elmondták, leírták, hogy sokan-sokféle tévtanítást adnak, a szekták a félelmet meglovagolják, és az emberek fejében elképesztő káosz van. Foglalkoztatja az embereket ez a kérdés, csillagászokat, fizikusokat, asztrológusokat és asztronómusokat szólaltatnak meg TV-k, rádiók, sokan viccesen szólnak a témához: „Most veszek fel hitelt, és akkor nem kell visszafizetni”, mások félelemmel, egy kisgyermek azt mondta: „akkor már nem lesz több születésnapom?”, ismét mások tudományos, vagy misztikus vonalon közelítve a kérdéshez. Ahogy közeledik az időpont, úgy nő a feszültség sokakban, és úgy nő a sötétség a tévtanítások miatt. Az egész áramlatot Hollywood is meglovagolta, egy filmmel, amely szintén a félelmet gerjeszti, sőt egy televízió is alapíttatott, a Világvége TV. Úgy éreztem, hogy éppen ezen dolgok miatt, oszlatni kell a félelmet, a sötétséget, erre pedig egyedül Isten Igéje képes. A mai alkalommal istentiszteletünkön az utolsó időkkel kapcsolatos keresztyén tanításról szeretnék szólni.

1.Szándékosan az utolsó idők, végidők kifejezést használtam, és nem a világvégét. A világvége ugyanis nem keresztyén fogalom!

Ebben a szóban ugyanis az van benne, hogy valaminek következtében, kiszámíthatatlan módon, fatális okból, vagy okokból minden elpusztul. A Biblia tanítása szerint ez nem így történik! Nem múlik el az egész világ, csak a Föld, és nem véletlenszerűen, hanem Isten akaratából és tervéből következően. És, ez a szomorú történés egyben a legörömtelibb történésnek kezdete! Az isteni gondviselésről szóló keresztyén tanítás szerint Isten az egész világot kormányozza, vezeti a nagy cél felé, ez a nagy cél pedig Isten országa, az örök élet! Új ég és új föld, ahogy a Jelenések könyve elénk adja, ez épül a régi helyett!

Ahogy egy régi, menthetetlen állapotú épületet is le kell bontani, hogy a helyére szép-új épület épülhessen, így van ez a mi Földünkkel is! Mert, ahogy a Biblia tanítja, és mi is érezzük, ez a föld a rothadandóság fogságában nyög és jajgat. Érezzük, hogy valami nagyon nincs már rendben. Egy együttes így fogalmazta ezt meg: „Tiszta levegőt nem lehet már szívni, tiszta forrásból nem lehet már inni, tiszta szívből szégyen már szeretni, tovább ezt nem lehet bírni”.

Döbbenetes dolgok derültek ki csak ezen a héten is, egy környezetvédő szervezet aktivistái felmérték egy jól menő üzletház ruháinak vegyszer tartalmát, és egyetlen olyan gyermekruhát találtak csak, amely nem tartalmazott mérgező anyagokat, rákkeltő szereket… és, nem a kínai piacon vizsgálódtak, hanem a Váci utcán. Élelmiszereink nem tudjuk, hogy mit tartalmaznak, ahogy egy kedves kérdés az interneten ezt megfogalmazza: „Miért van az, hogy a citromlé citromsavat és egyéb adalékanyagokat tartalmaz, míg a mosogatószer citromlevet?”

Olyan lesz ez az új világ, amilyenről álmodni sem merünk. Mit tudunk róla? Hívjuk segítségül ismét János apostolt, aki a Mennyei jelenésekről szóló könyv 21. részében így ír: „nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.”

Ez a világ készül számukra, ez a világ vár ránk. Hát érdemes félnünk tőle?

2. A második, amit mindenképp és egyértelműen kijelenthetünk, hogy aki dátumokat, időpontokat jelent ki arra nézve, hogy mikor lesz a föld utolsó napja, az az ember hazudik. És e szóval azt hiszem, nagyon finoman fogalmaztam. Ugyanis Jézus teljesen egyértelműen kijelentette övéinek, hogy sem a napot sem az órát nem tudja senki, még Ő sem, csak az Atya. Ezért mondom, hogy a hazugság finom szó az ilyen megtévesztő viselkedésre! 

Nagyon veszélyes egyébként ezekkel az időpontokkal játszadozni, elméleteket gyártani! A Jelenések könyvének utolsó részében ugyanis van egy intelem, amely így szól: „Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben!”. Ezért, sokszor nem is értem, hogy emberek hogy veszik a bátorságot arra, hogy kijelentsék, ekkor vagy akkor vége lesz a világnak, ekkor vagy akkor befejeződik az ember története a földön.

3. Sokan arra hivatkozva teszik kijelentéseiket, hogy a világ történései, a sok katasztrófa, a gyűlölet ember és ember, nép és nép közt jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a vég közel, hiszen a Biblia is leírja, hogy a vég kezdetét megelőzik katasztrófák, háborúk.

Azonban, ha az emberiség történetét vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy ezen események állandóan jellemezték a földi létet.

Bibliai példával érdemes kezdenünk: egy alkalommal a tanítványok rémülten mesélték Jézusnak hazájuk két „bulvárhírét”. Emberekre omlott rá egy épülő torony Siloámban, és sokan meghaltak, valamint Pilátus lemészároltatott ártatlan zarándokokat, akik Jeruzsálembe igyekeztek.

De, ha ennél kissé ismertebb, szintén a korszakból tudott katasztrófára, Pompei pusztulására. emberek ezreinek rettentő halálára gondolunk, amikor a vulkánkitörés eltemette városukat, vagy a római légiók harcára a germánok ellen, akkor láthatjuk, hogy nagy számban voltak közel 2000 esztendővel ezelőtt is ilyen események.

Ha hazánk, vagy szűkebb pátriánk eseményeire nézünk, akkor is láthatunk szörnyű eseményeket: a tatárjárás borzalma, a török hódoltság kegyetlenségei, az első és második világháború értelmetlen és rettenetes pusztítása, a Komáromi földrengés, amiről Jókai olyan megrázóan írt, vagy éppen 1879. március 12. a szegedi nagy árvíz napja, amely elpusztította szép városunkat, ugyancsak azt mutatják, hogy folyamatosan jelen voltak a katasztrófák, a negatív történések, a gyűlölet az emberiség történetében!

Ma, azért érezzük nagyobbnak, többnek, mert az internet, a TV, a rádió, a mobiltelefonok világa által azonnal lecsapódik egy hír, bárhol is történt, a világ bármely táján.

Eljátszadoztam azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha 1879-ben az árvíz idejében már lett volna internet, ha a kommunikáció olyan fejlett lett volna, mint ma. A CNN, az ABC, az RTL, a HírTV egymást megelőzve, főcímben tudósított volna az eseményről, mint tették azt a Katrina hurrikán idején, tudósítóik megrázó képsorokat küldtek volna adásba, a katasztrófaturisták pedig mobiljukról készített képekkel árasztották volna el  Facebook oldalukat, ismertté téve Szeged nevét és a pusztulást az egész lakott földdel! Hogy nem így történt, és csak az újságok címlapjaira kerültünk, annak oka csak az, hogy nem volt ennyire fejlett a kommunikáció a földön! Nem ment össze ennyire kicsivé földünk, az utazás, és a kommunikáció felgyorsulása miatt.

A média pedig szándékosan a negatív hírekre épít, megragadva az emberben lévő ösztönös félelmet az elmúlástól, és felnagyítva láttatja, vezető hírként hozza a média a szörnyűbbnél szörnyűbb képsorokat! Lassan egy híradó elől is el kell zavarjuk gyermekeinket, sokszor már magunkat is, hogy óvjuk lelküket-lelkünket a borzalmas képsorok által bennünk elinduló folyamatoktól! Arról pedig ne legyenek kétségeink, hogy a média egyre durvább képsorokkal fog előjönni, egyre részletesebben fogja ismertetni a szörnyűséget, mert, ahogy az szokott lenni a kábítósztereknél, alkoholnál, de akár gyógyszernél is, hogy egyre nagyobb adag kell belőle az embernek, hogy hasson. Az ingerküszöb magasabb, és lassan egy mészárlás már el sem éri a hír kategóriát.

Összességében, nem mondhatjuk tehát a világ eseményeit figyelve, hogy a vég a küszöbön állna!

Másra figyelve viszont mondhatjuk ezt, de nem bocsátkozhatunk  spekulációkba, mert az nem lenne biblikus!

4.Jézus, amikor mennybe ment, és aztán elküldte az első pünkösdön a Szentlelket, azzal az utolsó világkorszak kezdődött meg, amelynek záró eseménye lesz az Ő dicsőséges eljövetele!

Hogy ez mikor lesz? Nem tudjuk! De, valóban az utolsó időkben élünk!

Mit tegyen a végidőkben a keresztyén ember? Hogy éljünk a földön egy olyan élethelyzetben, amikor azt is hihetjük, hogy Jézus dicsőséges országlása már holnap elkezdődik, és azt is hogy csak ezer esztendő múlva, hiszen Isten előtt az idő relatív kategória?

 A tanítványoknak adott jézusi válasz erre mutat rá! A tanítványok, Jézus szavaiból azt a következtetést vonták le, hogy a végidők a küszöbön állnak. Kérdésük is erre irányul, a hagyományos zsidó messiás-váradalmak megfogalmazásával kérdezik meg Jézust, hogy elkezdődtek tényleg a végidők?  Jézus válasza helyre teszi a tanítványok gondolkozást: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett”. Nem a tanítványok dolga volt tehát tudni az időket, és nem a mi dolgunk, szeretett Testvéreim! Az Atya bölcs szándékát, szerető szívét meg nem kérdőjelezve, nem erre kell koncentrálnunk, van azonban más feladatunk, ezekben az időkben!

Mert mit mondott Jézus az Őt követőknek? Ellenben vesztek erőt, és lesztek nékem tanúim, a föld végső határáig! Mit jelent ez? Az, hogy az utolsó időkben Isten valami hihetetlenül nagy feladatot bíz ránk! Azt bízza ránk, hogy bizonyságot téve Jézusról, embereket vezessünk hozzá! Azt, hogy minél több ember jusson el általunk Jézus Krisztus ismeretére, és legyen ezáltal örök élete. Az a feladatunk, hogy minél több embernek mondjuk el, hogy mennyire szeret bennünket embereket az Isten, hogy egyszülött Fiát küldte el értünk ebbe a világba, aki emberré lett, hogy minket embereket megváltson. Ez a feladatunk erről is szól a kegyelmi idő.

Bár, ez a világ megérett a pusztulásra, bár a világban lakó emberek nagy része gonosz, mégis Isten vár az ítélettel, mert szeret bennünket! Azt akarja, hogy minél több ember osztályrésze az örök élet legyen, és ne a kárhozat! Az első idők keresztyén gyülekezetei nagyon komolyan vették ezt, már köszöntésük, ahogy egymást köszöntötték, megfogalmazta irányultságukat: „Az Úr közel!”

Isten pedig ebbe a szolgálatba, a másik ember megmentésének szolgálatába minket is be akar vonni! Azt akarja, hogy munkatárai legyünk ebben a szolgálatban! Van egy csodálatosan szép énekünk, amelyet záróénekként el is fogunk énekelni, amely rámutat felelősségünkre, ennek az éneknek egyik sora így szó: „Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg Őt!”. Felelősek vagyunk szüleinkért, nagyszüleinkért, gyermekeinkért, unokáinkért, családtagokért, barátokért, munkatársakért! Merjük hát vinni nekik azt a lelki táplálékot, amely minket is éltet, vezessük őket Jézushoz!

Ezen kívül, még egy nagyon fontos feladata van a keresztyén embernek, ebben az időben, mivel Jézus eljövetelének relatív közelsége egy komoly kísértést hordoz. Az első korok hívői annyira közelre várták az ő eljövetelét, hogy mindent e várakozásnak alárendelve még a munkáról is elfeledkeztek! Pál apostolnak már figyelmeztetni kellett őket, hogy dolgozzanak. Nem véletlenül tanított a nagy apostol így: „Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék!”.

És, valóban testvérek, nehéz megtalálni a helyes arányokat, amelyek Krisztus várásával, a misszióval, és életvitelünkkel kapcsolatosak. Egy reformátor szava azonban eligazít, és jó útra vezet bennünket: „Élj úgy, mintha Jézus még ma visszajönne, és dolgozz úgy, mintha sohasem jönne vissza!”

Azaz, életvitelünket hassa át a másikért érzett felelősségteljes gondolkodás, a törekvés a szent életre, és a becsületes, Istenre mutató, legjobb tudásunk szerinti munkavégzés. Így legyen, Ámen

Juhász András