2012.

A mennybemenetel, amelyre áldozócsütörtökön emlékezünk, ugyanannyira zavarba ejtő hittitok, mint  a szűztől való születés csodája. Érdemes párhuzamba állítani e két csodát, hogy jobban érthessük az áldozócsütörtök lényegét!

A szűztől születés, a Jézusban adott isteni kijelentés kezdetének a csodája, a mennybemenetel pedig a benne adott isteni kijelentés végének csodája.

A szűztől születés azt fejezi ki, hogy Ő „Felülről” való, a mennybemenetel ugyanezt erősíti meg, Ő az Atyánál van. Azt is lehet mondani, hogy egy fordított inkarnációról, testtélételről van szó a mennybemenetelben.

1. János levele ezen verse azonban még ennél is többről szól! Arról tesz tanúbizonyságot, hogy Jézus nem ok nélkül, nem céltalanul van a mennyben, hanem Ő a mi Pártfogónk!  Tehát, nem úgy ment mennybe, mint amikor valaki egy végigdolgozott év után elmegy nyaralni, úgy, hogy még a telefonját is kikapcsolja, hogy senki ne érje el őt, mert ő pihen. Jézus, a mennyben nem „pihen”, hanem a mi ügyünk pártfogója, szószólója, képviselője, védelmezője!

Földi viszonylatban nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent az, amikor valakinek jó összeköttetései vannak, amikor ügyet akar intézni egy hivatalban, amikor gyermekét, unokáját akarja bejuttatni egy jó nevű iskolába, és tudja, hogy van ott egy pártfogója! Hogy gondolkozik ilyenkor az ember? „Majd szólok neki, majd ő biztosan elintézi…”. Gondoljátok most végig szeretet testvéreim, hogy mit jelent az, hogy a legfőbb helyen, ahol sorsunkat intézik, ahol életünk felett a legfőbb ítéletet kimondják, van valakink! Van egy csodálatos pártfogónk, egy szószólónk, egy szerető barátunk!

2. Azt mondja az ige: „ha valaki vétkezik, van pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” És, ki ne vétkezne szakadatlanul, Isten és az embertárs ellen, tudatosan, vagy véletlen, szándékosan, vagy éppen a mulasztás bűnébe esve?

Biztos éreztétek már azt, amit én is megéltem már egyszer-egyszer, és sok testvér is elmondta ezt, hogy van úgy, hogy annyira méltatlannak érzem magam, hogy még imádkozni sem igazán mer, igazán tud az ember. Mert valami elintézetlen, peres ügyünk van Istennel, és igazán az ember nem fordulhat kéréssel olyan valakihez, akivel nem rendezett a kapcsolata. Talán meg is próbáltunk imádkozni ilyenkor, de éreztük szinte azonnal, hogy ez az ima nem jut hozzá, mert ilyen tisztátalan szívből jövő imádság nem juthat el a legszentebb helyre, a mennybe, az Atyához.

Ilyen élethelyzetekben ne felejtsük el az igét! A mennyben ott van Jézus, van pártfogónk, van szószólónk az Atyánál! Merjünk bátran imádkozni, mert ott van Jézus, aki a mi vissza-visszahulló gyenge imádságunkat felemeli, és továbbviszi, mint sajátját az Atyához! Pál apostol egykor a szökött rabszolga, Onézimusz ügyében ezt írta gazdájának: „Amit vétett ellened, azt nekem ródd fel, és én megfizetem!” Ezt mondja a mi pártfogónk is a mennyben! Annyira magára veszi ügyeinket, hogy ha rábízzuk magunkat, hogy odaáll az Atya elé, és ezt mondja. „Bocsásd meg neki Atyám, amit ellened vétett, ródd fel nekem, én a véremmel megfizettem érte!” Aki Jézusnak ezt a csodálatos közvetítő munkáját elfogadja, az máris megkapja a felmentő ítéletet, a kegyelmet, bűneinek bocsánatát! Ez az új élet alapja, az újrakezdés lehetősége!

3. Van tehát szószólónk, pártfogónk az Atyánál! Ugyanezt a tényt a Zsidó levél írója így fejezi ki: „Jézus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk!” Valljuk meg, testvéreim, szükségünk is van az Ő esedezésére! Hiszen a mi életünk sem mentes a gondtól, a bajtól. A hívő ember családjában is van betegség, gyász, anyagi nehézség. A hívő ember is érezheti magát elhagyatottnak, amikor mélységeket jár meg, tanácstalannak egy-egy élethelyzetben, szinte a kétségbeesésig! Többször előfordult már, hogy egy-egy ilyen nehéz élethelyzetbe jutott testvér kérte, hogy imádkozzak érte, mert az én imám jobban meghallgattatik. Tudom, hogy az egymásért mondott őszinte könyörgés nagyon sokat jelent, de azt is tudom, hogy az én imádságom sem ér többet, csak azért mert palást van rajtam, mint bármely hívő testvéré! Ismerek azonban egy olyan imádságot, amelyik az enyémnél, a tiednél is többet ér: Jézus imája! A mi szószólónk, pártfogónk imája! Aki a mennyben esedezik az övéiért! Erre kell gondolnunk, amikor tanácstalanok vagyunk, persze nem úgy, hogy az ő imádsága majd helyettesíti a miénket, hanem úgy, hogy velünk együtt esedezik.

És akkor, az ember rögtön más oldalról, más szemszögből látja saját problémáit! Egy kicsit onnan fentről! Van megoldás, nem egyedül kell megoldjam életem nagy kérdéseit!

Anélkül a tudat nélkül, hogy van egy drága pártfogónk a mennyben, az ember nagyon gyakran mélyre kerül, gyakran belegabalyodik az élet harcaiba, problémáiba, nem találja a kivezető utat, elvéti az irányt, elkeseredik, vagy kétségbe esik.

De, ha tudom, hogy valaki, aki a mennyből messzebb lát, mint én innen a földről, esedezik értem, akkor nyugodtan mehetek azon az úton, amelyen éppen járnom kell, hiszen „sorsom fonalát mindenható bölcsességgel és hatalommal a legnagyobb szeretet szövi”.

Csüggedt és sokszor megfáradt, mindig újra vétkező emberekként halljuk meg a mennybemenetel ünnepének nagy vigasztalását és biztatását: „Ha valaki vétkezik, van pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus!” Ámen

Juhász András