2012.

Az elmúlt hét vasárnapján, pünkösd ünnepén ugyanezt az igeverset olvastam fel, és helyeztem szívetekre, a Lélek erre indító munkája nyomán. Arról szóltam, hogy a Szentlélek aki nem a félelem lelke, hogyan bátorította meg az első keresztyén gyülekezet tagjait, és hogyan tette őket késszé a misszióra, a Jézus Krisztusról szóló örömüzenet hirdetésére. Elmondtam, hogy ez ma sincs másként! Isten Lelke ma is késszé tehet bennünket, sőt, csak Ő tehet késszé igazán arra, hogy bátorsággal szóljunk mindig-mindenhol és minden körülmények közt Isten szeretetéről. A Lélek képessé tehet bennünket arra, hogy félelemtől mentesen szóljuk azt, ami reánk bízattatott, akár lelkészként, akár presbiterként, akár a gyülekezet tagjaként, fiatalon és idősen egyaránt.

Azonban Isten Lelkének munkálkodása nem csak a misszióban űzi el félelmeinket, hanem késszé tehet arra, hogy félelemmentes életet éljünk! Egész életünket félelem nélkül! Ugye, csodálatos lehetőség ez Testvéreim?

De, hogyan lehetséges ez? Hogy valósul meg mindez a gyakorlati életben?

Van az evangéliumokban egy csodálatos történet sor, amely erről szól. Jézus Krisztusról, mint minden emberi félelmet legyőző Úrról. Négy történetet olvashatunk egymás után, amelyek 4 alapvető emberi félelemre adott isteni választ adnak elénk, Jézus személyén keresztül. Úgy gondolom, hogy jól ismerjük ezeket a történeteket, de érdemes együtt felidéznünk! Az első történet a tenger lecsendesítésének története. Jézus tanítványai egy éjszakán viharba kerülnek, és a viharban Jézus alszik a csónakban. Amikor felébresztik a Mestert, egyetlen szavával parancsol az elemeknek, és lecsendesíti a vihart. Ez a történet a természet erői felett diadalmas Urat állítják elénk.

A második történet a gadarai megszállott meggyógyításának történetet, amelyben Jézus egy olyan embert gyógyít meg, aki megkötözve, a gonosz ereje által kénytelen életét élni. Ez a csodálatos szabadítás a pokol erői felett álló Jézus képét vázolja elénk.

A harmadik történetben Jézus egy 12 esztendeje beteg asszony egészségét adja vissza, egyetlen pillanat alatt meggyógyítva a benne reménykedő embert. Ez a történet Jézust, mint a betegségek felett álló Urat állítja szemlélődésünk középpontjába.

És, végül a negyedik történetben, Jairus leánya feltámasztásának történetében Jézus, mint a halál felett is győzedelmes Úr jelenik meg.

Ha ezen történetek mellé állítjuk az 5000 ember megvendégelésének történetét, amelyben Jézus gondoskodik arról, hogy az őt hallgatók testi szükségletei is megelégíttessenek, és a Bethesda tavi gyógyítás történetét, amelyben Jézus a magányos ember mellé állva nem csak gyógyít, hanem a magány által felvetett kérdésekre is választ ad, csodálatos dologra figyelhetünk fel a 6 történet kapcsán!

Elénk kerül Jézus, mint egy olyan valaki, aki válasz, megoldás minden emberi félelemre. Válasz az 6 alapvető félelemre, amely köré minden korok emberének félelmei épülnek!

Válasz az egzisztenciális félelmekre, a mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk – klasszikus, nagyon sok embert lehúzó félelemre.

Válasz a betegségekre – azokra a betegségekre, amelyek az emberlétet olyan alapvető módon tudják tönkretenni, a gonosz erőitől való félelemre, a természet erőitől való félelemre, és válasz a magánytól, az elhagyatottságtól való félelmünkre is! Olyan Urunk van, aki egykor a tanítványok mellett megállva megóvta, megvédte Őket, és választ adott az összes félelmükre.

Nem véletlenül bíztatta őket olyan sokszor: ne féljetek! Nem véletlenül volt a vele kapcsolatos egyik első isteni üzenet, ami a pásztorokat szólította meg az első karácsonykor a legcsodálatosabb mondatok egyike: ne féljetek!

Olyan jó, hogy Jézust ilyen Úrnak láthatjuk a Szentírás alapján!

Nagyon sokan erre azt mondják, akkor és ott, Jézus drága jelenlétében ez valóban így működött, de azóta eltelt közel 2000 esztendő, közben Jézus mennybement, mi azonban itt maradtunk. Hogy működik ez a mi életünkben, hiszen testben nincs itt Jézus velünk? És, oly sok félelem vesz körül bennünket, oly sokszor kerülünk csüggedt állapotba, oly sokszor uralkodik el felettünk a reménytelenség.

Egzisztenciális kérdések foglalkoztatnak bennünket, egy szegényedő társadalomban élve, a magánytól való félelem hatja át lelkünket, egy elmagányosodó, elidegenedő világban élve.

Félünk a betegségektől, amelyekből ha egyre választ talál az emberiség, 5 új kerül elénk.

Félünk a gonosz hatalmától, amely nem kézzel megfogható módon, de érezhetően jelen van a világban. Félünk a természet erőitől, amelyekről azt hirdették nekünk, hogy legyőzte őket az emberiség, de azt tapasztaljuk, hogy soha nem látható erővel vissza-visszacsapnak, és félünk, minden emberi félelem csúcsától, az utolsó ellenségtől, a haláltól.

Hogy győzi le ma a mi félelmeinket Jézus, amikor nincs itt testben, hogy megfogja kezünk?

A felolvasott hosszabb igeszakasz ezt adja elénk. Jézus, halála előtt már elmenetelére figyelmezteti a tanítványokat, és azt igéri nekik: „nem maradtok egyedül. Kérem az Atyát, és helyettem más pártfogót ad nektek!”.

Nos, szeretett Testvéreim, ez a megígért másik pártfogó, aki nem hagy bennünket magunkra, aki Isten jelenlétét mutatja ebben a világban, a Szentlélek, akiről azt mondja a Szentírás, hogy nem a félelem lelke. Annyira valóságos isteni személy, mint Jézus, és annyira valóságosan itt van mellettünk, itt van velünk, mint egykor Jézus. Nem látható, de érzékelhető módon.

Ha Jézus egykor valóságos isteni személyként védte az övéi életét, akkor az Ő kérésére elküldött másik Pártfogó, a Lélek ugyanígy bátorít meg bennünket.

Nem csak a szolgálatra, a misszióra tesz késszé, hanem meg akar ajándékozni bennünket egy olyan élettel, amely élet mente s a félelmektől, és így illik rá, a teremtésben elhangzó „JÓ” minősítés.

Ahogy Jézus jelenléte az Őt követők életében válasz, megoldás volt a félelmekre, úgy a Szentlélek áldó, drága jelenléte válasz a ma élő Krisztushívők életében minden félelemre.

Ha Ő betölti szívünket és életünket, akkor a félelem szűnik életünkben.

Könyörögjünk a Lélek ilyen irányú munkájáért is az életünkben. Ámen

Juhász András