2012.

2012. február 5. vasárnap Bokor Anikó
2012.02.06
Lekció: Máté 11,20-30 Textus: Máté 11,28
Kedves Testvéreim!
 
Az evangéliumok híradásában, a haladó bibliaolvasó ember már nem csak önmagát keresi, és azt, hogy mit jelent az ő életére az olvasott igerész, hanem arra is figyel, hogy kit ismerhet meg az olvasottakból, milyen a leírás, milyen az Úr Jézus Krisztus. A Bibliaolvasó kalauz által mai napra rendelt Újszövetségi igeszakaszban Jézus beszédeit olvastam, hallhattuk. Két nagyon különös beszéd, a kutatók meg is állapíthatják, hogy mennyi idő telt el a két beszéd, a kétféle szónoklat között. Valóban, itt kétféle szónoklatot hallhattunk, amelyekből kétféle Jézust ismerhetünk meg. Az első rész, amikor a meg nem térő városok felett mondja ki az ítéletet, talán dühösen, szomorúan, csalódottan. A második, pedig az, amikor Istent magasztaló, és szívünknek olyan kedves imádságot mond az Úr. Kétféle beszéd, kétféle indulat, kétféle hangnem, és kétféle Jézus. Mindkettő ugyanaz az Úr, Megváltó, de egyikben jobban előtűnik az, amennyire ember volt itt, a földön élve, míg a másik sokkal inkább példát adott és ad nekünk. 
Az Úr Jézus kárhoztat, és ítéletet mond városok felett a tapasztalata után, Isten törvénye szerint következtethető logikussággal. Sőt, ebben a beszédben kifejezetten ingerültnek, dühösnek látjuk Jézust. Bizonyára ismerjük az érzést, hogy egy ügyért dolgozunk, igyekszünk, megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, és mégis van, aki miatt az eredmény feletti örömünk alábbhagy, mert hibát keres és talál a munkánkban. Bosszantó, dühítő érzés, és Jézus éppen így érzett ezen városok lakói iránt. Félelmetes olvasni azt, hogy azokra a városokra, melyekben, pedig számos csodát tett, gyógyított, tanított, milyen ítéletet mond ki. 
Korazin – Kapernaumtól ÉNY-ra, kb. 5 km-re helyezkedett el. Jézus prédikált itt, hangzott az evangélium, az isteni szeretet drága szava, ám a város mégsem tért meg. 
Bétsaida – A Genezáret-tó É-i részénél volt megtalálható a város, nevének jelentése: halászat, vagy élelem háza. Ebben a halászfaluban hívta el az Úr három tanítványát: Simon Pétert, Andrást és Fülöpöt. Sok beteg meggyógyítása, megszállottak szabadítása történt itt, Jézus jeleket és csodákat tett, kijelentette magát és Atyját a lakóknak. A település mégsem tért meg.
Kapernaum – A Genezáret-tó nyugati partvidékén volt található, a név jelentése: Náhum faluja. A Máté 4-ben olvashatunk arról, hogy Jézus letelepedett ebben a városban, és tevékenykedett is itt, melyre nézve az ézsaiási prófécia beteljesedése ismerhető fel. Eszerint a Messiás eljön, világosságot hirdet és hoz a sötétségben járó nép számára. Ez a világosság, és a tény, hogy Jézus többször talált otthonra itt, nem volt mégsem elég ahhoz, hogy a város lakói megtérjenek. 
A kontraszt akkor tűnik elő, amikor a nagy föníciai városokat hozza fel az Úr ellenpéldaként: Tíruszt és Szidónt, vagy Sodomát, mely el is pusztult a bűnösök miatt. Ezekre a városokra is hasonló sors várt. Korazin helyén ma romváros van. Bétsaida települését egy bibliai lexikon összeállítói szerint a Jordán folyó egyik áradása a tóba sodorta. Kapernaum ásatások, kutatások színhelye, romhalmaz. Meghallották a tanításokat, felfigyeltek arra, hogy Jézusnak igaza van, szívesen lettek követői, de az ÚR a szívek és vesék vizsgálója, és látta, tudta, hogy valódi hitük nem volt, csupán látszathit, és kegyességük látszatkegyesség. Az ítéletkor fájdalmas, és megalázó sorsa lesz annak, aki magát felmagasztalja. 
Nem értjük, nem szeretjük igazán ezeket a szavakat? Vagyunk mi is úgy olykor, hogy nem szeretünk igeszakaszokat olvasni, értelmezgetni, vagy prédikációt meghallani, mert bűnünkre világít rá. Jézus nem konkrét bűnöket mond. Hirdette azoknak az embereknek, hogy térjenek meg. Nem tértek meg. Igazságossága folytán a következmény a pokolig való megaláztatás, - ahogy a Kapernaumra mondottakat Károli Gáspár fordításában olvassuk. 
 
Vajon hogyan mondta el Jézus ezeket a szavakat? Minden bizonnyal nem úgy, mint mi, amikor dühünkben, kirohanásunkban hangosan, haragosan kiabálunk az emberekkel. Jézus nem lehetett ilyen, még ebben a nagyon is emberi elkeseredettségében és csalódott dühében sem. Inkább úgy tudnánk elképzelni, hogy egy magaslaton megállva eltekintett ezen települések irányába, és könnyes jajgatással jelentette kis szomorúságát, és fájdalmát, hogy igehirdetése ezekben a városokban olyan volt, mint a példázatban az a magvetés, mely a vetés képe szerint a tövisek közé esett, vagy az útfélre, és sorsuk a pusztulás, nem teremtek gyümölcsöt. Ezeken a városokon nem tudott az Úr Jézus segíteni. De vajon mit mondana a mi városunkra? Ha megállna Szeged város határában, behunyná a szemét és lelki vizsgálatot tartana a lakói felett, vajon mit mondana városunkra? Könny szökne a szemébe újra a sok útfélre és tövisek közé esett evangéliumi igemag sorsán és az emberek hitetlenségén, vagy hálás lenne a megtértekért? Mert az Úr számtalan csodát és gyógyítást végez városunkban. Templomokban és imaházakban történik az evangélium hirdetése, de börtönben és a klinikán is, és sokan térnek meg. Nem tudom, hogy Te, Testvérem, aki hallgatod ezt az igehirdetést, megtértél-e, újjászülettél-e, megtisztított-e Krisztus drága, kegyelmes áldozata? Vagy kegyességed látszatkegyesség csupán? Egy valaki: Jézus tudja és látja. De most is hirdettetik a lehetőség, nyitva a kegyelem ajtaja: Térjetek meg! 
Istennek hála, olyan istentiszteleten lehetünk jelen, melyen a keresztség és az úri szent vacsora sákramentuma is kiszolgáltatásra kerül. A Keresztségnek, Isten és a gyülekezet szerető közösségének elnyerése és az úrvacsora, bűneink megbocsátása csakis egy dolog miatt lehet a mienk: mindenkié: Mert Jézus magához hív mindeneket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek.” Mert ki az közöttünk, akinek nincs égető és éltető szüksége a Teremtő, Gondviselő, Megváltó és Oltalmazó Isten közösségére és bűnbocsánatára? Mielőtt ezt felismertük volna, Jézus elénk lép és magához hív mindenkit. Téged is, Keresztyén Testvérem! Vajon rajta van-e Krisztus jele és elpecsételésének megnyilvánulása életünkön, otthonunkon, családunkon? Vagy ránk nézve is szomorúan könnyezne az Úr Jézus, mint Korazin, Bétsaida és Kapernaum városai felett?
 
Van egy ifjúsági ének, melynek a szövege nagyon is témánkhoz illik: 
„Jézus szívedbe lát. Mi az, mit ott talál? 
Mi az, mit benne, benne ott talál?
Jézus szemedbe néz. Mi az, mi benned él?
Mi az, mi benned, benned, benned él?
Jézus az útra néz. Nézi, hogy merre mész.
Nézi, hogy merre, merre, merre mész. 
Jézus fogja kezed. Segít, és megy veled. 
Segít és együtt, együtt megy veled.”
 
Fogjuk hát meg az ÚR Jézus kezét, és fogadjuk el a hívását, újra, a mai napon is. Ámen.
 
Bokor Anikó
vissza