2012.

Az elmúlt hét csütörtöke, áldozócsütörtök volt, Jézus mennybemenetelének ünnepe. a mennybemenetel ünnepe egyben a misszió ünnepe is, ugyanis ezen a napon kapják tanítványai a missziói parancsot, amely alapján a református egyház a keresztség sákramentumát kiszolgáltatja, ezért is olvastuk fel a mai keresztelőn is!

Ezen a napon kapják azt a parancsot is, amely határok nélküli misszióról szól, a tanúságtételről a föld végső határáig, amely parancsot hosszabb igeszakaszként helyeztem szívetekre. Márk evangéliuma ugyancsak beszámol a mennybemenetel kapcsán, hogy a tanítványok parancsot kapnak a poklot-sírt legyőző Jézustól. Ott ezt olvashatjuk: „Menjetek el szerte az egész világba, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. aki hisz, és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik!” Hihetetlenül nagy tehát Jézus mindenkori tanítványainak felelőssége! Sokan bízattattak reánk! Ám, a misszió nem egyszerű feladat!

Erről szól a felolvasott ige is, amelynek alapján Istenünk üzenetét szeretném hirdetni, a misszió  nehézségeiről beszél. Nagyon érdekes, mert konkrét-gyakorlati missziós élethelyzetekben ad Jézus utasítást az őt követő tágabb (72 fős) tanítványi kör tagjainak. Aki elindul Jézus szolgálatában, az Isten nagykövete lesz ebben a világban, de fel kell készülnie arra, hogy az evangélium fogadtatása nem mindig egyértelműen pozitiv. (úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé). Olyan dolgokra hívja fel a figyelmet a mi Urunk, amelyek a mi missziós tevékenységünkben is hasznosak lehetnek. Olyanokra, amelyeket talán ösztönszerűen gyakorlunk, de nem árt tudatosítanunk magunkban:

1. A tanítványokat Jézus kettesével küldte ki.  Nem küld ki egyedül egy embert. Hogy miért? Ennek okai többfélék. Két ember, egy akarattal, egy hiten, egy szívvel  többet ér, mint egy.

Két ember kiegészíti egymást, ami az egyiknek nem jut eszébe egy kiélezett szituációban, az a másiknak eszébe juthat. Különböző hittel, meglátásokkal, élettapasztalatokkal könnyebben el lehet érni embereket. Két ember megvédi egymást, hátukat egymáshoz vetve „harcolhatnak”.

Meggyőzőbb lehet két ember tanúságtétele (szekták nagyon jól ismerik ezt). Miért nem ezt tesszük mi is? Mert kevesen vagyunk. Ahogy az ige mondja, az aratnivaló sok, a munkás kevés.

2. Éppen erre épül a tanítványok misszióra való felkészítésének a másik módja: ha kevesen vagytok, imádkozzatok. Kérjétek az aratás Urát, hogy adjon mellétek társat, munkatársat, akivel együtt könnyebbé válik annak a feladatnak az elvégzése, amely reánk bizattatott. Sőt, kérjétek azt, hogy ti lehessetek a kiküldöttek. Ahogy a próféta mondja: itt vagyok Uram, engem küldj el!

3.  Békesség közvetítése: a missziót végző embernek, a békesség nagykövetének kell lennie. Ha belső békétlensége van az embernek, jobb ha nem is indul el erre az útra, mert sikertelenségre van ítélve. Jézus a boldogmondásokban azt mondja, „boldogok a békességet cselekvők, arra törekvők”. A misszióban, a másokért való szolgálatban ennek a motívumnak is meg kell jelennie. Nem véletlenül köszöntötte Jézus azokat, akikkel kapcsolatba került, békességet kívánó köszöntéssel! Az ő köszönése nem csak kimondott szó volt, hanem békét teremtő erő. Legyen ilyen a mi megjelenésünk is!

4.  Ne vigyetek magatokkal sarut, ne köszönjetek: Nem udvariatlanságra bíztat, nem szemtelenségre, hanem arra, hogy az ember a láthatatlan világ dolgaira figyelmezzen, azzal törődjön. A köszönés képletesen arra mutat, hogy az ember a jelenvaló világra figyel fél szemmel, és az elvonja őt a szolgálatok teljesebb végzésétől.

Ezen túlmenően, a templomba nem lehetett bottal, saruval, tarsollyal bemenni, a törvény szerint. Így, e kép azt is jelenti, hogy aki Isten Igéjét viszi, mindig úgy menjen, mintha a templomba, a gyülekezet elé járulna, természetesen nem testi, hanem lelki értelemben. Hogy megyünk a templomba? Lelkünket előkészítve, a világ dolgait az „ajtón kívül hagyva”. Megüresítve magunkat, Isten szavára nyitottan! Ugyanez a feladatunk akkor, amikor az Isten ügyét képviseljük a világban, amikor érte munkálkodunk.

5.  Ne járjatok házról, házra-ne legyen csapongás abban a szolgálatban amit végeztek. Ha valamit elvállaltok, akkor ne kapkodjatok, egyik szolgálatról a másikra. Ha valami szolgálatban már benne vagytok, ne legyetek olyanok, mint a méhek, amelyik egyik virágról a másikra szállnak. Állhatatosság kell a szolgálatban, kitartás, hiszen csak az ilyen munkának van eredménye! Sok ember tragédiájává lesz az ilyen viselkedés: kapkod ide-oda, és a vállalt dolgok nem kerülnek elvégzésre. Szolgálati területet vált, mert nem látja az eredményeket! Nem szabad ezt tennünk, mert a mi feladatunk a magvetés szolgálata, a bizonyságtétel,

6. Mint említettem, egy másik tanítványi kiküldésről is tudunk, amely mintegy kiegészíti az eddig elmondottakat, ebből is sokat tanulhatunk: Jézus utasítja az övéit, közvetlenül a mennybemenetel előtt, hogy tegyenek bizonyságot róla, legyenek tanúságtévői ebben a világban. Ezt olvashatjuk az Apostolok cselekedetei első részében: „Lesztek nékem tanúim Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, a föld végső határáig!” Ha ránézünk képzeletben egy térképre akkor láthatjuk, hogy Jeruzsálem egy város, Júdea az ezt körülvevő zsidó lakosságú tartomány, ezt követi Samária, amely vegyes népességű, és végül a föld végső határa, ahol a pogányoknak hirdettetik az evangélium. Mit jelenthet ez a kép számunkra? Úgy gondolom, hogy azt, hogy kezdjük el helyben a missziót: családjainkban- legyünk az alkalmakon többen, hozzuk magunkkal azt, aki rokonaink közül fontos a számunkra, aki sorsának alakulását szívünkön hordozzuk! Hozzuk az unokákat, gyermekeket, szólítsuk meg az esetleg nem hitben élő szülőket! Ez a mi Jeruzsálemünk!

Ha ezt elvégeztük, akkor lépjünk kijjebb: Szegeden 11282 ember vallotta magát reformátusnak a népszámláláskor. Óriási szám! Mennyi lehet ezek közül egyháztag? 1200-papiron? És mennyi jár templomba? 600? Döbbenetes adat!

Legyen Szeged papiron magát reformátusnak valló népessége  a mi Júdeánk! Ha tovább megyünk, még mindig helyben maradva 160000 ember él Szegeden. Ezen tömegnek vajon hány százaléka hallott Krisztusról? És hány embernek kellett volna, kellene tőled hallania Róla? Szeged a mi Samáriánk!

Biztos, hogy van néhány ember, akit az Úr a végső határokig küld, mert globálisan is gondolkozik, de a többségtől azt várja, hogy cselekedjen felelősségteljesen lokálisan!

Vegyük komolyan, presbiterek egy gyülekezet választott tisztségviselői, felelősei, és gyülekezeti tagok egyaránt Jézus tanítását, és valósítsuk meg azt, hisz e teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak eljövetelét! Egy lélekért sem érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt! Ámen

Juhász András