2012.
Szeretett Testvéreim!
Nemsokára újra itt van húsvét ünnepe. Jövő héten Virágvasárnap, és ismét végig tekintjük a történéseket. Ismét emlékezünk valamire. Amikor a lectióban felolvasott szavak elhangzottak a nagy megpróbáltatásokról, Jézus már készülődött húsvét ünnepére. Készült arra, hogy beteljesedjenek a haláláról, és feltámadásáról szóló próféciák. Készíteni akarta a tanítványokat azokra az időkre, amikor Ő már nem lesz közöttük. „Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie…”(Mt, 24, 6). Nézzük, meg, hogy mire is figyelmeztetnek Jézus szavai!
Nagy kérdése a hívő embereknek is, hogy hogyan szeret minket az Isten, hogyan válaszol az imádságainkra. Különösen akkor merülnek fel ezek a kérdések, ha valamilyen megpróbáltatással szembesülünk, akár a saját életünkben, akár másokét látva.
Sokszor érthetetlenül állunk és kérdezzük, hogy miért enged meg szenvedéseket Isten, ha szeret?! Miért vannak balesetek, nem várt orvosi diagnózisok, hirtelen halálesetek, derékba tört életek? Miért van olyan nagy különbség a szegények és a dúsgazdagok között?
Amikről a mai bibliai történetben olvasunk, amikről Jézus beszél az övéinek, azok egyáltalán nem felhőtlen dolgok. A felolvasott rész címe is ez: a nagy megpróbáltatás ideje. Háborúkról, üldözésekről, természeti katasztrófákról szól az Ige.
Először is a templomról, amit nagy munkával, évekig építettek, azt mondta Jézus, hogy nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. Majd Jeruzsálem teljes pusztulásáról beszél, arról, hogy amikor meglátják, hogy a hadsereg teljesen körülfogja a várost, akkor menekülni kell.
A történelemből, pedig tudjuk, hogy Jézus szavai valóban beteljesedtek, mert Kr. u. 70-ben a római hadsereg körbezárta Jeruzsálemet, leigázták, a templomot, pedig felgyújtották. Valóban nem maradt kő kövön.
Ahogyan akkor beteljesedtek a mi Urunk szavai, ma is éppen úgy igazak és beteljesednek, amikor rólunk, a mi életünkről beszél. Mert a nagy megpróbáltatás ideje nem ért azzal véget, hogy Jeruzsálem elpusztult. A nagy megpróbáltatás ma is tart. Van, aki nem látja, vagy nem törődik vele, de aki Jézus Krisztus gyermeke, az látja és érzi, hogy a világ ítélet alatt van, saját magát ítéli el, amikor nem fogadja el az Isten szeretetét, Jézus Krisztust!
Jeruzsálem pusztulása és az, hogy mi tudunk arról, hogy Jézus ítéletet mondó szavai akkor beteljesedtek, egy nagyon komoly figyelmeztetés a ma élő emberek számára is! Arra figyelmeztet az Ige, hogy komolyan kell venni Jézus bűnbánatra hívó szavát, hogy meg tudjunk állni a hitben, s tudjunk hátat fordítani mindennek, ami ellentétes az Isten akaratával, s ragaszkodjunk ahhoz, ami jó, ami helyes, hogy mi magunk egyénileg is, és úgy is, mint közösség, használható jelek, eszközök lehessünk abban, hogy Krisztusra, és a benne megmutatkozó isteni szeretetre mutassunk.
Lehet, hogy sokszor saját magunkat ítéljük el bűneink miatt, de Isten mégis kész bármikor megbocsátani, megkegyelmezni, átformálni, mert szeret minket!
De vajon miért is vannak a megpróbáltatások?
I. Először is azért, hogy Isten hatalma mindenki számára nyilvánvaló legyen. Amikor valahol betegség, tragédia, vagy bármiféle rossz dolog történik, akkor mindenki az Istenre hivatkozik. A hívő ember segítségért kiált, a hitetlen, pedig kétségbeesésében szintén vagy Istenhez fordul szabadításért, vagy pedig éppen az ellenkezőjét teszi, perlekedik Istennel.
Egy biztos: az emberek többsége a nagy megpróbáltatásokat és szenvedéseket vagy így, vagy úgy, de Istennel hozza kapcsolatba. Ilyenkor még a hitetlen is afelé hajlik, mondhatnánk talán azt is, hogy elhiszi, hogy ez nem ember műve, nem a sors kiszámíthatatlansága, hanem az Isten tette.
Ha pedig valamit az Isten tesz, akkor csak Ő tud segíteni is. Vagyis a megpróbáltatások valamilyen módon Isten felé vezetnek. Persze az is igaz, hogy ha az Istenhez fordulás megmarad a jajkiáltásnál és nem alakul át imádsággá, Istennel való párbeszéddé; ha nem hagyjuk, hogy a nehéz helyzetekben megszólaljon, válaszoljon, vagy cselekedjen, akkor nem tud segíteni! Amikor fáj az emberi szív és lélek, akkor nagyon fontos, hogy engedni kell érvényesülni az élet vigasztaló, bátorító, bűnbocsátó és megváltó Igéjét!
II. A másik dolog, ami miatt megpróbáltatások lehetnek, az, hogy Isten figyelmeztessen, intsen valamire, amit más különben nem vennénk komolyan. Olyan ez, mint a fájdalom. A fájdalom is egy intő jel, hogy menni kell orvoshoz, mert a fájdalom nem természetes jelenség.
A megpróbáltatásokkal az Isten hívja a hitetlent és figyelmezteti a hívőt is, ha elszakad Tőle. Ámósz próféta könyvében olvassuk ezt: „Csak veletek léptem közösségre…, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket.” (Ám 3, 2).
Isten gyermeke semmit sem csinálhat következmények nélkül, mert Isten rögtön figyelmeztet, és ha szavára nem figyelünk, vagy elnyomjuk magunkban, akkor a szerető Isten tettekben is megmutatja magát, és úgy is figyelmeztet.
III. Vannak olyan megpróbáltatások is, amikor kifejezetten fenyít az Úr vagy olyan is, ami azért történik, hogy tanuljunk meg emberségesek lenni; osztozni mások fájdalmában; tanuljunk meg részvéttel lenni; és segíteni, hogy ne csak magunkkal törődjünk, hanem embertársainkkal is, akikkel együtt hordozva a terheket, az könnyebbé válik.
IV. Végül vannak olyan megpróbáltatások is, amit Krisztusért kell vállalni! Mert ha Krisztust elutasítja a világ, egy közösség, akkor azt is elutasítják, akiben él Krisztus. Ilyenkor fordul elő, hogy kicsúfolják, lenézik, fölényesen átnéznek az emberen a hitéért, vagy amit talán mi magunk is a legtöbbször megtapasztalhatunk ebből, hogy mások visszaélnek a hitünkkel, a krisztusi lelkületünkkel, a jó szándékkal, a segítőkészséggel és alázattal. Ilyenkor Krisztusért vállaljuk a megpróbáltatásokat és szenvedéseket.
Kedves Testvérek! A megpróbáltatások célja és értelme az, hogy minden ilyen helyzetben az erőforrást keressük. Az egyetlen erőforrás, pedig az, hogy minden körülmények között teljesen bízzuk rá magunkat és szolgáltassuk ki magunkat az Úrnak!
Pál apostolnak volt egy betegsége, ami miatt háromszor is kérte az Urat, hogy vegye el tőle, de az Úr nem vette el. A korinthusiakhoz írott 2. levélben olvassuk ezt róla: „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12, 9-10).
Ez minden megpróbáltatásnak az értelme: az Úrra nézni és Tőle várni mindent! Ezzel tudjuk Őt legjobban dicsőíteni is; ez ad erőt, hitet és reménységet. És így válhat minden megpróbáltatásunk bizonyságtétellé.
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” (Lk 21, 19) - szólt textusunk…
Ha mindvégig állhatatosan kitartunk, megmaradunk Isten mellett, akkor megnyerjük a lelkünket, üdvözülünk. Akkor Tőle kapunk kitartást, és tudunk mindennel az Ő dicsőségére élni!
Adja meg nekünk a Mindenható Isten, hogy értsük és lássuk meg a nehézségek között is az Ő kegyelmes szeretetét, hogy lehessen életünk Benne a kereszthalála és feltámadása által; és legyen számunkra minden megpróbáltatás megerősítés, amely nem elvesz, hanem ad, nem kifoszt, hanem felépít; és nem átok, hanem áldás. Így erősödjünk meg az Úr Jézus Krisztusban! Ámen.
Lovász Adrienn